Egy, a híres El Caminot megjárt honfitásnőnk foglalta össze azonos című könyvében a nyolcszáz kilométernyi zarándoklat során szerzett spirituális, emberközi és persze mindennapi fizikai és kulturális élményeit.
Nagy érdeklődéssel vettem kezembe Sándor Anikó könyvét, melyben – mint az a címből is egyértelműen kiderül – a korábbi újságíró a világhírű spanyolországi El Camino útvonalán megtett zarándoklatának részletes élménybeszámolóját vetette papírra. Kiemelt kíváncsiságomnak nem elsősorban a Caminot körüljáró misztériumok sorozata volt az oka, mint inkább az a tény, hogy spanyol szakos gimnazistaként kiemelten foglalkoztat a könyvben szereplő tájak, régiók világa, a spanyol vidék kultúrája.
El Camino – nyolcszáz kilométernyi teljes gyaloglás, mely a Roncesvalles-i kezdőponttól egészen a keresztény vallás egyik legjelentősebb zarándokvárosáig, a galíciai Santiago de Composteláig ível át. Az út mindeközben áthalad Spanyolország északi részének számtalan kistelepülésén, néhány közepes városán, illetve a sokszor kietlen fennsíkon, a Mesetan is
Számomra talán kissé meglepő módon úgy találtam, hogy a könyv legerőteljesebb részét a személyek jellemzése jelenti. Mivel nem regényről beszélünk, ez talán különös, ám ha ez tudatos döntés volt a szerző részéről, bizonyára úgy gondolta, hogy a Camino sokszínűségét azzal tudja a legdominánsabban ábrázolni, ha felhívja a figyelmet a zarándokok változatosságának mivoltára, illetve a szinte mindig múlandó, ám könnyedén kialakuló emberi kapcsolatok varázsára. Ha pedig nem szándékosan helyezte erre a hansúlyt, az csak még inkább ugyanezt igazolja.
Hiszen bár zarándokútnak hívják, a kilencvenes évek közepétől a Camino sok odalátogatónak nem a spirituális élmények átélését jelenti, csupán egyszerű túraútvonalat. A szerző azonban a legkevésbé sem tartozik ezek közé, hisz mint az már szinte az első mondatokból kiderül, számára valóban a nem is szó szerint vallásos, ám mindenképpen e világon túlmutató misztériumok megtapasztalása az elsődleges. Ebből adódóan a könyv is elsősorban a Camino különböző rejtélyeire helyezi a hangsúlyt, ám ez a földhözragadtabb érdeklődőknek se jelentsen akadályt, hisz a Szent Jakab-útnak is nevezett zarándoklatnak ezek is szerves részét képezik.
Persze akik hozzám hasonlóan inkább a Spanyolországgal, illetve a régiók és maga a Camino mindennapi kultúrájával kapcsolatosan kívánnának több információhoz jutni, azok sem fognak csalódni. Számos fejezetben ugyanis a különböző gasztronómiai érdekességek, viselkedési szokások, vagy a szűk értelemben vett zarándoklat körülményei kerülnek képzeletbeli terítékre.
Hogy ki mennyiben hisz a különböző rejtélyekben, misztériumokban, ez természetesen egyénfüggő. Egy azonban biztos: ha valaki elolvassa Sándor Anikó El Caminoját, és legalább valamennyire aktívnak és/vagy nyitottnak érzi magát, bizonyára maga is kedvet kap a nyolcszáz kilométeres zarándoklat teljesítéséhez.
DicsukD
