Erdőhegyi Brigitta: „Küzdelmes év volt 2011, de megvalósult egy-két olyan álom, amit nagyon szerettem volna: Március 11-én volt az Uránia Nemzeti Filmszínházban egy élő swing koncert show – ami nagy álmom volt, és valóra vált. Előtte sok küzdelemmel, egy nagy igénybevétel volt, és bizony kellett utána pár hónap, hogy feldolgozzam az élményt. A másik dolog, amit nagyon szerettem volna: Azt a műsort, amit a Depeche Mode kétszer is látott tőlem, színházi közegbe áthelyezni. Ez most valósult meg a Mikroszkóp Színpadon – egy zenés-táncos show műsorral. Ez volt az a két dolog, amit meg szerettem volna csinálni idén – ezekre koncentráltam.
2011-ben a küzdelem, magánélet szempontjából is ott volt. Nem volt könnyű, ami egyébként nem jelenti azt, hogy rossz volt – sőt! Én egy harcos alkat vagyok, úgyhogy szeretem a kihívásokat, és szeretem magam megmérettetni szakmailag, és emberileg is. Általában a nehézségek nem szoktak eltántorítani, sőt szívesen veszem őket. 2011 a magánéletben is egy küzdelmes év volt, és bizony kaptam feladatokat, de nagyon örülök neki, mert azt gondolom, hogy erősítettek – és most is azt gondolom, hogy az élet szép, és az Isten velem van. Megköszönöm a jót is, rosszat is egyaránt. Azt gondolom, hogy a nehézségeket is azért kapjuk, mert az Isten akkor is velünk van, csak ezzel is próbál segíteni a saját fejlődésünkben. Szerintem nagyon fontos, hogy mindig tudjuk értékelni a jó dolgokat az életben.”
Kecskés Tibor: „Szerintem a 2011 a nehézségek éve volt, minden valahogy egy kicsit rosszul sült el – de tulajdonképpen olyan nagy problémáim nincsenek. A zenei karrierre kitérve: Volt egy szerződésem, amit nyár végén mondtunk fel sajnos – leváltották az egész vezetőséget, és idegenekkel találtam magam szemben, akikkel nem sikerült együtt dolgozni. A zenei
pályafutásomnak ez nem tett annyira jót – kemény tárgyalások folytak -, de most már ez felszabadult, úgyhogy újra a rajongóké vagyok.
Thaiföldön voltam félig-meddig nyaralni – életemben először volt egy fellépésem kint, Thaiföldi zenészekkel, angol nyelven. V-tech dalokat is énekeltem, más dalokat is, úgyhogy ez egy nagyon nagy felkészülést igényelt. Először szerepeltem külföldi színpadon, angol nyelven, de nagyon jól sikerült – hála Istennek.
Az történt, hogy van egy japán világsztár, a Kitaro nevezetű – Jean Michel Jarre szerű zenét csinál -, és volt egy nagy koncertje Pattayán. Én ennek az after party-ján zenéltem, ahol már csak az üzletemberek, befektetők, szponzorok, Kitaro, stb. voltak jelen. Egy szerencsés véletlen folytán ők hívtak: Amikor még 2010. decemberében videoklipet forgattunk kint Thaiföldön, akkor erre a nagyon exkluzív helyre elmentünk – Indiánékkal, és az ottani barátaimmal egy sima vacsorára. Én úgy szórakozom, hogy ha egy-két pohár bor elfogy, és utána találok a színpadon egy zongorát, akkor az szerencsés dolog, mert elkezdem játszani a dalaimat, Máté Petiket, Cserháti dalokat – amiket mi is szeretünk. Itt is ez történt, elfogyasztottunk néhány pohár bort – vacsora után -, és miután odaültem a zongorához, és már fél órája játszottam, akkor a hely tulajdonosa odajött. Megkérdezte, hogy vagyok, ki vagyok, mi vagyok… Tetszik neki, amit csinálok, és mi lenne, ha összehoznánk egy ilyen fellépést – mint a filmekben… Megbeszéltem vele, hogy akkor jó, mikor szeretne, mit szeretne – letárgyaltuk utána a részleteket már e-mail-ben -, és utána visszamentem a fellépést megcsinálni – de akkor már maradtam két hetet nyaralni is.”
A teljes Sztárportré itt meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-315
{module Forrás sztárportré}
