Ez most vicces lesz, meglepő, és mégis komoly. Az ember nem felröhög a végén, hanem küzd magával, hogy mosolyogjon avagy hümmögjön.
Az egyik legelső videó volt, amit anno feltöltöttem a netre. Nem is kapott, talált anyag, hanem „saját”, mármint annyiban, hogy egy két évtizedes videókazettás felvételt digitalizáltunk Jóska barátom segítségével, megmentve az utókornak.
A másfél perces etüd címe Western, rendezője Homolya Gábor. A mű 1989-ben készült, és többek között a krakkói filmfesztiválon is díjat kapott. Szerintem roppant eredeti a nézőpontja. Imádom az ilyen filmalkotásokat, amelyekben van egy momentum, amikor a fókusz valamiképp „lejön” a vászonról. Amikor kilépünk a kép síkjából, közegéből. Amikor egy tizedmásodperc alatt minden felborul. Érdekes tudni, hogy az ilyesmi már a filmművészt hajnalán felbukkant, például Buster Keatonnál (a „Sherlock, Jr.”-ben). Sokan a hetven-nyolcvanas évek olyan alkotóitól ismerhetik, mint a Monthy Python vagy Mel Brooks.
Na, jó, több visszatekintésre most nincs idő, a vadnyugati párbajhősök már felálltak a falu főutcáján, pisztolyok csőre töltve, a kalapkarima megfelelően szűri ki a vakító napfényt… katt a linkre!
Balogh Attila
