„Hazádnak rendületlenül…”
Aki magyar, annak nem okoz gondot a fenti idézet folytatása. Különösen nem azoknak, akiknek a szíve távol, vagy itthon, de mélyen érző, és azoknak, akiknek a messzi távol adott otthont, idővel megnyugvást. Mondom én megnyugvást, de lehetett-e lehet-e megnyugodni távol a hazától? Könny szökik még ma is a szemekbe, ha visszapörgetik emlékük kerekeit. A történelem folyamán számos alkalommal kényszerültek hazánk fiai, lányai és családjai a szülőhazát elhagyni, hogy békét, új hazát, otthont találjanak.
Jelen soraimmal és gondolataimmal, nem kívánom, és nem akarom mások feladatát és tisztét átvállalni a történelem miértjeinek kutatása során. Csupán arra akarok rávilágítani és bemutatni szívszorongató érzésemet, Önökkel olvasókkal megosztani, hogy még ma az élő, igencsak korosodó Amerikában élő magyarok és leszármazottaik, hogyan őrzik magyarságukat. Nemcsak szívükben, hanem szokásaikban, kultúrájukban, mindennapjaikban, továbbadva gyermekeiknek, unokáiknak. „…légy híve, ó magyar”.
Fiatal koromban, Amerika fogalom volt számomra, amely mára már szinte mindenkinek elérhető és megismerhető. Ha csak hírekből, újságokból, filmekből is, de nem takarja el semmi és nem lengi körül csupa mítosz, átláthatatlan ködfátyol.
Az elmúlt nyáron abban a szerencsés helyzetben voltunk feleségemmel együtt, hogy kint tartózkodásunk során meghívást kaptunk a minden év júliusában megrendezendő „Magyar Piknicre” Ligonier-ba. Ez az egyik legnagyobb ilyen jellegű hagyományos rendezvény, amelyre a környéken élő összes magyar készül.
Pennsylvania Államban Pittsburgh környékén van Ligonier. Ezen a helyen, félúton a két nagy magyar központ, New York és Cleveland között, építette az Amerikai Magyar Református Egyesület az árvaházát. Az árvaház és a hozzátartozó tanya 1921-ben nyílt. Sajnos annak idején a bányász munka veszélyei miatt nagy szükség volt egy árvaházra, ahol a baleset miatt elárvult gyerekek szeretetben és a magyarságuk tudatában nevelkedtek A Bethlen Otthon 90 éve szolgálja az Amerikában élő magyar népünket, szeretettel. Ez a Bethlen Home adott otthont, mint minden évben most is, a rendezvénynek.
A Bethlen Home magyarságának szellemi tőkéje, Sárospatakra tekint vissza, a Református Teológiai Intézet-re. Ez a kötödés, kapcsolat, ma is élő, bizonyítja többek között az is, hogy Prof. Dr. Hörcsik Richárd kutató munkát végzett a Bethlen Home Archive and Museum-ban. Másfél hónapos munkával rendszerezte a levéltár törzsanyagát és 90 oldalas tanulmányban foglalta össze annak amerikai – magyar protestáns egyháztörténeti vonatkozásait. (Ennek alapján végezték 1989-től a levéltár rendezését.)
Tekintettel, hogy Ligonier-ban már jártam, Rev. Kovács Pál lelkész meghívására, így nem volt számomra új és ismeretlen, a Bethlen Home küldetése. Jelenlegi igazgatója, Rev. Bertalan Imre András 2000 januárjában vette át Kovács Pál elődjétől a szolgálatot.
Édesapja, Bertalan Imre református lelkész 1947-ben érkezett az Egyesült Államokba, ahol több mint félévszázados szolgálata alatt élő legendává vált. 1980-tól 1992-ig az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke volt.
Rev. Bertalan Imre András szerint sok százezer olyan amerikai magyar család van, akik már a negyedik-ötödik nemzedéket képviselik, s az ő megőrzésük a nemzet számára – az amerikai magyarság vezetőinek egyik fontos feladatát jelenti. Ebből a munkából a Bethlen Otthon is minden erejét, lehetőségét mozgósítva kívánja kivenni a részét. Dicséret és köszönet illeti ennek a mai napnak a megszervezéséért Szép Tímeát aki a Bethlen Home kulturális feladatait végzi szívvel, lélekkel. Ő és családja Székelyföldről kerültek az intézetthez.
,,Egymás terhét hordozzátok…”
Alapításuk óta, mély hittel igyekeznek élni ezt az igét. Árva Gyermekek Otthonával indultak, és sok éven át ápoltak, tanítottak, etettek, ruháztak, szellemileg erősítették azokat a gyer¬mekeket, akiket az Úr rájuk bízott. Azután az idősek gondozását vették vállaikra, és szeretettel, odaadással ápolták mindazokat, akiket hozzájuk küldött az Úr. Most is folytatják ezt, a rendkívül fontos szolgálatot. Ma keresik és várják mindazok jelentkezését, akik az otthon lakói voltak.
Ezen a „MAGYAR PIKNIC” napon közel százötvenen voltunk jelen, idősek és gyerekek. Megismerkedtem és barátságot kötöttem sok kedves korosodó emberrel és fiatallal, Magyarországról és Székelyföldről származókkal.
Sokan beszélnek még magyarul. Számomra szívet szorító volt, hogy az angol nyelvi közegben magyar szavakat, mondatokat és gondolatokat halhattam. Nagyon sok történetnek és kedves beszélgetésnek voltam tanúja. Megható volt, hogy három-négy generációval ezelőttiek leszármazottai is jelen voltak, akik már csak szavakat tudnak, vagy nem is beszélik a nyelvünket de, úgy érezik, ide tartoznak, itt a helyük. Meglepő volt, hogy sok fiatal tud magyarul, vagy akar tanulni magyarul! Tört magyarsággal, a 44 betű felhasználásával szívet melengető volt pl. a Rev.Dr. Borsay lelkész lányától kicsit bátortalanul, de magyarul hallani gondolatait. Éreztem fontos a hovatartozása a gyökere.
Itt mindenki mindenkinek ismerőse. A 38 fokos melegben is mosolygós, jókedvű temperamentumos hangulat alakult ki. Természetesen az étlapon ezen a napon, malacsült, töltött káposzta, gulyás, palacsinta, pörkölt, hurka kolbász és más magyaros étel is szerepelt. Házilag sütött kenyér, ami Amerikában ritka. Nyugodtan mondhatom, ugyan olyan mindegyik, mint idehaza. A hangulatot magyaros zenével és tangóharmonikával biztosították. A rendezvény Bertalan Imre köszöntő szavaival és a Magyar nap méltatásával kezdődött, majd ezt követően általános és középiskolás gyerekektől magyar népdalokat hallhattunk és legnagyobb meglepetésünkre magyaros ruhában néptáncokat láthattunk a nap műsoraként. Kicsi, de csodálatos Magyarországot varázsoltak ide erre a hétvégére. Ha egy napra is, de otthon éreztük magunkat. Ezúton is köszönjük a vendéglátást és magyarságuk további életben tartásához sok erőt, egészséget és kívánok.
A pittsburghi tartózkodásunk még további kellemes meglepetéseket is tartogatott. Abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy Prof. Dr. Várdy Béla történészprofesszor, és kedves felesége Dr. Várdy-Huszár Ágnes irodalomtörténész, mindketten a Pennsylvania állambeli Pittsburgh-i Duquesne Egyetem oktatói, feleségemet és jómagamat, meghívtak otthonukba egy hétvégi kerti partira. A jelenlevő szűk baráti társaság nagy szeretettel és kedvességgel fogadott bennünket.
Az Ágnes asszony által készített kitűnő magyaros ebéd elfogyasztása előtt és közben a baráti társasággal történő ismerkedésnek, majd azt követően, egy kötetlen baráti beszélgetésnek lehettünk részesei. Gondolatok, 56-os emlékezések és eszmefuttatások közepette a múlt és egy új jövő körvonalai rajzolódtak ki, amelyek mindenki számára elgondolkodtatóak voltak. Felemelő érzés volt, hogy olyan emberektől kaphattunk „gondolatcsomagokat”, akik múltját és jelenét nagy tisztesség veszi körül. Csodálatos érzés volt, hogy ezen a vasárnapon, Pittsburgh belvárosának egy kicsi udvarán, magyarokra jellemző nagy gondolatok fogalmazódtak meg. Emlékünk kosarában, szeretettel gondolunk vissza erre a napra.
Mind a két napon különösen büszkének és különösen magyarnak éreztük magunkat.
Tisztemet nem felejtve, és bízva Isten megértő szeretetében, megannyi áldást kérek sokat megért és látott Amerikában élő régi és új ismerőseimnek, barátaimnak! Áldás békesség rájuk. Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok.
Szajkó József
A mellékelt fényképeken
– a Bethlen Home falainak a magyarságra emlékeztető képei,
– a Magyar Piknic –ről készült fényképek,
– Dr.Várdy Béla professzornál készült fényképekből láthatók részletek.
