Virgácsra számítottunk, de megszívlelendő gondolatokat kaptunk ajándékba. KKV nagykövetünk, az MFB elnök vezérigazgatója, egykori jegybank elnökünk, és a KKVHÁZ vezetői közül néhányan nyilatkoztak.
• Ma sokan szeretnék zászlajukra tűzni a KKV szektor szereplőinek az összefogója nemes címet. Mi úgy érezzük, mintha tényleg megjelennének valódi összefogások csírái. Ön hogyan látja, egyáltalán érdemes-e KKV összefogásokat szervezni, és ha igen, ezt milyen formában látja a leghatékonyabbnak?
• Egyes becslések szerint legalább 682.000 működő mikro kis és közép vállalat folytat tényleges tevékenységet az országban. Ezek közül rengeteg csak vegetál. Nem is biztos, hogy mindegyikre szükség van. Mi a társadalmilag hasznosabb, hagyni ezek közül elveszni a leggyengébbeket, vagy erőt összpontosítani a minél több megmentésére?
Dr. Szöllősi László
Nemzetgazdasági Minisztérium
helyettes államtitkár
1. A mikro, kis- és középvállalkozások a piacgazdasággal működő országokban mindenütt a gazdasági szféra és a foglalkoztatás meghatározó részét képviselik, miközben kisebb méretük és gazdasági erejük miatt a nagyvállalatoknál inkább rászorulnak a külső segítségre. Magyarországon 2010 végén a működő vállalkozások 99,9%-a tartozott a KKV szektorba, a foglalkoztatottak 74,1%-ának biztosítottak munkát, a bruttó hozzáadott értéknek pedig 54,5%-át állították elő. A KKV-knak ugyanakkor szükségük van arra, hogy a piaci vagy a működési környezetben bekövetkező kihívásokkal szemben külső segítséget kapjanak. Ez megvalósulhat akár vállalkozói önszerveződések, akár kormányzati programok útján.
A kérdést a 2010-ben hivatalba lépett új Kormány kiemelten kezeli, eddig már több intézkedés született adó- és adminisztrációcsökkentésekre, támogatási és hitelprogramok bővítésére, valamint tisztább működési környezet kialakítására pl. a gazdasági kamarák szerepének erősítése útján.
A kis- és középvállalkozások fejlesztése érdekében az Európai Bizottság egyre aktívabban igyekszik kijelölni azokat az intézkedéseket, amelyek mentén a tagállamoknak segíteniük kell a KKV-k működését és fejlődését. Az európai célokkal való összhang és a kormányzaton belüli súly biztosítása érdekében az idei évben minden tagállamban egy-egy KKV követ kijelölésére került sor. Magyarországon engem ért a megtiszteltetés, hogy ezt a feladatot ellássam.
2. A nehéz helyzetben lévő KKV-kkal kapcsolatban a Kormány fő célja azok életben tartása, de fenntartható módon. A piacon tartósan jövedelmezően működni nem képes vállalkozások fenntartására természetesen nem vállalkozhatunk, ilyen esetekben a cél az, hogy a piacról való kilépés ne a működőképes vállalkozások kárára történjen. Magyarország tartós növekedési pályára állása azonban elképzelhetetlen a hazai KKV-k erősödése nélkül. Már vannak kedvező jelek arra, hogy a felkínált álláshelyek száma elsősorban a kisvállalkozások körében nő, és a foglalkoztatás bővülésében is a KKV szektor játszhatja a főszerepet.
A növekedés számára mindenképpen ígéretesebb alapot jelentenek a nap mint nap fennmaradásukért megküzdő vállalkozók, mint a munkanélküliek!
Baranyay László
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
elnök-vezérigazgató
1. A kkv-k üzleti tevékenységét elősegítő „összefogásokat” érdemes szervezni, természetesen az erre hivatott vagy elhivatottságot érző szervezeteknek, szakembereknek. Például adatbankokat, adatbázisokat piaci- és céginformációkkal, ágazatonkénti jogszabály- és rendeletgyűjteményekkel, forrástérképekkel, exportpiaci információkkal és így tovább. Ugyancsak haszonnal kecsegtet regionális és országos, ágazati és egyéb vállalkozói klubokat és egyéb találkozási formákat szervezni üzleti lehetőségek, üzleti partnerek megtalálásához, kapcsolattartáshoz. Az ilyen feladatok szervesen illeszkednek a kamarák és egyéb vállalkozói szervezetek feladatkörébe.
2. Nem egyszerű kérdés. A vállalkozástámogatásnak óriási irodalma és sokrétű eszközrendszere van. Az adott kormány gazdaságpolitikai filozófiájának és anyagi lehetőségeinek függvénye, hogy milyen célok érdekében milyen eszközrendszert alkalmaz országa kkv-szektorának támogatására. Egy piacgazdaság esetében nem lehet reális cél a „minél több vegetáló kisvállalkozás megmentése”, részint gazdaságfilozófiai megközelítésből (piaci szereplőkről lévén szó a piaci életképesség a fennmaradásuk alapkritériuma), részint a túlságosan nagy pénzügyi forrásigénye miatt. Hogy mégis hol húzzák meg a határt, az gazdasági és társadalmi preferenciák kérdése. (A legkisebb vállalkozások támogatása persze nem csupán, sőt nem is elsősorban gazdasági, hanem inkább társadalmi-foglalkoztatási kérdés.)
Jelenleg Magyarországon strukturált megközelítést kívánatos alkalmazni a kkv-szektor támogatására, differenciált programokkal a kkv-k különböző fejlődési-működési stádiumban lévő csoportjai számára (kezdő mikro- és kisvállalkozások, önfoglalkoztató/személyi/helyi szolgáltatást végző/családi vállalkozások, növekvő kisvállalkozások, innovatív kisvállalkozások (ún. gazellák), exportképes kkv-k stb.). Ezek más-más adó-, támogatáspolitikát, forráshoz és tőkéhez jutási lehetőségeket, piaci/vállalkozói ismereteket, információkat igényelnek, és az optimálisan kialakított kkv-támogatáspolitika képes ezeket a szükségleteket megfelelő intézményi/szabályozási/ösztönzési csatornákon keresztül kielégíteni.
Dr. Bod Péter Ákos
Corvinus Egyetem
tanszékvezető, egyetemi tanár
1. A mai magyar társadalomban meglevő erős individuális hajlamot sokan erénynek gondolják, mert attól csak egy lépésre áll a vállalkozási képesség, újítási hajlam, önmegvalósítási erő. De ezt a lépést nem annyira könnyű megtenni. Ugyanakkor az individuális személyiség gyakran bizalmatlan és jövőkép nélküli; a sikeres piaci vállalkozáshoz pedig nem ilyen alkatra van szükség. Ezért én nagyon fontosnak tartom az együttműködési készségek fejlesztését – mert azok fejleszthetők, és a közös cselekvés fórumainak kialakítását – mert bizony azokat ki kell alakítani tudatos munkával. Ismerek sikeres példákat, és azt remélem, hogy a jó példa ragadós lesz.
2. Jól tudjuk, hogy vannak kényszervállalkozók, ál-vállalkozók és „jobb híján vállalkozók” – túlontúl is sokan. És lehetne még több igazi vállalkozás; olyan tehát, aminek világos üzleti célja van, értékteremtő képességgel megáldott személlyel az élén. Ha a verseny tiszta, de erős, vagy még inkább: erős, de tiszta, akkor rövid időn belül kiderül, mire és kire van szüksége a társadalomnak, a gazdaságnak. Az állam legfőbb feladata ezért az lenne, hogy ennek a versenynek a feltételeit megteremtse, a többit pedig bízza az öntevékeny üzleti szereplőkre.
Alf Martienssen
KKVHÁZ Marketing Témabizottság elnök
1. A 2011.10.03-án a KKV hét keretében megtartott Best Practice konferencia mindenképpen azt bizonyította, hogy szükség van KKV összefogásokra. A rendezvény teljes ideje alatt mindenki felszabadultan beszélgetett, nem csak a bajsza alatt mormogott valamit, hanem nyíltan felvállalta a véleményét. A szervezők által kialakított kerekasztal beszélgetéseken kreatív ötletek születtek, amiket aztán fórum jelleggel meg is beszéltek egymással. A rendezvény utolsó pár órájában pedig a megmaradt „kemény mag” kifejtette, hogy végre itt olyan fórummal találkozott, amelyen a KKV-k elmondhatták problémáikat, és még ötleteket is kaptak arra nézve, hogy ezekkel hová forduljanak, illetve néhány esetben azonnali megoldás is körvonalazódott.
Összefoglalva tehát negyedévente szükséges lenne egy konferencia megszervezése, ahol a KKV-k képviselői egymással és a meghívott kormányzati szinten mozgó szakértőkkel beszélgetnek, ötletelnek a továbblépési lehetőségekről.
2. A KKV-be tartoznak azok a jellemzően inkább kisvállalkozások, amelyek kényszerből alakultak. Ezek közül kerül ki a legtöbb vegetáló cég, akik általában kevés pénzzel és ismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy fel tudják virágoztatni kis vállalkozásukat. Ahhoz, hogy az ilyenek rentábilissá váljanak, általában tőkeinjekciókra, tanácsadásra és rengeteg törődésre lenne szükség ami – valljuk meg – elenyésző esetben térül meg. Társadalmilag így inkább az a hasznos, ha ezek még a plusz befektetések előtt elvésznek. Ez a lépés valószínűleg az érintett társadalmi csoportokban nem szül megelégedettséget, ám ennek a megoldása már egy következő kérdéskört vet fel.
Katona Gábor
KKVHÁZ Fejér megyei igazgató
1. Mindenképpen érdemesnek tartom és csakis valamilyen olyan formában, amelyben a bevont szereplőknek egyenként anyagi érdekeltségük is van az összefogásban, amelyet látnak, éreznek és elérhetőnek tartanak. Ez így általánosságban egyszerű is, de konkrétan lebontani nem tudom, mivel a realizálhatóságának a legfőbb ellenlábasát a potenciális szereplők érdektelenségében, elfásultságukban, túlzott óvatosságukban és begubózásukban látom.
2. Biztosan nincs mindegyikükre szükség, és nem lehet meghatározni, hogy melyikük a „leggyengébb”. Megfelelő gazdasági és összefogási lehetőséggel módot lehetne adni arra, hogy ők maguk és a piac kiválasszák ki mire képes és mennyire szükséges. A jelenlegi „fejlett gazdasági civilizációk” körülményei, igényei és elvárásai mellett (hiszen jelenleg erkölcsileg, morálisan és anyagiakban is ők a mérvadók hazánkban) csakis ezt látom megoldásnak, csak a nagy kérdés itt is az, hogy ma Magyarországon mi az a konkrét „gazdasági és összefogási lehetőség” amiben az egyes kis- és középvállalkozók hihetnek, bízhatnak, illetve felismerve ezt képesek is erre.
Nagy Gábor
KKVHÁZ Borsod-Abaúj-Zemplén megyei igazgató
1. Az összefogással kapcsolatban egy partnerem Skype oldalán láttam egy idézetet, amit azóta a falamra is kitettem:
„Jobb összefogni valakiért, vagy valamiért, mint valaki, vagy valami ellen!”
2. Mivel Magyarországon a vállalkozási kultúra és a vállalkozói „szaktudás” nagyon alacsony szinten van én elengedhetetlennek látom az összefogást. Természetesen nem lehet mindenkit erre kényszeríteni, ezért a természetes kiválasztódás ebben az esetben is elvégzi helyettünk a szelektálást.
Úgy gondolom, hogy az elmúlt 20 évben egy olyan egyedi történelmi/gazdasági helyzet alakult ki kis hazánkban, ami nem a haladó értékeket képviselő vállalkozó kedvű embereket támogatta, hanem a mások és az állam kárán felemelkedett embereknek adott megfelelő táptalajt. Ezért is van, hogy a vállalkozó szó ma szinte egyet jelent az ügyeskedővel.
Pedig fejlettebb országokban ez a társadalmi réteg ad lendületet a gazdaságnak.
Úgy gondolom, hogy egy vállalkozás vezetése is egy külön (nagyon nehéz) szakma, amit az elmúlt 20 évben iskolában sehol nem lehetett megtanulni.
Az iskolarendszer hiányában a KKVHÁZ-hoz hasonló vállalkozói tömörülések nagyon fontosak, mivel itt cégvezető-cégvezetővel tudja megbeszélni a saját problémáit.
Jó volna ezt a vonalat erősíteni, segíteni egymást partneri kapcsolatok kialakításával, vagy akár egy-két jó szóval 😀
Varga István
KKVHÁZ Győr-Moson-Sopron megyei igazgató
1. A KKV-k összefogására irányuló törekvések véleményem szerint két síkon mozognak. Egyfelől megfigyelhetők „klaszteresedési” kezdemények, másfelől olyan kezdeményezések, ahol üzleti vagy érdekképviseleti céllal akarnak valakik összefogást generálni. Mindkettőre szükség van – magától értetődő okokból – ezért mindkét irányvonalat támogatom. A lényeg, hogy mindkét síkon érdemi lépések történjenek. Ugyanakkor nem szabad támogatni semmilyen formában azokat a látszattevékenységet folytató szervezeteket, ahol – nem ritkán állami háttérrel és kiváló fizetésekkel – úgynevezett „vállalkozás élénkítés” (vagy fejlesztés) folyik. (Van azért kivétel.) Ezek a munkatársak aztán már nem a vállalkozás élénkítésben érdekeltek elsősorban, hanem állásaik, fizetéseik megtartásában, ami persze természetes, de maga a rendszer eleve rossz. Jó azonban minden olyan kezdeményezés, ahol sokak számára érdekes szolgáltatással párhuzamosan mintegy bónuszként ajánlják az érdekvédelem lehetőségét (pl. KKVHÁZ)
2. Ami a sok MKKV létét illeti: nyilván nem indokolt mindenképpen mind a 682 ezer életben tartása. Mindenképpen szükséges egy tisztulási folyamat, a „hirtelen felindulásból”, pillanatnyi lelkesedésből elhatározott cégalapítások „szülöttei”-t nyugodtan hagyhatjuk kimúlni, sőt azt érdemes siettetni. A „főfoglalkozásszerűen” adót optimalizáló cégek számát pedig, ha e tevékenységüket üzletszerűen mások javára is végzik radikálisan csökkenteni kell, mivel ez 100 ezres nagyságrend és a hatóságoknak is rengeteg munkát adnak, feleslegesen.
Zentai Ágnes
KKVHÁZ Egészség Témabizottság elnök
1. Mindenképpen szükség van az összefogásra. Minden vállalkozó rengeteg tapasztalatot szerzett az évek folyamán, jót is, rosszat is. Egyszerűen pazarlás az összegyűlt ismereteket, tudást megtartani magunknak, és nem adni tovább. Mindenki tanulhat a többiek sikereiből és kudarcaiból, jó és keserű élményeiből. Egy-egy beszélgetés szűkebb vagy bővebb vállalkozói körben mindig felszabadító érzéssel tölt el. Tudom, hogy megoszthatom problémáimat másokkal, nem vagyok egyedül. Gyakran már ez is sok segítséget jelent. Hát ha még egy-egy szakterület kiváló képviselője – felülemelkedve a napi gondokon – hozzásegíti az összegyűlteket ahhoz, hogy a saját nézőpontjából segítse elő a vállalkozás jövőjének tovább gondolását. Én tehát a kötetlen beszélgetős, tapasztalatok megosztására alkalmas összejöveteleket preferálom, konkrét szakmai előadással egybekötve.
2. Nem vagyok híve a kirekesztésnek. Nagy elhatározás kell ahhoz, hogy valaki vállalkozásba kezdjen. Segítsük azokat, akik ezt a komoly lépést megtették. Igaz, hogy egy nagy részük nem tudta, milyen fába vágta a fejszéjét. De mutassuk meg az utat, illetve az út bukatóit, de a megoldás felé vezető irányokat is. Ne hagyjuk magukra a kezdőket! Legalább próbáljuk meg tanítgatni őket. Az már más kérdés, ha nem hajlandók tanulni, nem hajlandók igazi vállalkozóként működni, és alkalmazkodni. Alkalmazkodni minden héten, minden nap, minden órában, a körülményekhez, a fejlődéshez, a konkurenciához, a munkatársakhoz és még sok egyébhez. Ha az alkalmazkodási, tanulási folyamatban gyengék, hagyjuk őket, hadd menjenek a saját fejük után, nem véve tudomást mások tapasztalatairól.
Forrás: kkvhaz.hu
