Megjelent az ismert és méltán népszerű zeneszerző, fordító és humorista, Galla Miklós első könyve, a Könnyű műhaj. Ez a rövid, újsághírszerű megállapítás azonban, bár a valóságnak megfelel, korántsem fedi le mindazt a kavalkádot, amit a fentebb említett mű oldalain találhatunk.
A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent könyv ugyanis nem egyszerűen a szerző gondolatainak nyomtatott kivonata, hanem sokkal több annál. A Besenyő család egykori Margitja ugyanis a megszokott, humoristák által írt megoldásoknál tovább feszítette a könyv műfaji korlátainak és lehetőségeinek határait, köszönhetően a megjelenő számos képviccnek, szóviccnek és egyéb olyan agyszüleménynek, mely igazolást nyújt azok számára, akiknek a Galla által is készített, meglehetősen elvont, angol jellegű humor jelenti a szórakozást.
Ennek köszönhetően a könyv első ránézésre a megtévesztésig hasonlít egy képregényre, ám a beskatulyázás e formája is túlságosan degradáló lenne, hisz így méltatlanul háttérbe szorítanánk a sokak számára fájdalmas szóvicceket. Galla saját megfogalmazása szerint is olyan könyvet szeretett volna megalkotni, mely elsősorban a magyar nyelv finomságaira, „leleményeire” helyezi a hangsúlyt. Ez a célkitűzés nem csupán sikeresnek bizonyult, de az arányokat is jól határozta meg, hisz sok nyelvi csattanótól eltérően az ő tréfái általában már első olvasásra is könnyen érthetők-értelmezhetők.
A mű további előnyös tulajdonságaként említhető meg, hogy nem egy összefüggő, hosszú történetet dolgoz fel benne a szerző, hanem a különböző részeknek-oldalaknak a stíluson kívül gyakorlatilag a világon semmi kapcsolata nincs egymással. Ez azért bizonyulhat szerencsés megoldásnak, mert ellentétben a különböző regényekkel, egy vicckönyv-jellegű alkotást szívesen veszünk többször, ám rövidebb ideig a kezünkbe – s ezúttal nem szükséges megtörünk a történet egészét egy-egy ötperces kávé-, vagy szünet miatt.
A legnagyobb problémát a mű rétegjellege jelentheti, hisz Galla Miklós a humor terén is egy Magyarországon meglehetősen elvontnak számító irányzatot képvisel. Ebből adódóan nehéz megnevezni egy olyan homogén csoportot, akiknek az érdeklődésére szignifikánsan számot tarthat e mű (kivétel legfeljebb a Galla Miklóst kedvelők csoportja). Mindazonáltal bátran ajánljuk mindazoknak a könyvet, akik szeretik a kissé – jó értelemben vett – fájdalmasabb humort, akikhez közel állnak a különböző nyelvi viccek, vagy esetleg akik tagjai a fentebb említett, Galla Miklóst kedvelők csoportjának.
DicsukD
