Az Európai Bizottság úttörő jellegű közös definíciót ad a fogalomra
A nanoanyag olyan anyag, amelyben a fő alkotóelemek valamelyik mérete a méter egymilliomod részének az ezredrészétől a méter egymilliomod részének a tizedéig terjedő tartományban van – tudjuk meg az Európai Bizottság ma elfogadott ajánlásából. A bejelentés fontos lépés a polgárok magasabb szintű védelme felé, hiszen egyértelműen meghatározza azokat az anyagokat, amelyek az egyes szakterületek szabályozása során különleges bánásmódot igényelnek.
Janez Potočnik európai környezetvédelmi biztos ezt mondta: „Nagy boldogság számomra, hogy az EU a világon elsőként fogalmazott meg egy olyan általános érvényű meghatározást, amelyre minden szakterület szabályozása hivatkozhat. A ma bejelentett definíció megalkotását tudományos vizsgálatok és széles körű nyilvános egyeztetések előzték meg. Az iparnak könnyen átlátható és következetes szabályozásra van szüksége a gazdaság e fontos ágazatában, és a fogyasztók is megérdemlik a pontos tájékoztatást a kérdésben. A definíció megalkotásával nagy lépést tettünk a környezetet és az emberi egészséget illetően esetleg felmerülő kockázatok kezelése felé, miközben azt is biztosítjuk, hogy ez az új technológia beválthassa a hozzá fűzött reményeket.”
A nanoanyagok a fogkrémektől az akkumulátorokig, a festékektől a ruházati cikkekig már ma is több száz ipari termékben és fogyasztási cikkben megtalálhatók. Innovatív anyagokról lévén szó, fejlesztésük fontos motorja Európa versenyképességének, és számos kiaknázatlan lehetőséget rejtenek magukban például a gyógyászat, a környezetvédelem vagy az energiahatékonyság területén. Mivel azonban számos dolog bizonytalan az alkalmazásukkal kapcsolatban, olyan egyértelmű definícióra van szükség, amely biztosítja a megfelelő vegyipari biztonsági szabályok érvényesülését. Az új meghatározásnak valamennyi érintett szereplő, így az iparági szövetségek is hasznát fogják látni, hiszen a különböző ágazatokban alkalmazott, egymástól jelentősen eltérő definíciók helyett a jövőben egyetlen, egyöntetű meghatározást követhetnek majd. A definíciót a Bizottság 2014-ben a tudományos és a műszaki fejlődés figyelembevételével felül fogja vizsgálni.
Az ajánlás egyben egy, az Európai Parlamentnek 2009-ben tett vállalás teljesítését is jelenti: akkor a Bizottság olyan egységes fogalommeghatározás kidolgozására tett ígéretet, amely a nanoanyagok kérdésköréhez kapcsolódó valamennyi, EU által szabályozott területen alkalmazható lesz.
A ma elfogadott fogalommeghatározás az anyagot alkotó részecskék méretéből indul ki, nem pedig abból, hogy milyen veszélyeket jelenthetnek vagy milyen kockázatokat hordozhatnak magukban. Az ajánlás szövege szerint a nanoanyag „olyan természetes anyag, szándékolatlanul előállított mesterséges anyag vagy szándékosan előállított anyag, amely nem kötött állapotban, aggregátum formájában vagy agglomerátum formájában olyan részecskéket tartalmaz, amelyeknek legalább egy külső mérete a részecskéknek a darabszám szerinti méreteloszlás alapján vett legalább 50%-a esetében az 1 nm-től 100 nm-ig terjedő mérettartományba esik”.
A definíció az Új és Újonnan Azonosított Egészségügyi Kockázatok Tudományos Bizottsága (SCENIHR) és a Közös Kutatóközpont (JRC) által megfogalmazott tudományos ajánlásokon alapul, és tervezetét egy nyilvános konzultáció résztvevői is megvitatták.
Háttér
A nanoanyagokat jelenleg az EU szintjén és a tagállamokban egyaránt számos különböző jogi előírás szabályozza. Az ezekben található definíciók eseti alapon születtek, és szinte minden ágazatban más a tartalmuk, ami szükségtelen terhet ró az iparra, miközben a szóban forgó anyagok veszélyeivel és előnyeivel kapcsolatos közéleti vitát is akadályozza. A ma elfogadott ajánlásnak köszönhetően a jövőben az EU jogalkotói az új jogszabályok kidolgozása és a meglévők végrehajtása során egyetlen egységes meghatározásra támaszkodhatnak.
A vegyi anyagokat az EU szintjén átfogóan szabályozó úgynevezett „REACH” rendeletben előírt első regisztrációs határidőhöz (2010. november 30.) kapcsolódó tapasztalatok azt mutatják, hogy az érintett cégek számára nem kellően világosak a nanoanyagok kapcsán teljesítendő kötelezettségeik. A „REACH” rendelet kulcsszerepet játszik a nanoanyagok mint vegyi anyagok tulajdonságaival kapcsolatos információk összegyűjtésében. A ma elfogadott definíció megkönnyíti az érintett vállalatok dolgát regisztrációs dokumentációjuk összeállítása során, mint ahogy annak meghatározásában is, hogy pontosan mikor kell terméküket nanoanyagnak tekinteniük.
