Nagynénémnek a virágoskertje mellett nagybátyám szorgos keze által létrejött egy csap, amihez hozzá lett kötve egy cső, s így lett belőle slag. A kert locsolásán kívül, a kutyának is innen töltötték nap mint nap a friss vizet, illetve a jószágoknak is, mint a tyúk, kacsa, disznó, mikor mi akadt az elkerített udvarban.
Aznap tyúkot vágtunk a vasárnapi ebédhez. Megpucolódott, kibeleződött, meg lett pörkölve a bőre, s míg nagynéném bement a házba a frissen szedett zöldséggel, addig én a kerti csapnál lemosdattam a levesbe valót.
A víz hangjain átszűrődött valami pattogó hang. A pattogó hang egyre hangosabb lett; elzártam a csapot, s füleltem, honnan jön a hang. A fülelésre néhány másodpercig volt szükség, mert a szem lépett munkába, ugyanis a pattogó hangokat a szembe szomszéd kertje adta, ahol tűz csapott fel.
A történet itt megszakítandó, mert a szembe szomszédról muszáj előtte egy kis bemutatót tartani. Jani- a szembe szomszéd- sokáig édesanyjával és elvált, utcára kitett bátyjával élt egy fedél alatt. A fedél megnevezés azonban nem fedte egészen sem a valóságot, sem a házat, mert a fedél inkább hasonlított egy szitához, mint más egyébhez. Házuk padlózata tele volt rakva vízgyűjtő vödrökkel, ha esett az eső, akkor a tető lyukain is esett, onnan pedig a vödörbe. Télen jobbára az édesanya maradt egyedül a házban, mivel Jani és testvére a hűvösebb idő beálltával mindig elkövettek valami aprócska csínyt, csak éppen akkorát, amivel télre behúzódhattak a legközelebbi büntetés végrehajtási intézménybe, ahol már várták őket; lévén évek óta odajártak.
Jani bátyja idővel elköltözött a romos, telelyuggatott kis házból, az édesanya eltávozott az élők sorából. Maradt egyedül Jani. Az évszakoknak megfelelően hol itt egyedül, hol ott 2-3 cellatárssal.
Jani viszont nem szeretett egyedül lenni, nem szeretett dolgozni, egy dolgot viszont nagyon szeretett, az pedig az ital, szigorúan alkoholos változatban. Össze-összeismerkedett emberekkel a kocsmában, s ha létrejött a barátság, akkor meghívta magához vendégségbe őket, néha több éjszakára is. Hiszen csak az ökör iszik magában. Ment a mulatozás a szomszédok által folytonosan kontrollált hangmagassággal az elgazosodott udvaron. A gaz mérete magas volt, minőségileg pedig száraz, hiszen nyáron csak szárad az embermagasságú dudva.
Azelőtti nap is történt összeismerkedés, vendég házba invitálás, de az alkoholos állapotból Jani még délidőben sem ébredt meg. A vendégek igen. Gondolták, ha már fent vannak és egyébként is dél van, akkor már ebédet is lehetne készíteni. Janinál a lakásban nem volt gáztűzhely, a házigazdát pedig egyébként sem illik felébreszteni, ezért tüzet raktak a kertben, pontosabban a gazban. A tűzrakás egészen jól sikeredett, olyannyira jól, hogy az egész udvart hihetetlen gyorsasággal ellepte, a vendégek pedig hihetetlen gyorsasággal eltűntek. Jani aludt szorgosan.
A tűz pedig pattogott. A kezemben lévő tyúk villámsebesen a konyhaasztalra került, s jött helyette vödör, jött lábas, jött lavór. A szomszédok nem jöttek, hanem rohantak, főleg a közvetlen szomszédok, hiszen pajtájuk tele takarmánnyal, szénával, szalmával. A slagos csap megnyitódott és rohantunk, oltottuk a tüzet. Ijedt, kiabáló emberek, hol egyik, hol másik oldalra kellett több segítség, mert a tűz mindig máshol próbált utat törni magának. Mennyi idő lehetett? Nem tudom. A gaz eltűnt az udvarról, átvette helyét a füstölgő, feketére égett föld. Koszos, kormos emberek álltak Jani udvarán, mikor ő kitámolygott a házából. Megdörzsölgette álmos szemeit, s két ásítás között megkérdezte, hogy mi a büdös fenét keresünk mi az ő portáján. A megdöbbenést ordítozás, szitkozódás váltotta fel. Jani nem értette, miért bántjuk ót szavakkal és miért akarják bántani , bár még csak szóban közölve tettlegességgel; jobbnak látta visszahúzódni a házába. Hiába. A közvetlen szomszédok utána mentek, s elmagyarázták, mi történt.
Szállingóztunk az udvarról haza, néhányan még váltottak egy-két szót. Aztán jött egy riadt férfiúi kiáltás az egyik udvarról:- Hová tűnt a moslék a vödörből?! A feleség elgondolkodott néhány másodpercig, fiára nézett, aki szintén szorgosan hordta a vizet., s felnevetett:
Kijött a férj, de akkor már nemcsak a feleség, a fiuk, hanem az egész tűzoltó csapat nevetett. Kibuggyant belőlünk a feszültség, mint nevetés, kacagás, röhögés, térdcsapkodás.
A moslék Jani udvarán van. Minden vödrök tartalma Jani udvarán van.
Mindenesetre finom volt a vasárnapi ebéd.
Illés Adrienn
