Hallgatom a rádióban, hogy kb. öt millió gázpalack van kinn a háztartásokban, amelyből kettő van forgalomban, a többi pedig itt ott hever a házakban, immár használatlanul. Igen használaton kívül ugyan, de azért nagyon veszélyesen. Megkérdezhetjük, hogy ha már nem kell, miért nem szabadulnak meg tőle az emberek.
Mint a riportból kiderült ezeket senki sem akarja visszavenni, noha rendelet van rá, hogy a forgalmazók kötelesek erre, idén január 1-től. Néhányan azért betartva a rendeletet, időnként visszavesznek néhányat, – hogy szó ne érje a ház elejét – a nagy palackot 2000 ezerért, a kicsit 1000 forintért, ha szerencsénk van. Még azt is mondja valaki, hogy nehézkes ezeknek a belső megtisztítása. Nincs elég alulképzett munkanélküli nálunk, akinek a hulladék újrahasznosításban, válogatásban feladatot lehetne adni, hogy ne a semmiért kapjon segélyt?
Újfent csak arra a következtetésre jutok, hogy mi nagyon gazdagok vagyunk… Számoljunk egy kicsit! Egy 11 kg-os palack üresen olyan 6,6 kiló, ez összesen 19,8 millió kilogramm. Az alumínium felvásárlási ára átlagban 330 forint kilónként, tehát egy kis palackért minimum 2178 forintot kellene kapnunk. Ha ezt felszorozzuk 3 millióval, akkor ez 6 534 000 000 forint. Ez ugye nem kis összeg, s ha azt nézzük, hogy a nem veszélytelen alumínium gyártásába, – vörösiszap stb. – ezt a mennyiséget vissza lehetne forgatni, akkor újfent megállapítom, hogy mi nagyon gazdagok vagyunk.
Azt már ki sem számolom, – mert nem lehet – hogy mekkora kárt okoznak a fészerben, garázsban heverő palackok, ha felrobbannak. Erre is volt nemrégiben példa szűkebb pátriánkban.
Fölteszem a költői kérdést. Kinek kellene arról gondoskodni, hogy a rendelet betartassék, hogy ez a több mint hat milliárd forint visszakerüljön a gazdaságba, s hogy ne üljünk három millió alvó bombán, amely akármikor robbanhat…?
Orosz B.Erika
