Mindig vannak, kellenek, legyenek az embernek álmai, vágyai!
Ezek hajtják, ambicionálják az embert egész életén keresztül. Akinek nincsenek álmai, vágyai, nagyon hétköznapivá válnak minden napjai.
Korán megálmodtam életem legnagyobb vágyát.
Tizenhat éves gimnazista voltam, amikor a miskolci ref. Lévay József Gimnáziumban angol nyelvet kezdtem tanulni a latin mellett.
Kedvenc tantárgyam lett hamarosan.
Élt New Yorkban egy magyar házaspár: Mátyus Béla és felesége Juliska, akik Miskolcról illetve Sajóvámosról származtak el. Ebből a házasságból született leányuk Klárika.
Mivel az én édesanyám is sajóvámosi volt, leánykori barátság fűzte össze a két asszonyt.
Sűrűn váltogatták a leveleket, de miután felcseperedett kislányuk Klárika, rendszeresen küldték a szép gyermeki fotókat. Az édesanyám sem maradt adós, ő is elküldte a lassan kamaszkorba lépő Kiss Laci fotóit.
Így ismertük meg egymást Klárikával.
A róla készült színes fotók egy más világot mutattak be számomra.
Hatalmas, elegáns személy kocsik, mozgalmas Central Park, napfényes, homokos tengerparti strandok, ahol vidáman élték életüket az emberek.
Én csak szerény, fekete-fehér képeket tudtam küldeni, a kezdetleges angol nyelvű leveleimben.
Tizenkét éven át tartó levelezésünk kapcsán lelkileg, érzelmileg is közel kerültünk egymáshoz.
Ekkor fogalmazódott meg bennem életem talán legnagyobb vágyálma, hogy meg kell ismernem ezt a csodálatos, felhőkarcolókkal beépített nagy szigetet, ami végül is a világ pénzügyi központja lett.
Gyermekkorom óta szerettem utazni, világot látni, más népeket, kultúrákat megismerni.
Ezért választottam hivatásomul a közlekedést.
Aktívként a Magyar Államvasutakat, nyugdíjasként a MAHART PASSNAVE lobogója alatt a folyami hajózást szolgáltam.
A vasúti és folyami – tengeri utazások után áttértem a légi közlekedés adta lehetőségek kihasználására.
Így tudtam könnyű szerrel, nagyon gyorsan eljutni – Európa megismerése után – az öreg kontinensről más földrészekre: Kis Ázsia, Észak Afrika / Tunézia, Marocco, Jordania, Közel-Kelet, Egyiptom, / Szicília, Ciprus, Észak – Amerika területeire.
Nyolcvanadik évemben úgy éreztem, itt az ideje diákkori álmom megvalósításának, hiszen én ezt úgy fogalmaztam meg magamban, hogy mielőtt végleg itt kell hagynom ezt a gyönyörű világot, meg kell ismernem ezt a világvárost!
A végső döntést az határozta meg számomra, hogy az interneten ismerkedve New York lehetőségeivel, megjelent az első szenzációs hír: 2011.04.06.-tól megindul a közvetlen New York – Budapest – New York közvetlen légi járat.
Gondolkodás nélkül megvásároltam a jegyemet a BOEING 767-300-300 –as gép 13/A. ülőhelyére.
Interneten lefoglaltam a szállodámat a HOTEL PENNSYLVANIA 1483. sz. szobában.
Megvásároltam a New York Pass Card-ot, amellyel 55 helyre sorakozás és jegyváltás nélkül be lehet jutni, s érvényes a Sight Seeing járatokra és egy színház jegyet a BROADWAY-ra.
Mindezek felbecsülhetetlen előnyöket jelentenek, hogy az otthonomból, percek alatt
elintézhetem, az internet adta lehetőségekkel élve.
IRÁNY NEW YORK!
Április hó 7 –én hét óra után néhány perccel megállt a kapum előtt a reptéri kis busz, s egy nagyon könnyű kis hátizsákkal, bőrönd nélkül foglaltam el kényelmes helyemet, ugyanis egyedüli utas voltam Budapestig.
A kibővített Liszt Ferencnek átkeresztelt repülőtér hamar megnyerte tetszésemet.
Nagyon szigorú átvizsgálások után jutottam fel a hatalmas gépre.
Ablak mellé szólt a jegyem, mellettem pedig egy helyes fiatal hölgy utazott New Yorki átszállással még tovább Tampa – ba.
Kedvezett az időjárás, csupán néhányszor rázta meg a gépet egy-egy erősebb széllökés.
Ilyenkor a kapitány felhívta a figyelmünket, hogy a biztonságunk érdekében foglaljuk el a helyeinket és csatoljuk be az öveket.
Szokatlan volt számomra, hogy most ezen a járaton a légi utaskísérő hölgyek az idősebb korosztályhoz tartoztak. Ezt annak tudtam be, hogy mivel az első járatokról van szó, talán szükségét látták a nagyobb tapasztalatnak?
Ezt be is bizonyították az első ebéd felszolgálásakor.
Kedves dolognak találtam, hogy most kivételesen magyar nyelven is megtartották a szokásos eligazítást.
Menet közben az órámat már a fedélzeten visszaállítottam hat órával, hogy a helyi idő szerint landoljak New Yorkban.
Így történhetett, hogy délben indultunk Budapestről, s kora délután – 15.35 órakor – már megcsodálhattam a JFK. reptér nyolcas terminálján a hatalmas repülőteret a megszámlálhatatlan gépmadarakkal. Ezt jelentette a hat órás idő különbség.
Mivel bőröndöm nem volt, hamar átjutottam a vizsgálatokon. Nagyon udvariasan fogadtak, csupán egyetlen kérdést tettek fel: hoztam e valamilyen élelmet?
A mozgó futószőnyegen gyorsan elértem a liftet, amellyel a felső szinten közlekedő expressz vonatot kellett megtalálnom.
Itt csupán egy fiatal hölgy volt rajtam kívül az „elevator” – ban, aki hamar szemügyre vette a BUDAPEST feliratú sapkámat.
„Kezét csókolom” – mal üdvözöltem.
Honnan tudja, hogy magyar vagyok? Kérdi.
Arról állapítottam meg, hogy felragyogott a szeme, amikor meglátta a fejemen a piros-fehér-zöld szélű sapkámat.
Pontosan ezzel a szándékkal fedtem le fejemet ilyen magyarságomra utaló sapkával, hátha így jobban észrevesznek a New Yorkban élő magyarok? Ez talált!
Gyorsan bemutatkoztunk egymásnak. Gombkötő Katalin vagyok, nyolc éve élek New Yorkban, de most haza kell utaznom, mert szombaton temetik a barátomat, mondja szomorúan.
Ki vár itt reám a reptéren? Kérdi. Senki! Hangzott a rövid válaszom. És kihez megyek?
A HOTEL PENNSYLVANIA – ba, ahol hetekkel korábban lefoglaltam interneten a szobámat.
Nagyon elcsodálkozott, hogy nyolcvanadik évemben képes vagyok ilyen utazás megszervezésére, teljesen egyedül.
Még felkísért a reptéri vonatig, szerencsés napokat kívánva.
Ezen a körvasúton kellett eljutnom JAMAICA állomásig, ahonnan átszállás után huszonöt perc alatt eljutottam MANHATTAN szívébe, a Pen Stationra.
Amint feljutottam a mozgó lépcsőn az utcára, szembe találtam magam a szállodámmal!
HOTEL PENNSYLVAIA
Mondanom sem kell, hogy ez milyen örömet jelentett számomra.
Bemutattam a Vouchert, amely igazolta foglalásomat s a szállásdíj átutalását.
Azonnal megkaptam tizennegyedik emeleti szobám kulcsát, pontosabban azt a kártyát, amely nyitotta az ajtómat.
Gyorsan elhelyeztem kis hátizsákomból a fehérneműimet a szekrénybe, s máris az ablakhoz siettem megtapasztalni, hogy milyen a kilátás?
Ekkor ért a második kellemes meglepetés, ugyanis az ablakommal szemben emelkedett ki a felhőkarcolók közül a 102 emeletes EMPIRE STATE BUILDING, látogatásom egyik célpontja.
A szerencsés érkezést és az első kellemes benyomásokat gyorsan szerettem volna megünnepelni, ezért esti sétám előtt bevetettem magam a hotel „ivójába”, hogy szomjamat valamilyen finom amerikai sörrel oltsam.
WHYSKI A SÖR ELŐTT
Rendkívül széles volt az italválaszték. Hogy jobb, felszabadultabb hangulatban vágjak neki az esti városnéző sétámnak, a hideg csapolt sör előtt legördítettem egy pohárka whiskyt.
Derűsebb hangulatban kezdtem szemlélődni a 7th Ave. –n.
Csakhamar felfedeztem a hatalmas áruház láncolatnak a zászlós hajóját, a MACY’S –t.
Micsoda meglepetések! Itt vagyok a MADISON SQUAR bejáratánál. Mintha minden jeles építmény a kedvemért itt sorakozna fel?
Hatalmas üzletek a sugárút mindkét oldalán, s a fényreklámok egymás után gyúlnak ki, hogy egyre jobban becsábítsák az utca emberét, vásárlásra ingerelve.
Semmi vásárlási szándékom nem volt azon kívül, hogy a szokásos módon begyűjtsem a kötelező szuveníreket.
Meg is találtam a kis szobrocskát, ami a szabadság szobor és az Empire State Building kicsinyített mását mutatja be. Egy NEW YORK felirattal hímzett sapkának azonban nem tudtam ellenállni!
Célba vettem a Planet Hollywoodot, hogy a SIGHT SEEING járatra váltott Voucheremet átváltsam jegyekre, amelyek negyvennyolc órán át lesznek használhatóak.
TIMES SQUARE
ELJUTOTTAM IDE IS…
Könnyű szerrel rátaláltam a Planet Hollywoodra, de azt tanácsolták, hogy csak másnap reggel, az indulás napján váltsam ki a jegyeket.
Madame Tussaud’s következett, ahol a színházjegyet kellett volna megkapnom, de azt is csak az előadás előtt egy órával adják át.
Így további esti sétára indultam, de most már a teljes fényárban.
FOTÓ TÉMA: TIMES SQUARE, LOVAS RENDŐRÖK A TÉREN
GRAND CENTRAL
Esti sétámat a hatamas pályaudvaron fejeztem be.
Fél évszázadon át szolgáltam a magyar vasutat, így nem hagyhattam ki annak a lehetőségét, hogy megismerkedjem New York legnagyobb pályaudvarával. A látvány önmaga elvarázsolt.
Óriás csarnokok, bennük üzletek, kávézók, sörözők, éttermek és mindenféle szolgáltatás.
Egy fél emeleti söröző-étterem hatalmas erkélyéről élő zenekar pergő ritmusú muzsikája csábított el, hogy elfoglaljam helyemet a bárpultnál egy üdítő korsó sörre.
Másnap reggel kipihenten ébredtem a kényelmes dupla ágyon.
Első dolgom volt, hogy kitekintsek az ablakon, s újra megpillantsam az Empire State Buildinget. Hihetetlen közelségben volt! Jókedvűen végeztem el szokásos reggeli tornámat.
Újult erővel vetettem bele magam a tervezett napi programba.
Mindenekelőtt szerettem volna mobil telefonomon hírt adni magamról magyarországi szeretteimnek. Ez nem sikerült! Itt nem működött a készülékem.
Vásároltam egy telefon kártyát, azzal egy kis külső segítséggel sikerült a nyilvános telefonról hírt adni magamról.
Bőséges reggeli után indultam el gyalogosan, hogy meghódítsam ezt a hatalmas világvárost.
MADISON SQUARE GARDEN
Ahogy kiléptem a szálloda kapuján, szembe találtam magam a hatalmas, lenyűgöző épülettel, a Madison Square Gardennel.
Úgy tűnt pillanatnyilag számomra, hogy itt mindenütt ilyen hatalmasságokkal fogok találkozni.
Bármerre tekintettem, csak a félelmetesnek tűnő felhőkarcolók vettek körül.
Az utcán járó-kelő emberek szinte törpéknek látszottak.
Volt belőlük is jócskán!
Megindult az élet. Vagy talán szünet sem volt ezeken a hatalmas sugárutakon?
Egyfolytában özönlik a nép nappal és éjjel?
Ezt még megtapasztalhatom
Nem sokáig tűnődhettem, hiszen megakadt a szemem a világ egyik legnagyobb áruház láncának zászlós hajóján, amely több épülettömböt is magába foglal. Milyen kár, hogy csak ilyen rövid időt engedhettem meg magamnak New Yorkban. Ebben a hatalmas üzlet sorozatban akár egy hetet is el lehetne tölteni, a milliónyi áruválaszték között.
Maradtam a sugárúton, nézegettem a kirakatokat, de egyik másik földszinti üzletbe be-be- nézegettem.
Szokatlan volt számomra, hogy már a reggeli órákban is olyan nagy volt a nyüzsgés.
MACY’S
TIMES SQUARE
Hát eljutottam ide is, a szívem csücskébe, amire oly régen vártam…
Megkerestem a Planet Hollywood irodáját, hogy a voucheremet beváltsam ticketre, amely feljogosít arra, hogy a New York Sight Seeing járattal körbe utazzam a várost.
Meglepetést okozott számomra, hogy iroda helyett egy üzletbe kellett bemennem, ahol sok minden féle árut kínáltak a betérőknek, s ott kaptam meg a ticketemet.
Ez nagyon praktikus megoldás, mert ott száll le az ember az autóról, ahol szeretne egy jeles objektumot megtekinteni, addig lehet időzni, amíg tetszik, s a következő járattal ugyanilyen módon folytatható a városnézés.
Az idegenvezető közben több nyelven ismerteti a látnivalókat.
VANNAK LÁTNIVALÓK BŐVEN
Minden városnéző busz tele volt, de szerencsémre minden alkalommal feljutottam az emeleti részre, ahonnan fényképezni is tudtam.
Volt mit…
GENERAL POST OFFICE
Egyre erősebben dobogott a szívem, ahogy közeledtünk az Empire State Buildinghez.
VÉGIG AZ EIGHTH AVE – N
Rendkívül szigorú ellenőrzés után lehet csak bejutni az épületbe. Hasonló ellenőrzéseket csak a repülőtereken tapasztaltam.
Itt még fotókat is készítettek rólunk.
Hosszú sorok kígyóztak a pénztárablakoknál, én azonban a New York Pass Cardommal soron kívül haladhattam tovább a kijelölt útvonalon.
Nagyon sok jó szándékú biztonsági őr segített a továbbhaladásban.
Kedvesen, mosolyogva fogadták a vendégeket, a főleg színes bőrű hölgyek.
Több gyors lifttel lehetett közlekedni a 86.-ik emeletig, ott azonban át kellett szállniuk azoknak, akik a 102.-ik emeletre szándékoztak feljutni.
Leírhatatlan érzés fogott el, amikor kijutottam a teraszra, ahonnan csodálatos panoráma képeket lehetett készíteni az alattunk elterülő Manhattanről.
CSÚCSON VAGYOK!
MANHATTAN FELÜLNÉZETBEN
Félelmetes érzés volt a 86.-ik emelet kilátójában körbe sétálni, olyan erős kilengése volt az egész építménynek.
Diákkoromban, amikor képeslapokat kaptam New Yorkból levelező társamtól Klárikától, szinte irigyeltem, hogy ő a valóságban megláthatja ezeket az égbe törő építményeket, sétálhat, sportolhat a gyönyörű Central Pakban, hajózhat a Hudson vagy az East Riveren.
Ekkor döntöttem el magamban, hogy még e földi életemben egyszer én is el akarok jutni ide.
Megvalósult az álmom, teljesült a vágyam.
Megtapasztalhattam a felhőkarcolók közelségét, sétálhattam a Central Parkban, hajózhattam az East Riveren, s lenézhettem az Empire State Building tetejéről
GREENWICHI RÉGI ÉPÜLET
IME A WALL STREET
ÉS A MŰVÉSZETEK
KIKÖTŐBEN
KERESKEDELMI HAJÓSOK EMLÉKMŰVE
KIKÖTŐI HANGULATBAN
KIFUT A SPIRIT
MISS LIBERTY
Az Empire State Building látogatása után megvártam a következő városnéző buszt, hogy további élményeket gyűjtsek be e hatalmas világvárosból.
Rövid várakozás után elfoglalhattam helyemet a felső fedélzeten, ahonnan szabadon fotózhattam minden irányban.
Volt is mit fényképezni!
Csak kapkodtam a fejemet jobbra-balra, hiszen lépten-nyomon akadt téma bőven.
Kissé feltámadt a szél, s egy sugárúton elég nagy sebességgel haladva, lekapta a fejemről a „budapesti” sapkámat a huzat.
A hátam mögött ülő hölgyek nagy sivalkodásba kezdtek e látványra, de senki nem tudott már utána kapni, így veszítettem el magyarságomat jelképező fejfedőmet.
Az izgalmas látványok elterelték erről a figyelmemet, ugyanis időközben elérkeztünk Little Italy városnegyedhez, ahol megtapasztalhattam a város régi építészeti stílusát. Vörös tégla épületek, külső lépcső feljárókkal.
Az egymást követő kis olasz éttermekből ínycsiklandozó ételek, pizzák illatai terjengtek a levegőben.
A változatosság kedvéért Chinatownba vezetett utunk, ahol merőben más illatok ingerelték szaglásunkat. Nem is csoda, hogy ebben az időben már megindultak a gyomornedvek.
Most azonban a pénzügyi világ központja, a Wall Street kínálta magát bevételre.
Külön élményt jelentett számomra a hatalmas, erőt sugárzó bika szobor megjelenése, amit le is kellett fotózni az érdeklődők gyűrűjében.
Figyelmet követelt még a Szt. Patrick székesegyház és az Igazságügy Palotája.
Megérkeztünk a kikötő térségébe. Ez azt jelentette számomra, hogy ismét el kell hagynom a városnéző buszt, s egyénileg kell felfedeznem utam egyik legizgalmasabb szakaszát.
Kitárulkozott előttem a nagy víz, s megjelentek előttem az utasokra várakozó kréta fehér hajók.
Itt az én helyem!
El kell hajóznom a szabadság szoborhoz, s Ellis Islandra.
Amire nem számítottam, az a sok száz ember, aki hasonló szándékkal jött a kikötőbe. Mindenki ugyanoda igyekezett volna!
Hosszú sorok kígyóztak a jegypénztárakhoz. Felnőttek, gyerekek, családok, ifjúsági csoportok.
Jóhiszeműen én is besorakoztam fegyelmezetten a sorba. Mindenki türelmesen várta, hogy sorra kerüljön.
A közönség szórakoztatásáról még gondoskodtak is színes bőrű zenészek, akik a leg különféle eszközökből eszkábált hangszerekből olyan ritmusokat varázsoltak elő, hogy mindenkinek táncra állt a lába.
Amikor végre sorra kerültem a pénztárnál, akkor derült ki számomra, hogy nem ide kellett volna besorakoznom, mivel nekem N.Y. Pass Card – om volt.
Átirányítottak egy másik pénztárhoz, ahol csak be kellett mutatnom a „kártyámat”, s megkaptam a beszálló jegyet.
Végtelenül sajnáltam az így elvesztegetett drága perceket a kétszeres sorban állás miatt.
Természetesen a behajózás előtt újabb sorban állás következett.
Akkor nyugodtam meg végleg, amikor feljutottam a Miss Liberty fedélzetére.
Még inkább megnyugodtam volna, ha a fedélzeti büfében legördíthettem volna egy jeges whiskyt és egy hideg sört.
A legnagyobb döbbenetemre, semmiféle szeszt nem lehetett kapni.
Hamar rá kellett jönnöm, hogy itt minden a biztonsági szolgálat alá van rendelve.
Tapasztalatom szerint mindenütt nagyon vigyáznak az értékeikre.
Ez a megállapításom éppen úgy érvényes volt a szabadság szobor szigetén, mint az Empire State Building épületében.
Leírhatatlan élmény volt számomra körül sétálni MISS LIBERTY – t!
Itt kezdődik a korlátlan szabadság és lehetőségek hazája?
Bele csíptem az arcomba. Most álmodok, vagy ez a valóság?
Az indulást jelző hajó kürtje zökkentett ki elmélyült gondolataimból.
Tovább kellett hajóznom Ellis Islandra. Arra a szigetre, ahová az én Hódi Miklós nagyapám kétszer is megérkezett több milliós társával, akik munkát, szerencsét próbáltak keresni a korlátlan lehetőségek hazájában.
Végig jártam azokat az épületeket, ahol fogadták és megvizsgálták a világ minden részéről ide érkező, munkát kereső embereket. Ma már mindezek múzeumként üzemelnek.
FOGADÓ NAGY CSARNOK
A több szintes épületben kiállító termek sorakoznak.
Fényképek őrzik az ide sereglett milliók egy részének emlékeit, élet körülményeit, sőt hang anyagokat, eredeti tárgyakat is bemutatnak.
Kutató szemekkel jártam körbe a termeket, abban a reményben, hátha valahol ráismerek az én sajóvámosi nagyapámra.
Nem akadtam rá!
Nem adtam fel azonban a reményt, bízva abban, hátha megtalálom legalább a nevét azon a hatalmas méretű emlék „szalagon”, amely a külső téren, az épületen kívül van elhelyezve.
Alfabétikus sorrendben vésték be a neveket, ezért egyenesen a „H” betűsökhöz igyekeztem.
Itt sem találtam! Rá is jöttem ennek az okára. Az én nagyapám nem emigrált! Haza tért!
KIVÁNDOROLTAK EMLÉKTÁBLÁJA
A MISS NEW YORK M/S. fedélzetén hagytam el a szigetet.
MISS NEW YORK M/S.
Indulás előtt még készítettem egy távoli fotót a majdnem ködbe veszett MANHATTAN-ről.
Az időjárás kezdett kedvezőtlenné válni. Hűvös lett és szemerkélni kezdett az eső.
Kissé elkedvetlenedtem a további gyalogos sétától, s kerestem egy olyan alkalmas éttermet, ahol amerikai módon meg tudok vacsorázni.
Megtaláltam hamar a kedvemre való előkelő éttermet, közvetlen a vízparton, amitől még a jó hangulatom is visszatért.
Jeges whisky, hideg sör, finom vacsora, kilátás a hatalmas üvegfalakon át a tengerre…
Itt azonban valami nagyon előkelő rendezvényre készülődtek.
Mivel én csak utcai ruhában voltam, jobbnak láttam kivonulni az előkelőség érkezése előtt.
Taxiba ültem és tovább álltam, hogy időben érkezzem a BROADWAY –re, ahol egy csodálatos előadás várt rám a NEW AMSTERDAM THEATER – ban.
MANHATTAN A SZIGETRŐL
Nagyon sok időt nyertem azáltal, hogy több esetben is taxit vettem igénybe. Éltem az angol közmondással: TIME IS MONEY!
Menetközben is szemügyre tudtam venni sok olyan objektumot, amit előre beterveztem. Sőt még fotókat is tudtam készíteni, bár nem olyan tökéletesen, mint szerettem volna.
Végig kocsikáztam Staten Islandon, megláttam a kikötőt, ahol egymást érték a szebbnél szebb yachtok.
A BROOKLYN BRIDGE látványa teljesen lenyűgözött.
A San Francisco -i GOLDEN GATE után ezt soroltam a második helyre.
Változatlanul hatalmas felhőkarcolók között száguldozott velem a fiatal, sportos taxi sofőr egészen a Broadway – ig.
Meg is érkeztem a megbeszélt időben a NEW AMSTERDAM THEATER-ba.
A jegypénztárt kezelő fiatal úri ember megismert azonnal még az előző napról.
A voucheremre megkaptam a belépő jegyet, amivel beléphettem a Broadway előkelő színházába.
FELHŐKARCOLÓK KÖZÖTT
SKY SCRAPEREK
STATEN ISLAND YACHT KIKÖTŐ
VEZÉRLŐ KÖZPONT A SZÍNHÁZBAN
UTCAI RUHÁBAN A NÉZŐTÉREN
Amint beléptem a nézőtérre, elegáns, bájos fiatal hölgyek szegődtek mellém, hogy -bemutatva a jegyemet – helyemre kísérjenek.
Nem akartam hinni a szemeimnek, amikor elvezettek egészen az első sorig, ott is középen, a zenekar fölött, az első székre, a legjobb helyre ültettek le.
Emlékeztem rá, hogy 122 dollárt utaltattam át a jegyért, ez pedig egy 165 dolláros hely volt.
Mindezt annak tulajdonítottam, hogy egyedüli magyar nézőként, – aki interneten rendeltem meg a jegyet – ilyen megtiszteltetésben részesítettek.
Meglepő volt számomra, hogy rajtam kívül is nagyon sokan utcai ruhában jelentek meg ebben a jeles színházban. Nálunk Magyarországon, Miskolcon ilyet nem igen lehet tapasztalni.
Ez is hozzá tartozik az amerikai életformához?
A sokak által ismert Marry Poppins – zenés, táncos darab – előadás módja, a rendezés, a szereplők hangja, tánctudásuk, kiváltképpen a színpad technikájuk feledtette velem a nézőközönség hétköznapi megjelenését.
A szünetben bejelentették, hogy előadás után gyűjteni fognak jótékonysági célokra.
Felajánlottak 3, 8 és 40 dolláros ajándékokat megvásárlásra.
Szerettem volna az élményeken kívül valami kézzelfogható emléket is magammal vinni, ezért megvásároltam az előadás színes plakátját, középpontban a főszereplővel, amit az előadás valamennyi szereplője aláírt. Ez maradandó emlék marad a számomra.
VÁRAKOZÓBAN
Előadás után gyalog sétáltam haza a Times Squaren és a 7th. Ave-n át, hogy élvezzem a nagyváros nyüzsgő éjjeli életét, a színes, villogó neon reklámok fény özönét. Itt nem lehet unatkozni az éjjeli időszakban sem. Esznek, isznak, sétálnak, dolgoznak az emberek, külön féle portékák kínálatával állítják meg a járókelőket. Az éttermek, kávézók, sörözők tele vannak vendégekkel. Vannak azonban sokan, akik menet közben fogyasztják el a hot dogot vagy hamburgert.
Az utcák, terek rendjére kellő számú rendőr vigyáz, gyalogosan, lóháton vagy gépkocsiból.
Élményekkel feltöltve tértem haza szállodámba, hogy kipihenjem magam a másnapi washingtoni utazásig.
Kipihenten ébredtem, felfrissítettem magam a szokásos reggeli tornával, majd bőséges reggeli után taxiba ültem, hogy időben érkezzek az autóbuszunk indulási helyére.
Háromnegyed hétkor volt gyülekező.
Egymás után ékeztek a vendégek a világ, különböző tájairól.
Fiatal, csinos idegenvezető hölgy szívta izgatottan a cigarettáját, aggódva talán azon, hogy vajon, meg fog e érkezni mindenki időben?
Egy idősebb úr szegődött mellé, aki a tolmácsolás szerepét vállalta fel.
Ketten hat nyelvet beszéltek.
Mindenki megérkezett időben, s hét órakor elindult program szerint a hatalmas, tömött busz.
Áthajtottunk New York, New Jersey, Pennsylvania államokon, majd Delaware államban megálltunk húsz perces pihenőre, egy erre jól kiképzett és felkészült komplexumban, ahol mindent meg lehetett kapni.
Tízórai étkezés, kávé, cigi, mosdó…
Menet közben szorgalmasan dolgozott az idegenvezető, a tolmács. Angol, német, francia, olasz és portugál nyelven ismertették a látnivalókat és a soron következő programokat.
Pár perces késéssel érkeztünk meg Washington államba, illetve Washington D.C –be.
Mondanom sem kell, hogy milyen öröm volt ez számomra, hogy a hőn óhajtott New York után még az Amerikai Egyesült Államok fővárosát is megismerhetem.
Abraham Lincoln emlékműve közelében parkoltunk le.
A hatalmas építményt már messziről felfedeztem.
A szívem is egyre hevesebben kezdett dobogni, ahogy közelítettünk az amerikai történelem nagyságai felé.
Felmentem azon a lépcsőn, ahol Martin Luther King egy álom megvalósulásáról beszélt és megálltam egy percre.
Magam elé képzeltem azt a fekete tömeget, akik mély áhítattal hallgathatták a történelmi beszédet.
Belépve az épületbe, előttem ült fehér márványból készített trónján Abraham Lincoln.
Számomra ez volt most egy felejthetetlen történelmi pillanat.
Kilépve az épületből újabb meglepetés. Az ég felé törő MONUMENT.
ABRAHAM LINCOLN
LINCOLN EMLÉKMŰ
KOREAI HÁBORÚ EMLÉKMŰVE
MONUMENT
VIETNAMI VETERÁNOK EMLÉKMŰVE
VIETNAMI HŐSÖK EMLÉKMŰVE
CAPITOLIUM
ŰRHAJÓK KÖZÖTT
KORMÁNYZATI NEGYED
WASHINGTONI KAROK KÖZÖTT
A meglátogatott emlékművek: KOREAI HÁBORÚ EMLÉKMŰVE, VIETNAMI VETERÁNOK valamint a VIETNAMI HŐSÖK EMLÉKMŰVE emlékeztettek arra az időre, amikor olyan sok harcot folytatott AMERIKA ezekben az országokban.
A híradások naponta beszámoltak a sok kegyetlenségről, s az amerikai hadsereg veszteségeiről.
A II. világháború hőseinek is emléket állítottak.
A mai békés körülmények között ide látogató emberek már csak pár szál virággal tisztelegnek az áldozatok előtt, csendben, lehajtott fővel.
Együtt éreztem ezekkel az amerikai polgárokkal.
Ugyan akkor felemelő érzés volt feltekinteni a hatalmas építményre, a CAPITOLIUM –ra, a törvényhozás házára, ahol nem egyszer az egész világra kihatással bíró törvényeket hoznak.
Hatalmas sugár utakon jártuk körbe a várost, a jelesebb épületeknél megállva.
A Pennsylvania Ave-n, amely egyenesen a Capitoliumhoz vezet, hömpölygött a gépkocsi forgalom.
A tavasz első jelei már itt is jelezték az évszak változását. Virágba borultak a fák.
JÖN A TAVASZ
LAFAYETTE SQUARE EMLÉKMŰ
TÜNTETŐK A FEHÉR HÁZ ELŐTT
NYUGALOM A FEHÉR HÁZBAN
Újabb élménnyel gazdagodtam. Eljutottam az Amerikai Egyesült Államok elnökének, BARACK OBAMA és családja otthonául szolgáló FEHÉR HÁZ – hoz.
Nem volt szokatlan a látvány, amit éppen tapasztaltam, hiszen a televízióban oly sokszor láthatjuk a különféle követeléseket reprezentáló tüntetéseket.
Most éppen hét iraki nő meggyilkolása miatt tüntetnek.
Nem zavarták meg a rendezvényt, hagyták békésen lefolytatni.
Egyetlen rendőr volt a közelben, aki éppen szolgálatot teljesített a kapunál.
Ezt is megéltem!
Mi is békésen folytattuk utunkat az előírt program szerint.
A Smithsonian Air & Space Museum ígért különleges látnivalókat.
Nem is csalódtam, hiszen nem mindennapi látványosság tárulkozott ki előttem.
Pillanatokon belül a hatalmas űrhajók között találtam magamat.
Ott voltak a szovjetek által gyártott monstrumok is.
Az egyikbe mindjárt bele is képzeltem Farkas Berci űrhajós barátomat.
Láttam az emberek arcán a meglepetést, akik velem együtt először találkoztak testközelben valóságos űrhajókkal.
Természetesen itt is nagyfokú biztonsági ellenőrzés volt.
A múltat itt is megőrizte a város.
A múzeum előtt láttam közlekedni utasokkal azt az öreg trolleybuszt, amely feltehetően elsőként szolgálta ki a város közlekedési igényeit.
KÍNAI NEGYEDBEN
KÍNAI ÉTTERMEK
Mielőtt elhagytuk volna az USA fővárosát, meglátogattuk MADAME TUSSAUD’S MUSEUM- át.
Itt aztán találkozhattunk Amerika majdnem valamennyi hírességével:
elnökök, színészek, filmcsillagok, zenészek, stb…
Annyira élethűek voltak, hogy majdnem megszólítottuk a viaszból készült figurákat.
Itt aztán búcsút is intettünk Amerika fővárosának.
Irány New York!
GOOD BY OBAMA ÉS WHITE HOUSE
Utolsó napomra ébredtem a Pennsylvania Hotel 1418 sz. szobájában.
Szokásos reggeli tornám után összecsomagoltam nagyon kevés úti poggyászomat, amit könnyű szerrel elhelyeztem picike hátizsákomba, s lementem a recepcióra, hogy visszaadjam a szoba kulcsát helyettesítő mágneses kártyámat, amiért visszakaptam 40 dolláromat. Ez volt a biztosíték részükre.
Kiadós reggeli, taxi, irány a CENTRAL PARK!
Gyalog jártam körbe a hatalmas területen kialakított, sok mindenre alkalmas területet. Vasárnap lévén, éppen egy skót maratoni futásnak lehettem szemtanúja.
Rengetegen beneveztek ebbe az erőt nem kímélő futásba, fiatalok és idősebbek egyaránt.
A színpadon skót együttesek váltogatták egymást.
Meg is kértem az egyik lelépő együttes tagjait, hogy álljanak a kamerám elé, hogy meg tudjam örökíteni őket.
SKÓT ZENÉSZEK
Hosszú séták után leültem az egyik kávézó teraszán, hogy felfrissüljek, s újabb erőt gyűjtsek a további, még több kilométeresnek ígérkező gyalogtúrához.
Reméltem, hogy kapok egy kis szív frissítőt is a kávé mellé, de nagyot tévedtem.
Ekkor tudtam meg, hogy vasárnapi napokon szeszes italt nem lehet kiszolgálni a Central Parkban.
FORRÓ KÁVÉ SZÉP KÖRNYEZETBEN
Hatalmas felhőkarcolók veszik körül ezt a csodálatos parkot, amely szinte minden sportolásra alkalmas pályát biztosít a fiatalságnak, de az idősebb korosztálynak is. Ki is használják mindezt a tapasztalatom alapján.
Nyáron csónakázásra, télen korcsolyázásra alkalmas tavak színesítik a sok féle növénnyel beültetett területet.
Lehet kerékpárokat bérelni, de a kényelmesebbek inkább lovas hintókon járják körbe a több hektáros területet.
Én most a gyalog sétát választottam, hogy minél jobban megismerjem a város „tüdejét”.
Felfedező utam eredménnyel járt!
Megtaláltam azt a palotát, ahol egykor Judy Garland – „ÓZ A CSODÁK CSODÁJA” főszereplője, majd John Lennon lakott, ahol ma is él felesége Joko Ono. Dakota 65.
A palota kapuja előtt ma is két rendőr teljesít állandó szolgálatot, s a kapu mindkét szárnyán égnek a gyertyák örök lánggal.
DAKOTA 65.
John Lennon világszerte ismert dalát az IMAGINE – t megörökítették a parkban is, olasz ország ajándékba küldött mozaikjaiból.
LOVAS HINTÓVAL A PARKBAN
Miután becserkésztem a Central Parkot, ismét taxiba ültem, hogy szemügyre vegyen a világ- szerte ismert, METROPOLITAN operaházat.
LINCOLN CENTER
HARLEM
Az ebédidő New York város kulturális központjában ért el.
Meg is éheztem a sok séta közben.
Nem volt nehéz találnom elegáns éttermet ebben a környezetben.
A kiszolgálás is figyelmes, udvarias, elegáns volt éppen úgy, mint a fogyasztó közönség.
Újjá születve léptem ki az étteremből, hogy taxit keressek.
Nem volt nehéz, hiszen többen is itt sorakoztak a közelben, vendégre várva.
New York talán leg izgalmasabb kerületébe, a HARLEMBE akartam eljutni, ott is az APOLLO színházig.
Vigyáztam a biztonságomra, ezért nem távolodtam el messzebbre a taxitól, de a fotót minden- képen el akartam készíteni.
Ebben a színházban léptek fel többen is a kedvenceim közül. Így például Duke Ellington, akinek a zenéjét ma is szívesen hallgatom, vagy Aretha Franklin, akinek őrzöm a lemezeit.
Nagy ívben hajtottunk a kikötők mellett, hogy elérjem a Pen Stationt, ahonnan már expressz vonattal kellett kijutnom a JFK.reptérre.
KIKÖTŐ
CIRKÁLÓ
WORLD YACHT KIKÖTŐ
QUEENS KERÜLET MAGAS HÁZA
GOOD BY NEW YORK
Időben kiérkeztem a repülőtérre.
Mivel csomagom nem volt, könnyű szerrel mozogtam a hatalmas felvételi épületben.
Legördítettem még egy – két italt, hogy türelmesebben átvészeljem a várakozás nehéz óráit.
Ismét át kellett élnem – ahogyan azt már megszokhattam – a szigorú biztonsági ellenőrzéseket. Nem volt semmi fennakadás.
Indulás előtt fél órával elfoglalhattam az ablak melletti 13/A. ülőhelyemet.
Most nem volt szomszédom, így kényelembe helyeztem magam.
Hamar felfedeztem, hogy az egyik sorban három szabad hely van, azt gyorsan el is foglaltam és megágyaztam magamnak.
Így kényelmesen, fekvő helyzetben több órát sikerült át aludnom, ezért nem tűnt most olyan hosszúnak a repülés.
A légi kisasszony a reggelivel ébresztett.
Jó érzés volt ismét magyar földön landolni, ahová menetrend szerint érkeztünk.
Vidáman léptem ki az épületből, ahol már várt rám a reptéri kis busz.
Sok – sok élménnyel gazdagodva, diákkori álmomat megvalósítva foglalhattam el miskolci otthonomat újra.
Kiss László
