És egyre biztosabb, hogy ez az adat tényleg a telitalálatot jelenti a Diósgyőr számára. Még ha nem is lenne meg végül a százszázalékos tavasz, az aranyérmet, az NB II-es bajnoki címet és a feljutást aligha veheti már el bárki a miskolci klubtól.
Sorozatban tizennegyedszer volt alkalma szombaton este kilenc óra tájban megnyert mérkőzést ünnepelni a DVTK-drukkereknek, beleértve persze a hazai és idegenbeli sikereket is, sőt, a tavaszt megelőzően két őszi mérkőzést is. De hogy fokozzuk: még a fél 8-as Andrássy úti kezdéshez képest másfél-két órát sem kellett várni az örömkitörésre, hiszen a 6. percben elért, majd a második percben szerzett második hazai gólt követően nyilvánvaló volt: az Avasalján marad a három pont, és folytatódik a – nem túlzás – világraszóló diadalsorozat.
(forrás: sfstats.net)
Természetesen az „örökké elégedetlen” fanok jórésze azt várja-reméli, hogy a szuper széria még tovább tart, ami bár nem létkérdés a fent említett célok elérése tekintetében, de valóban jól festene. Egyrészt mert a következő rangadó helyszíne – most vasárnap – Mezőkövesd, tehát a bajnokság ezüstérmére hajtó egyik borsodi rivális otthona, ahova garantáltan több ezres létszámban utaznak majd el a piros-fehér hívek. Másrészt mert az ottani győzelemmel a számítgatások szerint meg is lenne az arany. (Az elsőszámú üldözőnek tartott Nyíregyháza immár behozhatatlanul lemaradna.)
Tehát: népünnepély Kövesden, majd Miskolcon vasárnap este-éjjel – avagy népünnepély egy hétre rá, ismét hazai környezetben, a Ceglédet fogadva, akár így akár úgy, alighanem idényrekordot döntve a nézőszámban. Talán országos szinte, az elsőosztályt is beleértve…
A tények kedvéért a mögöttünk hagyott Böszörmény meccs legfontosabb adatai: gólszerzők Garnát Balázs és Jose Luque kettő-kettő találattal. Benczés Miklós vezetőedző meccs utáni értékelését pedig imígyen idézi a hivatalos klubhonlap: – Úgy érzem, végig nagyon jól játszottunk! A második félidőben annyira élveztük a játékot, hogy a gólszerzésről megfeledkeztünk.
B.A.
