A parlament keddi ülésnapján tűzték napirendre a Budapesti Agglomeráció
Területrendezési Tervéről szóló törvény módosításának részletes vitáját. Az
LMP szerint a módosítás több ponton elégtelen, a kormányzatnak hatékonyabb
intézkedéseket kellene tennie azért, hogy a város koordinálatlan
szétterülését keretek közé terelje, és biztosítsa az itt élők számára az
egészséges életfeltételeket, a megfelelő nagyságú zöldterületeket. Az
ökopárt felháborítónak tartja az egyedi lobbiérdekek felbukkanását a
javaslatban.
A budapesti agglomeráció az ország legsűrűbben beépített területe, az elmúlt
húsz évben számos olyan beruházás létesült, ami hozzájárult a mezőgazdasági-
és zöldterületek drasztikus fogyatkozásához. A térség túltelítődött,
miközben a beruházók jelentős extraprofithoz jutottak a területátsorolások
miatt. A közúti forgalom lassan elviselhetetlen feszültségeket okoz. Az
együttműködés helyett a települések önkormányzatai inkább egymással
versenyeznek, és koordinálatlanul terjeszkednek tovább. Az átsorolások
eredményeként a települések területe majd’ 14 százalékkal nőtt 2005 óta.
Ezeknek a kérdéseknek az igazi kezelésére eddig még nem volt politikai
akarat, és úgy látjuk, a kétharmados többség sem elkötelezett a fővárosi
törvény megalkotása, egy valós jogosítványokkal bíró agglomerációs
koordináló szervezet, vagy egy nem csak papíron létező agglomerációs
területfejlesztési koncepció elfogadása mellett.
A törvény jelenlegi módosításának néhány intézkedése ugyan a további
beépülések korlátozására törekszik, ez mégsem elég, mert a feltételek
könnyen kijátszhatók, sokszor nem elég szigorúak (például újonnan kijelölt
lakóterületeken csupán 5 százaléknyi zöldterületet kellene minimálisan
kijelölni játszó-, sport és pihenőterületek számára).
Az LMP számos olyan rendszerszintű módosító javaslatot nyújtott be, amelyek
a zöldterületi háló maradékainak megőrzését szolgálják: ilyenek a
települések összenövését gátló szigorú előírások, a mezőgazdasági területek
megőrzését szolgáló módosítások, vagy a kötelező zöldfelületi arányokat 20
százalékra növelő javaslatot.
A legérthetetlenebb és legveszélyesebb változtatás a kormány mostani
javaslatában vélhetőleg konkrét beruházási tervekhez köthető. Ökológiai
magterületeken az 1914 előtti történeti sportterületek, vagy az 1989 előtt
honvédelmi területek esetében beépítésre szánt területek kijelölésének
lehetővé tétele nehezen magyarázható mással, mint lobbiérdekekkel. A
történeti sportterületekről szóló rendelkezés például utat nyithat a Normafa
környékének, vagy a Széchenyi-hegyen a Gyermekvasút végállomása közelében
egykor működött golfpálya területének beépítéséhez. A honvédelmi területek
esetében olyan értékes zöldterületek épülhetnek be, mint például a
Tétényi-fennsík, vagy a Kevélyek Nyugati völgye, arra hivatkozva, hogy
ezeken a területeken valaha katonai lőtér volt.
Az LMP szerint határozottabb intézkedésekkel kell véget vetni az
agglomeráció burjánzó beépülésének, gátat szabva az egyedi lobbizásoknak és
mutyi egyezségeknek. Itt az ideje, hogy a Fidesz ne csak szóvirágokban
hangoztassa a közérdek elsőbbségét az egyéni érdekekkel szemben, hanem a
gyakorlatban is álljon ellen az egyéni érdekérvényesítésnek – a köz javára.
