Értsd, a ,,csillag” a Diósgyőrnek jár a nyíregyházi győzelemért, az ,,ötösön” ugyanakkor gólok formájában a két csapat osztozott, 2-3 arányban a vasárnapi futballrangadón. A miskolciakat kétezer miskolci drukker kísérte és ünnepelte.
Ahogy a tévéközvetítésben is többször szóba került – nota bene, másodosztályt ritkán adnak országos tévében -, az NB I-ben is megállta volna a helyét az a hangulat, de maga a meccs színvonala, amit a hétvégi keleti derbin láthattunk a képernyőn és 8 ezren a helyszínen tapasztalhattak meg. Sőt, sok elsőosztályú klubnál álmodni sem mernének róla, hogy idegenben kétezer saját szimpatizáns szurkolása közepette kelljen fellépniük; márpedig a Diósgyőrrel ez történt vasárnap a Spartacus otthonában. A DVTK-játékosok jóformán otthon érezhették magukat a 90 perc alatt is fel-felhangzó, a lefújás után pedig teli torkokból üvöltött ,,Hajrá, Diósgyőr!” hallatán. Szemben a helybeli nézőkkel, akiket érezhetően frusztrált ez a leosztás – nem beszélve a hazai pályához képest meglehetősen tompán játszó nyíregyházi gárdáról…
A végeredmény ki sem fejezi talán azt a mezőnybeli, vagy más szóval taktikai fölényt, ami a piros-fehérek javára mutatkozott a találkozó nagy részében, és ebben az sem hozott érdemi változást, hogy az utolsó 20 percre emberfölénybe került kék-pirosak fölívelgetésekkel, ,,erőfutballal” próbálkozva látszólagos nyomás alá vonták riválisuk kapuját. Hogy 3-0-ás hátrányból sikerült szépíteniük az állást, inkább az erősen kifogásolható szellemiségű bíráskodásnak, a szerencsének, a (szintén túlzottnak tűnő) kiállításnak tudható be, semmint hogy a részükről kudarcba fulladt első hatvan percet követően a szabolcsiak megtalálták volna a DVTK-verés kulcsát. A borsodiak viszont nagyon is tudták, hogyan nyerhetnek ezen a fontos, s ha nem is döntő, de lélektanilag annál fontosabb összecsapáson: tudatos, higgad, sokpasszos és lelkes labdatartással, kulturált támadásvezetéssel, s amit talán végképp kevesen gondoltak volna a NySFC két hórihorgas, izmos belső védőjét látva: a 16-oson belüli fejesgólokkal. (Amit a harmadik, ügyes kontrából szerzett kipasszolós-üreskapus góllal tett teljessé a Granát-Dobos kettős; utóbbi volt egyébként, aki később piros lapban részesült egy kétes megítélésű jelenet nyomán.)
Egyszóval 3-2 a DVTK javára, amely így pontelőnybe is került legfőbb riválisával szemben, amely mögött pedig alig néhány hete, a téli szünet leteltekor, a tavaszi idény indulása előtt még 7 pontos hátrányban volt… Ami akkor elérhetetlennek, vagy igen nehezen teljesíthetőnek látszott, az ma annál közelebbinek tűnik a miskolci focibarátok szemében: a bajnoki elsőség, aranyérem és a feljutás (visszajutás egy esztendő múltán) az elsőosztályba. Még nyolc forduló van hátra; a következő erőpróba e hét szombaton (este 7 óra, Andrássy úti stadion) vár Benczés Miklós vezetőedző fiaira, a Makó ellenében.
További információk nyerhetők a dvtk.eu klubhonlapon.
Balogh Attila
