Az európai elfogatóparancs a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem eszköze, de a Bizottság jelentése szerint az uniós tagállamok még sokat tehetnek a hatékonysága javításáért Az európaiaknak jogukban áll, hogy munkavállalás, tanulás vagy a szabadságuk eltöltése céljából szabadon utazzanak az Európai Unión belül. A határok megnyitásával azonban nem adhatunk esélyt a bűnözőknek arra, hogy egyszerűen egy másik tagállamba átutazva kivonják magukat az igazságszolgáltatás alól. A 2004 óta hatályban lévő európai elfogatóparancs olyan hatékony eszköz, amely révén az egyik uniós tagállam kiadhatja a másiknak a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyeket, hogy a bűnözők ne rejtőzhessenek el Európában. A rendszernek köszönhetően például több tucat kábítószer-csempészettel, emberöléssel vagy a gyermekek szexuális kizsákmányolásával gyanúsított személyt toloncoltak vissza Spanyolországból az Egyesült Királyságba. Ahogyan az az Európai Bizottság ma közzétett jelentéséből kitűnik, a számos siker ellenére az uniós tagállamoknak még mindig van mit javítaniuk – a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek közötti kölcsönös bizalmon alapuló – rendszer működésén. A tagállamoknak az alapvető jogok megfelelő figyelembevételével és az egyes esetekben a kiadatás tényleges szükségessének mérlegelésével kell az európai elfogatóparancs eszközéhez folyamodniuk.
„Az európai elfogatóparancs fontos eszköz a bűnözők kézre kerítéséhez, de a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy helyesen alkalmazzák” – jelentette ki Viviane Reding alelnök, a jogérvényesülésért felelős uniós biztos. „A nemzeti kormányoknak ki kell építeniük az igazságszolgáltatási rendszereik közötti bizalmat ahhoz, hogy az európai elfogatóparancs még hatékonyabban működhessen. Tekintettel arra, hogy az európai elfogatóparancs jelentősen kihat az alapvető jogok érvényesülésére is, ez az eszköz nem bocsátható ki mechanikus módon vagy automatikusan, a kerékpárlopáshoz hasonló csekély jelentőségű jogsértések esetében.”
A bizottsági jelentés értékeli, hogy a tagállamok miként hajtották végre az európai elfogatóparancsot 2007 óta, és leltárba veszi annak eddigi működését. A tagállamok 2005–2009 között 54 689 európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, amelyből 11 630 eredményezte a gyanúsított átadását. Ugyanezen időszakban az elfogatóparancsnak köszönhetően szembetűnően felgyorsult a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek uniós tagállamok közötti átadásának folyamata. Az elfogatóparancs bevezetése előtt a kiadatás átlagosan egy évet vett igénybe, ez az időszak azonban immár csupán 16 nap abban az esetben, ha a gyanúsított az átadásba beleegyezik, illetve 48 nap akkor, ha ezt megtagadja. Az európai elfogatóparancs tehát a bűnüldözés kulcsfontosságú eszközévé, és az EU belső biztonságának egyik fontos tényezőjét képezi.
Az eddig az európai elfogatóparancs révén átadásra került személyek között találunk például egy Olaszországban elfogott, Londonban meghiúsult bombamerényletet elkövető bűnözőt, egy Spanyolországban kézre kerített német sorozatgyilkost, egy kábítószer-csempészettel gyanúsított máltai állampolgárt, akit az Egyesült Királyság adott ki, egy Olaszországban keresett, fegyveres rablásokat végrehajtó bűnszervezetet, amelynek tagjait hat különböző uniós tagállamban tartóztatták le, és a közelmúltban öt tagállamban egy, az országúti rakománylopásra szakosodott széles bűnözői hálózatot sikerült felszámolni..
Miközben a Bizottság megállapítja, hogy az európai elfogatóparancs igen sikeresnek bizonyul a gyanúsítottak kiadatásának hatékony végrehajtásában, egyben rámutat arra is, hogy miként lehetne a működését még tovább javítani. A jelentés kiemeli, hogy az európai elfogatóparancs hatékonyságát hátráltathatják az alapvető jogok tagállami érvényesülésével kapcsolatos problémák, valamint az eszköz esetleges túlzott alkalmazása a nem kellően súlyos esetekben.
Ezek közül egyes problémák orvosolását a Bizottság a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádolt személyek tisztességes eljáráshoz való jogának uniós minimumszabályok általi biztosításával próbálja elősegíteni. Az EU már elfogadta a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogokat biztosító jogszabályt (IP/10/1305), és közös szabályokat javasolt, amelyek biztosítják a gyanúsítottak tájékoztatáshoz való jogát (IP/10/1652). A Bizottság további intézkedések bevezetését tervezi az ügyvédhez való jog, valamint a családtagokkal és munkáltatókkal történő kommunikációhoz való jog biztosítása érdekében. Ezen intézkedések mindegyike kiterjed majd az európai elfogatóparancs által érintett gyanúsítottakra, elősegítve azok alapvető jogainak maradéktalan érvényesülését.
Mindazonáltal a tagállamok felelőssége, hogy megtegyék azokat a fő lépéseket, amelyek az európai elfogatóparancs végrehajtását javítják. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az elfogatóparancs arányos alkalmazását, hogy a rendszert ne gyengítsék a nem különösebben súlyos jogsértések – például kerékpárlopás – miatt tömegesen kibocsátott elfogatóparancsok. Az elfogatóparancs kibocsátását megelőzően a tagállamok igazságügyi hatóságainak mérlegelniük az adott jogsértés súlyosságát, a büntetés hosszát, valamint az elfogatóparancs végrehajtásának költségét és hasznát. Az elfogatóparancs végrehajtása során különös figyelmet kell fordítani az arányosság elvének érvényesülésére.
Ezért a rendszer működésének javítása érdekében a Bizottság
*
felszólítja az uniós tagállamokat a jogszabályi hiányosságaik pótlására, hogy maradéktalanul eleget tegyenek az európai elfogatóparancs létrehozásáról szóló kerethatározat rendelkezéseinek;
*
felkéri tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyakorló jogászok – például az ügyészek – ne bocsássanak ki elfogatóparancsot az igen csekély jelentőségű jogsértések esetében, az elfogatóparancsról szóló kézikönyvben foglalt útmutatóval összhangban, beleértve azon országokat is, ahol a büntetőeljárás lefolytatása kötelező;
*
2011 végéig javaslatokat nyújt be a rendőri hatóságok, az igazságügyi hatóságok és jogászok részére az elfogatóparancs tekintetében nyújtott képzés fejlesztésére, az alkalmazási mód összehangoltságának és hatékonyságának biztosítása, illetve az eljárási jogokra vonatkozó új uniós biztosítékokkal kapcsolatos tudatosság fokozása érdekében;
*
arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be kiegészítő intézkedéseket (négy kerethatározat) például az alperes távolléte esetén a büntetés és az ítélet átvitelével kapcsolatos kérdések rendezésére;
*
az elfogatóparanccsal kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtésének fejlesztésére törekszik, ami lehetővé teszi a rendszer megfelelő értékelését;
*
továbbra is szorosan figyelemmel kíséri az elfogatóparancs működését, és valamennyi lehetőséget számításba vesz, ami elősegítheti a hiányosságok orvosolását, ideértve az eljárási jogok javítására irányuló további intézkedéseket is.
