Focilázban égett Budapest, bizonyítja ezt a mérkőzésre kilátogató több mint huszonháromezer néző is – ám mondhatni, hiába volt, hisz a magyar válogatottnak jó eredmény elérésére tényleges esélye csak nyolc percig volt. Folyatás jövő kedden, Amszterdamban – az még nehezebb lesz.
Kifejezetten jól kezdte a mérkőzést a magyar csapat, az első néhány percben, kezdeményezően, támadó szellemben léptek fel, ám ezúttal a csoda nem három napig, csupán pillanatokig, ugyanis a kezdeti védekezést és labdakeresést követően Hollandia kihasználta sebességbeli fölényét, és egy gyors megindulás után a bal szélen a csapatkapitány Rafael van der Vaart megszerezte a vendégek számára a vezetést.
A gól nem fogta meg a szokásos pirosban játszó hazaiakat, ám a kezdeti fölényhez hasonlót nem sikerült kialakítani. Végül a következő nagyobb helyzet is a híres narancssárga helyett fehér-kékben játszó németalföldiek előtt alakult ki, ám van der Vaart szabadrúgását szépen védte Király Gábor kapus, az ellentámadás végén pedig Dzsudzsák lőtt kapura egy ügyes csel után, ám a holland hálóőr is résen volt. Ezt követően a félidő hátralévő részében a holland csapat – néhány momentumot leszámítva – fokozatosan átvette az irányítást, és az, hogy nem lógtak meg több góllal, van Persie egyik helyzeténél például szinte csak a szerencsén múlott… Ami egészen a félidő utolsó percéig kitartott, ám akkor Ibrahim Afellay végül megszerezte a második vendégtalálatot.
A második félidőre sajnos minden pozitívum tovatűnt. Hollandia magasabb fokozatra kapcsolt, fiaink pedig nem tudtak mit kezdeni az új helyzettel. Az első negyedórában előbb Dirk Kuyt mutatkozott be a magyar közönségnek, majd egy kényszerítő után, mellyel teljesen megsemmisítették az amúgy is sokat hibázó magyar védelmet, az Arsenal vezére, Robin van Persie is bevette Király kapuját.
A negyedik holland gól után visszakapcsoltak néhány fokozatot a vendégek, ám ettől a váltástól nem nyílt több terület a magyarok előtt – sőt később is a hollandoknak volt több lehetőségük gólt szerezni, és Wesley Sneijder szépségdíjas kapufája látvány alapján még többet is érdemelt volna.
Az utolsó negyedórára teljesen visszavettek a hollandok. az egyetlen említésre méltó eseményt az jelentette, hogy csereként visszatért a válogatottba az eddig mellőzött egykori manchesteri és madridi kedvenc, Ruud van Nistelrooy. A saját teljesítményünkről még ennyit sem lehet elmondani – az egyedüli valamirevaló veszélyt Dzsudzsák kapu fölé szállt szabadrúgása, illetve a mieink közül végig legaktívabbnak számító Cvitkovics lövése jelentette.
A mérkőzés utolsó forró pillanatát két néző okozta, akik a mozgássérülteknek és kísérőiknek a pálya mellett fenntartott helyről a játéktérre rohantak. Bár a biztonságiaknak viszonylag hamar sikerült őket leteperniük és eltávolítaniuk, az MLSZ így is számíthat büntetésre az UEFA-tól, amelyet, mint azt Pajor-Gyulai László, a Szövetség sajtófőnöke kijelentette, polgári per útján a rendbontókra fognak hárítani.
Folytatás jövő hét kedden, Hollandiában, ám ha ott bármit is akarunk keresni, Egervári Sándor kapitánynak nagyon „gatyába kell ráznia” együttesét. Bár tény, hogy a vendégek, akik habár korrekt, szép focit játszottak, de kirobbanó formában nem voltak – minden poszton, a játék összes elemében jobbak voltak, ebben a vereségben – elsősorban az értékelhetetlenül játszó Vanczák Vilmos, és a roppant bizonytalan Laczkó Zsolt révén – a legvastagabban a magyar védelem volt benne.
Összefoglalva: habár az első félidőben voltak biztató jelek, visszatekintve láthatjuk, hogy nem sokat ér az, hogy a FIFA-ranglista szerint a mostani az utóbbi évek legjobb magyar válogatottja; ez egy világklasszis csapat ellen, melybe ez a némiképp tartalékos holland gárda is egyértelműen beletartozik, még mindig nagyon kevés. A 2012-es EB-re való kijutási esélyeink persze nem csökkentek le nagyon, hisz abban a versenyben Magyarországnak nem a VB-ezüstérmes együttest kell(ett volna) legyőznie – ám egy szorosabb mérkőzés és (jóval) jobb játék azért hihetőbbé tette volna azt, hogy tényleg ott lehetünk a lengyel-ukrán rendezésű tornán.
Kép és szöveg: DicsukD
