A történet első része:
Hat éve született egy kislány, aki harmadik gyerekként érkezett a családba, két bátyja után. Ez a kislány nem akart babázni, ami vagy szokatlan a kislányoktól, vagy nem, az édesanyját mindenesetre zavarta Törte a fejét, miként lehetne gyermekét elcsábítani a kislányos játék felé; a megoldás persze megszületett és teret kért magának.
A történet második része:
A fiam összeakadt egy piros táskával a gyógyszertárban, a rózsaszín táskához tartozott egy anyuka és egy kislány. Megvették, amire szükségük volt, aztán következtünk mi, ők pedig távoztak.
De a buszmegállóban ismét összetalálkozott, egymásra ismert a két gyerek, s a kakaós kifli és a kürtöskalács fölött, mi anyukák is beszédbe elegyedtünk, ami a buszon folytatódott. A gyerekek számára kiderült, kinek mi a jele az óvodában és hol kell tankolni a busz ülésén benzint „játszásiból”; mi pedig megtudtuk, ki mivel foglalkozik. Az anyuka,Visnyovszkyné Ilona babákat készít.
A gyerekek megbeszélték, nekünk feltétlenül találkozni kell; muszáj megnézni egymás játékait, nézzük meg a játék babákat.
A történet harmadik része:
Nagyon vártak minket, Ilona kislánya már azt is kitalálta, mivel fognak játszani, az én fiam persze egészen mást talált ki; de a kezdeti nehézségek után sikerül leülni, beszélgetni.
– A gyerek volt az inspiráció?
– Igen Nagyon zavart, nem szeret babázni; s törtem a fejem, hogyan tudnám megkedveltetni vele. Az eredeti szakmám varrónő. Kislányom megszületése után is szerettem volna varrni, csak más formáját kerestem, mert minél többet szerettem volna itthon lenni vele. Gondolkoztam a játékkészítésen. A férjem összeakadt egy ismerősével, akinek játékboltja van, s mondta lenne rá igénye az embereknek, hogy otthon, kézzel varrt játékokat vegyenek; adott egy mintát, egy nagypapa, s egy nagymama babát. Én ezen minták alapján készítettem el az első játék babáimat, amik szebbek lettek az eredetiknél.
Aztán kitaláltam, ne csak nagymama és nagypapa legyen, apa, anya, fiú- és lánygyerek is ezek mellé. Egy egész család. Itthon is nagy sikert aratott a baba, a lányomnak esténként az ajtó mögül bújtattam ki őket, nagyon tetszett neki.
– A szabásminta sokat változott?
– Folyamatosan változtatom, variálom őket. Mindig figyelem, melyikre van nagyobb igény
– A szabásmintán kívül mi változott rajtuk?
– Az arckifejezésük. Korábban mosolygós bábjaim voltak, most semleges kifejezésű az arcuk; jelzésképpen van a szem, száj, orr. Utánanéztem különböző fórumokon, s több helyen is olvastam, hallottam, a gyerekek számára ez a legmegfelelőbb, hiszen így ók dönthetik el, milyen hangulata van éppen a babájuknak.
– Mitől másak ezek a játékok, mint a boltban találhatóak?
– Legfőképpen természetes anyagokkal dolgozom, pamutból, vászonból van a ruhájuk, ami nem gombos, hanem tépőzáras, így egészen kicsik is játszhatnak vele,; nincs lenyelhető része a játéknak. Az arcukat hímezem. A babák tömése viszont műszálas anyagú, mert így mosható könnyen, a ruhája vasalható, öltöztethető. Mielőtt felvarrom a babák haját, én is kimosom őket, ruhájukat kivasalom.
– Hol mutatták már meg őket?
– A férjem tartott egy előadást a pedagógiai intézetben, ahol nagy sikert arattak játék babáink, én pedig az óvodában, a játszótéren, ahol van érdeklődő, ott beszélek róluk. Mindamellett létrehoztunk az interneten egy saját lapot, ahol fotók is láthatóak a játékokról.
Bemegyünk a varrószobába, ahol az asztalon, a falra felakasztva, mindenhol babák.. De melyikkel fotózzuk le?
Bevágtat utánunk Ilona kislánya, s percek alatt kész anyukája ölében a babadekoráció.
Ilona igazgatja a ruháikat, mutatja a címkéket rajtuk; mindegyik az ó keze munkája. Összepárosítja őket, melyik illik melyik mellé; jó legyen róluk a kép.
Sok-sok kincs abban a varrószobában.
A varrószoba lakók megtekinthetőek: www.delfinjatek.hu
Illés Adrienn
