Színhely: Magyarország, Keleti országrész, gyógyvizes medence
Személyek: idősebb hölgy és férfi, majd sokan mások
Időpont: 2011. 02.08. Jóízű beszélgetés kezdődik. Magának itt fáj, nekem ott fáj. Jó ez a víz, erre is arra is, jobb mint bármilyen gyógyszer. – Igaz, lassan már azt sem tudjuk megfizetni. Pláne, ha még elveszik a támogatást is. A hölgy kicsit hangosan mondja a magáét, már mindenki hallja, aki a kora reggeli ködben áztatja magát a vízben. A párától azt nem látni,hogy ki beszél, de amit mond az láthatóan mindenkit érdekel. Érintettek vagyunk!
– Ez a helyzet szörnyű, hogy mi lett ebből az országból? Ilyen szegénység, mint most, a háború után volt. Minden romokban hever, s ami véletlenül működik, az nem a miénk, hanem a külföldiek, meg a korrupt politikusok kezében van.
– Bizony semmink sem maradt, – tromfol az úriember. – A könnyűipar, a mezőgazdaság, a híres gépgyártásunk, a nehézipar, az energiaipar, az élelmiszeripar minden az ebek harmincadjára került. Tudja, Én azt mondom, hogy azoknak a döntéshozóknak, akiknek az elmúlt húsz évben közük volt mindehhez, azokat a közelébe sem engedném a hatalomnak, és teljes vagyonelkobzásra ítélném. Lehet, hogy nem is lenne több megszorításra szükség, ha visszakerülne a sok ellopott vagyon az államhoz. Mert abban biztosak lehetünk, hogy a sajátjuknak gondosabb gazdái voltak, azt gyarapították, nem úgy, mint a rájuk bízott közösnek. Legalábbis a frissen meggazdagodott milliárdosok hosszú listája ezt mutatja.
– Ezek a mostaniak meg még rosszabbak mindegyiknél, mert még azt is elintézték,- veszi vissza a szót a néni – hogy az egész világ szemében mi vagyunk a rosszak, a megbízhatatlanok, a diktatórikus hatalomra törők. Az, meg amit a parlamentben művelnek tiszta cirkusz. Kenyér már úgy sem lesz az embereknek, legalább a cirkuszt meghagyják. Nem tudjuk meddig tűri ezt a nép?! Igaz, ma már senki nem akarja elveszíteni, amiért gürcölt egy életen át.
Túl hangosan folyik a szó, mert a csobogás kicsit elviszi a hangot. A fürdőzők eleinte csak hallgatnak, bólogatnak, majd felbuzdulva a két tapasztalt párbeszédén, kezdenek véleményt nyilvánítani, csoportokban megindul a beszélgetés, s pro és kontra hangzanak el érvek, ellenérvek. Mindenkinek van saját sztorija, amit szeretne megosztani a többiekkel, vannak jól és jobban értesültek. Röpködnek a nevek, a cégnevek, ki hol mit lopott, mit tett tönkre, mennyire korrupt, kinek a kijét ültették ebbe vagy abba a jól fizető zsíros állásba. Több újságra való sztorit, kivizsgálásra való bűnügyet vetnek fel a fürdőzők.
Kezdik sajnálni a fiatalokat, a gyerekeket, az unokáikat, a jövő generációt, az állástalan diplomásokat, a hajléktalanokat, s megállapítják, hogy nem szeretnének most a fiatalok helyében lenni./ Az átlagéletkor 60-65 év a medencében./ Egész kis mai ko/ó/rképet vázolnak fel, rövid fél óra alatt.
Kitört a medenceforradalom… Perceken belül rendszert, kormányt, parlamentet váltanak… persze, csak szóban.
Még szerencse, hogy letelik a meleg vízben eltölthető idő. Mindenki kifüstölögte magát, s kicsit megnyugodva néz az újabb, /ki tudja mit hozó/ nap elé…
Orosz B.Erika
