Mindig úgy gondoltam, hogy egy település épületeinek, közműhálózatának térképe olyan fontos megőrzendő, amelyet hét lakattal zárnak, mint a kincset. Nem tudom, ez máshol hogyan van, de úgy tűnik szűkebb pátriámban e téren is kaotikus a helyzet. Már évekkel ezelőtt is hallottam prominens miskolci építészektől, – mivel magam is a Városszépítő Egyesület tagja voltam, s így ezek a témák mindig felvetődtek – hogy a privatizáció és a nagy tervező vállalatok megszűnése után, nem nagyon találják meg a korábbi terveket. A tervtár, mint olyan sok esetben üresen tátong.
Például készült a miskolci belvárosról valamikor egy komplett rehabilitációs terv, nem ilyen „Patyomkin” módra, hogy csak a külső burkolatot festjük le színesre, hanem olyan igazi komplex felújítás kívül-belül, víz és gáz és villanyhálózat stb. és az sincs sehol. Egyik leleményes építészünk egyszer felfedezte, hogy székes fővárosunk valamelyik közraktárában, bérelnek helyet a régi terveknek, s tételesen ott Ő megtalálta, amit éppen keresett. Mint mondta, azért nagyon hiányos a lista.
Én most keresem egyik régen elhagyott, jobb sorsra érdemes épületünk eredeti terveit, s bizony nem akadok a nyomára. A befektető képviselője viszont ragaszkodik döntése előtt ehhez. Pedig ez az objektum nem a múlt előtti században, hanem a ’970-es évek közepén épült.
Az információ a „nincsről”, és hogy „ nem található” sem ez, sem az, vagy hogy egyes ügyes építészek megszereztek maguknak egy-két régi tervet, nem légből kapott, hanem arra hivatott szakember tájékoztatásából tudom. Mint ahogy azt is, hogy valakinek bizonyára nagyon megérte ezért a közraktározásért fizetni???
Tudom, amikor ezer sebből vérzik a város, nem ez a legfontosabb dolog, – bár amikor folyik a Zöld Nyíl projekt, meg nagy beruházások terveit hallani innen-onnan, akkor talán ez sem elhanyagolandó – mégis nem lehetne valahogy ezeket a terveket visszahozni ide a városba, ahol szükség lehet rájuk? Annyi üresen álló, kihasználatlan épület van nálunk, nem igaz, hogy drága pénzen kell valahol helyet bérelnünk ezeknek a fontos dokumentumoknak.
A kérdés persze költői, dehogy nem lehet, ha valaki majd odafigyel erre, s ha valakinek fontos lesz. Addig reménykedjünk, hogy anyag nem vész el…
A tegnap esti földrengés után az is eszembe jutott, hogy bizony ennek az elérhetőségnek ilyenkor méginkább jelentősége lehet.
Orosz B.Erika
