Majdhogynem klasszikus, azaz christie-i krimihelyzet alakult ki a minap az MVK járművén: bűncselekmény történt, és a tettes feltehetően az utasok közt van… A drámai felvezetést követően enyhítsünk a feszültségen: „mindössze” zsebtolvajlásról volt szó, igaz, az érintett a pénztárcája eltűnését volt kénytelen konstatálni. Mivel a hölgy hamar észrevette a kárt, azonnal szólni tudott a buszvezetőnek, aki gyors és szakszerű intézkedésével tulajdonképpen megteremtette a fent leírt helyzetet.
Minden utas a kék járművön rekedt – történt az eset egyébként a Szeles utcai megállónál -, miközben ment a hívás a rendőrségre: jöjjenek hamarost! Minden alap megvolt feltételezni, hogy a tolvaj még ott van a fedélzeten. Ám egy „szereplőnek” sikerült kilépnie a regényekből és filmekből régről ismert krimi-felállásból… Talán itt követte el a hibát. Egy asszony, gyerekkel a karján, kérte a sofőrt, a zárlat dacára engedné mégis el, a kórházba siet ugyanis.
– Nekem is van gyermekem, meg természetesen emberségből megtettem – idézi fel utóbb Borsos István, az MVK Zrt. buszvezetője. – Feltűnt viszont, hogy nem a kórház irányába indult el a gyerekkel, hanem a Petőfi tér felé. Az idős hölgy meg is jegyezte, hogy valószínűleg a leszálló utas a tolvaj, mert ő állt hozzá a legközelebb.
A rendőröket erről is értesítette, akik a kapott részletes személyleírás segítségével hamar a delikvens nyomára is akadtak, perceken belül. Tényleg ő volt a tolvaj.
Borsos István elmondta, a járművén, amivel a történtek révén mintegy tíz percet kellett várakoznia mozdulatlanul, „foglyul” ejtve az utasokat, a többség megértő volt a rendkívüli helyzettel szemben, legfeljebb néhányan méltatlankodtak a késés miatt. Őket is sikerült azonban megnyugtatnia, mikor figyelmeztette őket: egy tolvaj bármelyikükre veszélyt jelenthet, ha nem fogják el, akár percek múlva már a következő áldozatát károsíthatná meg… A sofőr hozzáteszi: szerencsére beosztása úgy alakult, hogy az össz-menetrendben a késést saját végállomási pihenőideje terhére nem sokkal később sikerült behoznia.
Borsos István, a talpraesett buszvezető felidézi utólag az eseményeket az MVK telephelyén
Hasonló esetek ritkán fordulnak elő az MVK gyakorlatában, maga a zsebtolvajlás azonban sajnálatosan létező jelenség a városban, így a tömegközlekedési eszközökön is. Egyes avasi járatokra jellemző különösképp, olyannyira, hogy az ott szolgálatot teljesítő járművezetők már-már arcról ismerik a (feltételezett) elkövetőket… Mindezt Cservenyák Csabától, az önkormányzati cég autóbusz-forgalmi vezetőjétől kapjuk kiegészítésként. A sofőr által a most tárgyalt esetben követett eljárásról elmondta, efféle bonyolult helyzetekben az illető kollégára van bízva, mit lát leghelyesebbnek. Be nyilván nem zárhatja utasait a szerelvénybe, akaratuk ellenére, de (határozottan) kérheti őket – mint tette Borsos István -, hogy maradjanak a helyzet tisztázásáig. Az is mérlegelés kérdése, a busz megállításával, avagy továbbhaladásával segíti-e a konfliktus megoldását. A Szeles utcánál egyértelműen a rendőrség bevárása volt a célravezető, míg a múltban előfordult olyan is, hogy egy járattal, amikor nagyobb verekedés tört ki rajta, a sofőr szépen továbbhajtott – be egyenesen a rendőrkapitányság udvarára!
B.A.
