Reményik László író a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban Reményik László saját könyveit nem olvashatta. Már végleg elvesztette látását, miután első kötete megjelent. Viszont tisztán látja és láttatja a látók számára ismeretlen világot (is). A Budapesten élő íróval december 1-jén, szerdán délután 2 órától találkozhatnak az érdeklődők Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban.
„A rendelkezésemre álló időt a magam és mások számára értelmesen és hasznosan eltölteni…” – ez Reményik László hitvallása, és ez határozza meg író munkásságát is. Mindenképpen hasznos és fontos munkát végez, hiszen olyan világot nyit meg előttünk, melyet az olvasó, a látó ember nem ismerhet. Kötetei – Akik a sötétben is látnak, Életbajnokok, Kicsivel könnyebb, Ezermester kutyák, Könnyű neked, Felvert por, Feketeleves – hangoskönyvként is megjelennek, illetve a szerző honlapján (http://remlac.hu/) elérhetőek a könyvek alapján készült hangfelvételek. Tehát azok számára is hozzáférhetőek, akik a szerzőhöz hasonlóan nem látnak.
Reményik László 1959-ben született Budapesten. Eredetileg kereskedelmi iskolát végzett, előbb áruforgalmi ügyintézőként, majd áruház-igazgatóként dolgozott. Szembetegsége, glaukómája miatt már gyermekkorában megkezdődött gyógykezelése, de az újabb és újabb beavatkozások ellenére 1995-re a fénylátását is elvesztette. Ezután kezdett el igazán írni – hasonló sorsú emberekről, reménytelennek tűnő helyzetekről, a kudarcok ellenére talpra álló győztesekről… Saját történetét is megörökítette önéletrajzi ihletésű műveiben, de ezek sem elsősorban a pontos dokumentálás miatt érdekesek, hanem éppen – bármilyen furcsán hangzik – az új nézőpont miatt. Mert ahogy a szerző önironikusan szokta mondani: nem „vak”, csak éppen nem lát… Tegyük hozzá fizikailag, mert olyan összefüggésekre képes ráirányítani figyelmünket, melyeket nagyon sokszor talán észre sem vennénk. Érdemes elgondolkodni – látóknak, nem látóknak egyaránt – Az akik sötétben is látnak című kötetének bevezető sorain. „Nincs olyan lakója a földnek, aki ne mondhatná vagy akinek ne mondhatnák, hogy: nélküled nem megy. A maga nemében minden ember egyedi, akármilyen csoportosítás áldozata is. Csak a megismerés és a tudás rombolhatja eredményesen a sajnálkozást.”
