A Bizottság ma javaslatot tett az atomerőművekből és az orvosi vagy kutatási tevékenységből származó kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladék végső ártalmatlanítására vonatkozó biztonsági szabványok létrehozására. A ma előterjesztett irányelv felkéri a tagállamokat nemzeti programok készítésére arról, hogy mikor, hol és hogyan fogják létrehozni és működtetni a nukleáris hulladék végső elhelyezésére szolgáló, a legmagasabb biztonsági előírásoknak megfelelő tárolóikat. Az irányelvnek köszönhetően a nemzetközileg elfogadott biztonsági szabványok jogilag kötelező erejűvé és érvényesíthetővé válnak az Európai Unióban. Günther Oettinger, energiaügyi biztos így nyilatkozott: „A biztonság kérdése valamennyi európai polgárt és országot érinti, függetlenül attól, hogy támogatja vagy ellenzi-e az atomenergiát. Gondoskodnunk kell arról, hogy biztonsági előírásaink a lehető legmagasabb szintűek legyenek, és polgárainkat, vizeinket és a talajt megvédjük a nukleáris szennyezés kockázataival szemben. A biztonság oszthatatlan: ha egy országban baleset történik, annak más országokra nézve is pusztító hatása lehet.”
A Bizottság jogilag kötelező erejű és érvényesíthető európai uniós keretrendszerre tesz javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam alkalmazza a kiégett fűtőanyagok és radioaktív hulladékok kezelésére a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) égisze alatt kidolgozott, a végleges ártalmatlanításig tartó összes lépést felölelő közös szabványokat.
Az irányelv konkrétan a következőkről rendelkezik:
*
A tagállamoknak az irányelv elfogadásától számított négy éven belül ki kell dolgozniuk nemzeti programjukat. Ennek a következőket kell tartalmaznia: az ártalmatlanító létesítmények megépítésére és működtetésére vonatkozó tervek az építkezés konkrét ütemtervének meghatározásával, mely tartalmazza a mérföldköveket, az ártalmatlanítási megoldások végrehajtásához szükséges összes tevékenység leírását, a becsült költségvetést és a választott finanszírozási rendszereket.
*
A nemzeti programokat be kell mutatni a Bizottságnak, amely a tagállamokat terveik módosítására kérheti.
*
Két vagy több tagállam megállapodhat arról, hogy az egyikük területén található végső tárolóhelyet használnak. A nukleáris hulladék EU-n kívüli országokba történő kivitele végleges ártalmatlanítás céljából nem megengedett.
*
A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a közvéleményt, és lehetővé kell tenniük, hogy az részt vehessen a nukleáris hulladékok kezelésére vonatkozó döntéshozatalban.
*
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által meghatározott biztonsági szabványok jogilag kötelező erejűvé válnak. Ennek részeként egy független hatóság adja ki a tárolók építési engedélyét és ellenőrzi minden egyes tároló biztonsági elemzését.
Előzmények:
Több mint 50 évvel az első atomerőmű működésbe lépése után (1956, Calder Hall, Egyesült Királyság) még mindig nem állnak rendelkezésre végleges tárolóhelyek a nukleáris hulladékok számára. Évente jellemzően 7 000 köbméter nagy aktivitású hulladék keletkezik az EU-ban. Ezeknek az anyagoknak a nagy részét átmeneti tárolókban helyezik el. A nagy aktivitású hulladék az újrafeldolgozott kiégett fűtőelem azon része, amelyet nem lehet újrahasznosítani, ezért végleges ártalmatlanítására van szükség.
Noha ezekre az átmeneti tárolókra szükség van a fűtőelemek és a nagy aktivitású hulladékok hőmérsékletének és sugárzási szintjének csökkentése érdekében, nem jelentenek hosszú távú megoldást, mivel folyamatos karbantartást és felügyeletet igényelnek. Mivel általában a talaj felszínén vagy ahhoz közel találhatók, ezenfelül fennáll a balesetek veszélye is, például repülőgép-szerencsétlenségek, tűz és földrengés formájában. A tudósok és a nemzetközi szervezetek, pl. a NAÜ között széles körű egyetértés uralkodik a tekintetben, hogy a nagy aktivitású nukleáris hulladék hosszú távú ártalmatlanítására a mélységi geológiai elhelyezés a legmegfelelőbb megoldás.
Az Euratom-Szerződés értelmében az EU rendelkezik jogi hatáskörrel a lakosságnak az ionizáló sugárzással szembeni védelmét illetően. Az energiaszerkezet nemzeti hatáskörbe tartozik. A 27 uniós tagállamból 14-ben található atomerőmű.
