Nem fogják elhinni, van hazánkban legalább egy olyan ágazat, amit nem érintett a gazdasági válság. Igaz erről leginkább az érintettek tudnának beszélni, de Én egy olyan jó sztori kapcsán tettem ezt a felfedezést, hogy meg kell osztanom Önökkel. Ne is próbáljanak találgatni, hogy mi lehet az a biztos tipp, amivel nem veszíthetünk, hanem kereshetnénk, mert még a legfantáziadúsabb üzletember is nehezen jönne rá, hogy mi a csali, és a bombaüzlet…
Barátnőm feladott egy hirdetést, amely így szólt: ”Ötven éves nő gyermekfelügyeletet vállal.” Odaírta természetesen az elérhetőségét is. Ennél egyértelműbben azt hiszem, ezt nem lehetne megfogalmazni. Azért tartotta fontosnak a korát is közölni, – mint mondta – hogy lássák a szülők, nem valami tapasztalatlan csitrire bízzák majd a csemetéjüket, hanem egy megfontolt, felelősségteljes pótmamára. Várta a jelentkezőket, s hamarosan meg is lett az eredménye. Elszabadult a pokol, állandóan csöngött a telefonja. Még a hirdetés megjelenésének napján telefonáló első ügyfél, egy három éves kisfiú Édesapja volt. A barátnőm először gyanútlanul válaszolgatott a kérdésekre, s egyre csak az iránt érdeklődött, hogy milyen időszakban kellene a kicsire vigyáznia. Mint némi köntörfalazás után kiderült, a fiatalember nem kisfiának keresett felügyeletet, hanem saját magának olyat, aki Őt szórakoztatná. És ez így ment két héten keresztül. Legalább százötvenen telefonáltak, de senki sem azért, hogy gyermekére vigyázzon valaki. Nem írom le azokat az ajánlatokat, és obszcén kérdéseket, amelyeket barátnőmnek feltettek, és az összegeket sem, amit a szolgáltatásért ajánlottak volna az ügyfelek, de egy „bébicsősz” óradíját jócskán meghaladták. A kedves leendő ügyfelek azt sem kérdezték meg a barátnőmtől, hogy, hogy néz ki, hogy nem valami bányarém-e, s láthatóan a kora sem zavart senkit. Mi viszont nagyon jól szórakoztunk a pasik által előadott történeteken. A következő héten persze már nem jelent meg a hirdetés, s barátnőm letett arról, hogy még egyszer ezen a módon keressen másodállást.
Én pedig mindebből arra következtetésre jutottam, hogy az ősi mesterség az- az ágazat, amit egyáltalán nem érintett a gazdasági válság, s akárhogyan is van erre a dologra az „apukák” –kortól függetlenül – mindig megteremtik a rávalót.
Orosz B.Erika
