Az Európai Bizottság ma közzétett tanulmánya szerint a rugalmas munkaidő-feltételek a munkáltatóknak és a munkavállalóknak is kedveznek. A szakértői csoport jelentését abból az alkalomból ismertették, hogy a nemek közti egyenlőségért felelős miniszterek Brüsszelben informális találkozót tartottak a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására irányuló, 2010–2015 közötti stratégia megvitatására (IP/10/1149, MEMO/10/430).
„A rugalmas munkaidő-feltételek, a gyermekek és más eltartottak gondozására szolgáló létesítmények és a szabadsággal kapcsolatos jogosultságok mind a nők, mind a férfiak körében növelik a foglalkoztatottságot, továbbá emelik a születések számát” nyilatkozta Viviane Reding alelnök, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős uniós biztos. „Gazdasági visszaesés idején a rugalmas munkafeltételek hozzájárulhatnak a munkahelyek fennmaradásához. Folytatnunk kell tehát a családbarát munkaerő-piaci megoldások kialakítását: a gazdaság élénkítésének a munkaidő-feltételek rugalmassága és a nemek közötti egyenlőség is fontos előfeltétele.”
A „Rugalmas munkaidő-feltételek és a nemek közötti egyenlőség” címet viselő szakértői jelentés átfogó áttekintést ad a 27 EU-tagállam és az EGT–EFTA-országok (Izland, Norvégia, Liechtenstein és Svájc) jelenlegi gyakorlatáról. Főként a belső (azaz társaságokon és szervezeteken belüli) rugalmasságra összpontosít, figyelembe véve egyfelől a munkaidő hosszát (részmunkaidős lehetőségek), másfelől a munkaidő szervezését (például a rugalmas munkaidő vagy a lépcsőzetes munkakezdés lehetőségét és a munkanap kezdetével és végével kapcsolatos rugalmasságot). A jelentés fő megállapításai a következők:
1. A munkaidő rugalmassága kapcsán még mindig igen nagy eltérések mutatkoznak a tagállamok között:
*
A munkaidő hossza Európa északi és nyugati országaiban rugalmas; Magyarország, Litvánia, a Cseh Köztársaság, Észtország, Bulgária, Szlovákia, Szlovénia és Románia esetében a hagyományos 40 munkaóra az általános.
*
Dánia, Svédország, Németország, Finnország és Norvégia a munkaidő rugalmas szervezését tekintve is meglehetősen jól teljesít, munkavállalóiknak valamivel több mint fele bizonyos szempontból rugalmas munkaidőben dolgozik.
2. A munkaidő fokozott rugalmassága nem mindig tesz jót a nemek közötti egyenlőségnek:
*
Az egyénre szabott munkaidő kedvező hatást gyakorol a nők foglalkoztatottságára és segítheti a munkavállalók szakmai és magánélete közötti egyensúly kialakítását, de a (főként nők által igénybe vett) részmunkaidős megoldások a legtöbb országban továbbra is inkább az alulfizetett ágazatokban elérhetők, korlátozott előrelépési és képzési lehetőségek mellett.
*
A szervezeti kultúra is jelentős szerepet játszik. Amíg a rugalmas munkaidőt a munkaszervezés „női” megoldásának tartják, addig inkább erősíti a nemek közötti különbségeket, mintsem lebontaná azokat.
3. A közelmúlt politikai eseményei rámutattak, hogy a munkaidő rugalmassága több országban is napirendre került, noha a konkrét felvetések eltérőek:
*
Egyes országokban (például a Cseh Köztársaságban és Litvániában) a rugalmasságot a foglalkoztatási ráta növelésére szolgáló eszköznek tekintik (a foglalkoztatottak, illetve a ledolgozott órák számát tekintve egyaránt).
*
A részmunkaidős foglalkoztatást egyre inkább alkalmazzák az aktív öregedés népszerűsítésére. Ezzel összefüggésben fontos kérdés a kényszerből vállalt részmunkaidő problémája, amelyet különösen a skandináv országokban kísérnek figyelemmel, ahol olyan szakpolitikai megoldásokon gondolkodnak, amelyekkel biztosítható a rugalmassági és a biztonsági szempontok egyensúlya.
*
A jelenlegi politikai napirenden megtalálhatók a munkaidőszámlákra vagy az éves munkaidőkeretekre épülő megoldások is (Finnországban, Németországban és Luxemburgban). A rugalmas munkaidővel kapcsolatos felvetéseket egyes országokban (például Lengyelországban és Portugáliában) a túlórák csökkentéséről folytatott vitával kötik össze.
*
A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság egyértelmű hatást gyakorolt és világossá tette, hogy a rugalmasság fontos szakpolitikai eszköz, amely elősegíti a munkáltatók alkalmazkodását a gazdasági körülmények változásához. A jelenlegi vita azonban nem emeli ki megfelelően a nemek dimenzióját.
Előzmények
Az Európai Bizottság 2010. március 3-án megtette az első lépést a munkaidőre vonatkozó uniós szabályok felülvizsgálatára, és első körben konzultációra hívta fel az európai szociális partnereket (IP/10/345). A Bizottság e felülvizsgálat keretében rövidesen szakértői jelentést tesz közzé a munkaidőre vonatkozó szabályok társadalmi és gazdasági hatásairól.
A ma közzétett jelentés a harmadik a munka és a magánélet egyensúlyát tárgyaló összehasonlító tanulmányok közül, a munka és a magánélet összeegyeztethetőségéről szóló 2005-ös, és gyermekgondozási szolgáltatásokról szóló 2009-es jelentés után.
