Nyilvánvalóan óriási különbség, hogy a francia diktátor nem is akarta leigázni Európa egyik legszimpatikusabb országát, ám ez mit sem von le Szalaiék érdeméből. Hozták a kötelezőt, Moldova utána másik, náluk papíron gyengébb ellenfelet is verték idehaza – méghozzá szinte történelmi fölénnyel –, persze innentől már csak nehezebb meccsek jönnek majd.
Lelkes, jó játékkal kezdett a szokásos piros-fehérben játszó hazai együttes – meghálálva a vörösiszap-katasztrófa miatti segélyakció miatt is nagy létszámú, több mint tízezres nézőseregnek a megelőlegezett bizalmat –, és ez hamar komoly eredményre is vezetett. Az első nagyobb lehetőséget Juhász Roland még elhibázta, ám a 11. percben a Genovában légióskodó Rudolf Gergely találatával megszerezte a vezetést a magyar válogatott. Innentől kezdve egy ideig nem is volt megállás. Két tovább okos, taktikus, jó csapatjátékot idéző góllal (Szalay, Rudolf), majd a második gólját szerző Szalay révén egy zseniális egyéni villanással a 28 percben már 4-0 volt az eredmény a magyar nemzeti tizenegy javára.
Itt álljunk meg egy szóra, hisz a mérkőzésben is kis leállás következett. Természetesen könnyű mondani, hogy nagyon egyszerű megalázni egy olyan válogatottat, mely prof labdarúgót csupán nyomokban tartalmaz, továbbá könnyű érvényesíteni a két csapat közötti, a FIFA-világranglistán is megmutatkozó erőfölény-különbséget.
Igen, ez lehet, hogy így is van – de pont az utóbbi időben nem egy olyan eredmény született, amely kifejezetten „égés” volt Európa valamely szuper válogatottja számára. Mi, magyarok pedig már elég rég óta nem tartozunk ebbe a kategóriába, úgyhogy miért ne jöhetne össze egy-egy botrányos eredmény – ne felejtsük el, hogy pár éve, Liechtenstein ellen mi is játszottunk gól nélküli döntetlent.
Ez azonban nem az a nap volt – a gólok mellett több, komoly helyzetet is elhibáztak a magyarok. Mondhatni, egy profi csapat volt a pályán, és ez gyakorlatilag igaz is volt, hiszen a vendégek soraiban csupán két főállású labdarúgó szerepel – a kapus Aldo Simoncini az olasz negyed-, míg San Marino legnagyobb futballsztárja, a harmincnégy éves Andy Selva – aki nem lépett pályára a mérkőzésen – pedig az olasz harmadosztályban „légióskodik”. A többiek pedig csupán ilyenkor húznak magukra hivatalos mezt; civilben akár pékek, vagy bazárosok – utóbbiból nagyon sok van a törpeállamban – is lehetnek.
A szünetig több gól már nem esett, így 4-0-lal vonulhattak pihenőre a csapatok. Ez azonban nem sokáig maradt ugyanígy a második félidőben, sokan még el sem foglalták a helyüket, amikor a bombaformában lévő Szalai megszerezte a mesterhármast jelentő újabb gólját. A fiatal csatár így igazi San Marino-specialistának tekinthető, hisz ha beleszámítjuk a 2007-2008-ban két utánpótlás válogatott-meccsen szerzett összesen öt találatát is, immár nyolcgólosnak Európa egyik legkisebb állama ellen.
És ha egy üzlet beindul… Röviden: a hatodik magyar gólt az egyiptomi hős, Koman Vladimir szerezte, majd néhány kevésbé mozgalmas perc után a fináléban ismét megélénkült a játék. Előbb Dzsudzsák Balázs talált be, majd a válogatottba nemrég visszatérő Gera Zoltán állította be a 8-0-s végeredményt (ekkorra már, mintha még az ág is a vendégeket húzta volna, egy második sárga lapos figyelmeztetést követően még tíz emberre is fogyatkozott a San Marino-i csapat létszáma). Nem mellesleg, az utolsó percekig való hajtást a közönség is örömmel fogadta, felállva, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, zajosan ünnepelve köszöntötte a győzteseket, akik persze meg is érdemelték ezt.
Ez úton szeretnék én is gratulálni nekik, és bár jómagam kimondottan örülök minden magyar sikernek, melyre komoly szüksége is van labdarúgásunknak (igazából minden apróra is szükség lenne), kicsit fáj is a szívem ezt látni, hisz tényleg igazán szimpatikus, szerethető országocskának tartom San Marino-t, amelyről félnapos ott-tartózkodásom alatt csupa kellemes emlékem született. Ennyit a személyes vonalról, ám emellett is: hiába a nagy siker, ez, akárhogy is nézzük, csak a kötelező három pont behúzása – ettől még nem lesz könnyebb sem a jövő heti, helsinki, Finnország elleni fellépés, sem a jövő márciusi, VB-ezüstérmes Hollandia elleni oda-visszavágó.
Ha a tényeket nézzük – és miért is ne néznénk azokat –, akkor persze „Szép volt, Fiúk!”. A kapuban álló, immár hetvenhétszeres válogatott Király Gábornak gyakorlatilag semmi dolga nem volt egész meccsen, a védelem azon kevés esetben, amikor szükség volt rá, hatékonyan tette a dolgát, a középpálya, és a támadósor – egyéni klasszisteljesítményekkel megspékelve – pedig végigtámadta a mérkőzést. Ez így leírva dicséretes teljesítmény. Hogy nem volt ellenfél a pályán? Nos, mindenkinek van ilyen meccse.
Nem volt végül szükség Egervári mester előre mentegetőzésére sem (mint ismeretes, a szövetségi kapitány a mérkőzés előtt kijelentette, az egygólos siker is értékes, nem szégyenteljes lenne) – csapata magabiztosan győzött. A mérkőzést követő sajtótájékoztatón Giampaolo Mazza, a vendégek kapitánya dicsérte a hazai csapatot, igazságosnak tartva a gólarányt is, és kiemelte, hogy ez a magyar csapat versenyben lehet a svédekkel a továbbjutást jelentő második helyért. Egervári Sándor, megköszönve kollégája elismerését, természetesen pozitívan értékelte gárdája teljesítményét, ám mindenkit óvatosságra intett a szerdai meccsel kapcsolatban.
Végezetül pedig engedjenek meg nekem még egy megjegyzést. Bár a beszámoló elején azt írtam, hogy relatíve sokan, tízezren látogattak ki az összecsapásra, ez a létszám illúziórombolóan kevésnek hatott a Puskás Ferenc Stadionban. Tény, hogy a múltkori, újpesti rendezés több szempont is botrányosra sikeredett, ám épp ezért szomorú, hogy nincs a fővárosban egy olyan, középkategóriás-középméretű stadion, ahol egy ilyen mérkőzést ugyanígy, viszont közel teltházasra meg lehetne szervezni. Ám ez csak szomorú – a nagyobb baj az, hogy a stadion árának (ami jó eséllyel közvetetten, vagy közvetlenül állami pénz lenne) számtalan, fontosabb helye is lenne. Majd építünk stadiont, ha a többi – pénzügyi-adóssági, egészségügyi, és még sorolhatnám – finanszírozási probléma már megoldódott, mi pedig addig elvagyunk a Puskásban. Hisz a 8-0 itt is „nyolcnull”.
DicsukD
