Ez nem vicc L
Nem történt meg veled néha, hogy amikor láttál egy „nagyjából” veled
egyidős valakit, ezt gondoltad: NEM LÉTEZIK, hogy én is ilyen öregnek
nézek ki!!!
Olvasd el ezt a kis történetet.
Alicia Smith a nevem és a fogorvosi rendelő várószobájában ültem. Soha
nem jártam előtte ennél a fogorvosnál.
Amint várakoztam és nézelődtem, megláttam a falon az orvos diplomáját
amin rajta volt a teljes neve. Hirtelen felelevenedett az emlékeimben
egy magas, feketehajú, sportos srác arca, aki az osztálytársam volt a
gimnáziumban kb. 30 évvel ezelőtt. Létezne, hogy ez ugyanaz a fiú, akibe
titokban szerelmes voltam???
De miután bementem a rendelőbe és megláttam, elhessegettem magamtól a
gondolatot.
A félig kopasz, őszes, igaz hogy magas, de kövér és ráncos arcú férfi
láttán gondoltam, túl öregnek látszik ahhoz, hogy az osztálytársam
lehetett volna.
Miután megvizsgálta a fogaimat, megkérdeztem tőle, hogy a „Morgan Park”-i
gimnáziumban tanult-e.
– Igen, igen – válaszolt büszkén mosolyogva.
Mire én:
– És mikor érettségiztél?
Mire ő:
– 1975-ben. Miért kérdezed?
Mire én:
– Nahát, te az osztályomba jártál!
Miután hosszasan végigmért ez a RONDA,… KOPASZ,… RÁNCOS,…
KÖVÉR,… ÖREG,… ABNORMÁLIS,…. IDIÓTA fickó, megkérdezte:
– Melyik tantárgyat tetszett tanítani….???!!!
————————————
Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába és lát
egy mellszobrot.
– Mi ez?
– Nem mi ez, hanem ki ez? – oktatja ki Kohn. – Ez Lenin. Svájcból hoztam el,
hogy ne zavarja jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét…
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén
megkérdezi:
– Mi ez?
– Nem mi ez, hanem ki ez? – mondja újfent kioktatóan Kohn. – Ez Lenin.
Svájcból hoztam magammal. Nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus
martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra.
Kohnné meglátja, és össze-csapja a kezét:
– Te jó ég! Ki ez?
– Nem ki ez Zálikám, hanem: mi ez? – világosítja fel Kohn. – Tizenöt kiló
arany!
………………………………………………….
A halálos ágyán végrendelkezik az öreg Kohn:
– A ház az én szeretett Ármin fiamé legyen.
– Az Árminé? – csattan fel az asszony. – Hiszen még meg sem nősült.
– A boltot a Sára lányom kapja.
– Az a világ lustája? – méltatlankodik Kohnné.
– Az autót Benjámin fiamra hagyom.
– Autót annak a kelekótyának? – morog az öregasszony.
Kohn bácsi megelégeli az asszony zsörtölődését, és felfortyan:
– Te Rebeka, most ki haldoklik itt, te vagy én?
…………………………………………………….
A nyelvtudása miatt nem tudja pontosan elmagyarázni az úti célját, ezért
körülírva mondja:
– Vigyen oda, ahol a zsidók is sírnak.
A sofőr indít, kanyarog a dimbes-dombos város utcáin, s pár perc múlva
megáll egy épület előtt.
– A falon tábla: „Adóhivatal.”
……………………………………………………..
Egy tel-avivi iskolában a tanító bácsi megkérdezi a nebulóktól:
– Na, gyerekek, ki tudja megmondani, ki volt Mózes?
Áron jelentkezik:
– Egy balfácán.
– No de Áron! Nem szégyelled magad, így beszélni nagy ősünkről, Mózesről?
– De igenis tanító úr kérem, egy balfácán volt, mert miután átkelt a
Vörös-tengeren, balra fordult. Ha jobbra fordult volna, most a sok kőolaj
mind a miénk lenne…
……………………………………………………..
Elmegy a fiatalasszony a rabbihoz tanácsot kérni: mit tegyen, hogy ne essen
teherbe. Az öreg pap azt tanácsolja, hogy igyon mindig egy pohár vizet.
– Óriási! – lelkendezik a fiatalasszony, hogy ez ilyen egyszerű. – Csak azt
nem tudom még, hogy előtte vagy utána?
– Helyette.
……………………………………………………..
Ima a pusztában:
– Hatalmas Isten, mi neked ezer év?
– Ezer év nekem egy perc!
– És mi neked egymillió forint?
– Egymillió forint nekem egy fillér.
– Akkor adj nekem egy fillért!
– Jó! Várjál fiam, egy percig.
………………………………………………………
Kohn elmegy a bölcs rabbihoz, és azt mondja neki:
– Rabbi, én nagyon félek a haláltól, ezért szeretnék hosszú életű lenni. Mit
tegyek?
A rabbi megsimogatja a szakállát, és megkérdezi:
– Mondd fiam, te nős vagy?
– Igen rabbi – feleli Kohn.
– Nos, akkor azt tanácsolom, hogy sose csald meg az asszonyt!
– És akkor hosszú életű leszek?
– Nem tudom – feleli a rabbi -, de hogy nagyon hosszúnak fogod érezni, az
biztos.
……………………………………………………….
Egy katolikus pap, egy tudós és egy rabbi azon vitatkoznak, hogy mikor
kezdődik az élet.
– Természetesen a fogantatáskor – mondja a pap.
A tudós közbeszól:
– Ugyan már. Szerintem a születéskor.
Mire a rabbi nagy bölcsen kifejti:
– Fogalmatok sincs az egészről! Az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek
elköltöznek otthonról, valamint a papagáj, a kutya és a macska is megdöglik
végre.
