TJ: A fesztivál második napján milyen az első benyomás?
BB: Úgy gondolom, hogy kezdjük utolérni magunkat. Tegnap sajnos volt egy kis csúszás a kapunyitással a nagy esőzés miatt, ami nagyon sok volt a plusz munkával járt, de kezd helyreállni a rend. TJ: Szarvasi lakosként hogy esett a választásod Tokajra, mint a fesztivál helyszínére?
BB: 1998-ban itt került megrendezésre az EFFOT és én a technikai lebonyolításban vettem részt mint alvállalkozó. A terület nagy része még szántóföld volt és a jelenleginél sokkal kisebb volt a helyszín. Azt gondoltuk, hogy itt lehetne egy jó fesztivált csinálni abban az esetben, ha a két város (Tokaj és Rakamaz) önkormányzata partner a dologban. Ez azért is fontos, mert egy fesztivál nem csak szórakozási lehetőség, hanem egy integrált turisztikai szolgáltatás is egyben. A helyi lakosoknak és vállalkozásoknak munkalehetőség, az önkormányzatoknak pedig adóbevételt jelent. Ez csak akkor működik, ha mindenki partner benne.
TJ: Tudnál mondani egy-két konkrétumot, hogy miben ölt testet ez a partnerség?
BB: A helyi vállalkozások és önkormányzatok is folyamatos fejlesztéseket hajtanak végre, melyek katalizátora a Hegyalja fesztivál. Elsősorban szállodafejlesztésekre gondolok és szálláshelybővítésekre. Ami a legfontosabb, hogy a helyi lakosság is pozitívan áll hozzá az eseményhez.
Sajnos vannak visszás dolgok is. Megjelentek a taxishiénák, akik korábban nem voltak. Megjelentek a kalózvendéglátósok, akik mindenféle működési engedélyek nélkül árulják termékeiket, de ez szinte mindig és minden rendezvény esetén benne van a pakliban, erre oda kell figyelni.
TJ: Milyen hatással volt a 2000-es ciánszennyezés a fesztiválra?
BB: Az, hogy ez a fesztivál az ökotudatos életformát propagáló rendezvény legyen és a környezetvédő civilszervezetek megjelenjenek, ez mind a ciánszennyezésnek „köszönhető”. Akkoriban elterjedt a sajtóban, hogy több száz évig nem lehet hal a folyóban és vége a tiszai turizmusnak. Ezért is volt az első pár évben a fesztivál szlogenje az „ahol a part szabad”, mert szerettük volna felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a Tisza nem halott.
TJ: A sajtó túlkapását, ami az idei fesztivált érintette, említetted már a sajtótájékoztatón is. (Pár héttel a rendezvény előtt elterjedt a hír, hogy az árvíz miatt elmarad a fesztivál.)
BB: Igen, ez meglátszik a jegyértékesítésen is. Az, hogy kevesebb bérletesünk lesz az idén, az nagyban ennek is köszönhető, de természetesen a válság is szerepet játszik benne. Összességében a nézőszámmal nem lesz problémánk, mert a napijegyesek ezt tudják kompenzálni, köszönhetően az erős péntek – szombati programoknak.
TJ: Rengeteg fesztivált rendeznek az országban, miben más a Hegyalja fesztivál, mint a többi?
BB: Én úgy gondolom, hogy mindig annyi fesztivál van egy országban, amennyit a piac elbír. Mindenki igyekszik a saját arculatát megtalálni, és ha megnézzük 2003-ban és 2004-ben sokkal jobban hasonlítottak egymásra az ifjúsági fesztiválok. Ezzel a falusias környezettel és hangulattal, annak ellenére, hogy Tokaj és Rakamaz is város, egyik fesztivál sem rendelkezik. Az, hogy Tokaj a világörökség része, az hogy a Tisza – Bodrog Tájvédelmi Körzet a fesztivál területéül szolgál, ez mind a rendezvény megkülönböztető sajátossága.
TJ: Milyen zöld lépéseket terveztek a már bevezetett re-pohár mellett?
BB: Az egyik ilyen az a bizonyos szürke vizes zuhanyzó lesz, aminek van egy fehér vizes változata is. Utóbbinál az az abszurdnak tűnő dolog is megvalósítható, hogy a mások által elhasznált vízből ivóvizet állítsunk elő. Ez egy hosszú távú fejlesztés része, ennek első lépéseként idén egy szürke vizes modellel végzünk kísérleteket. Ezek hatalmas előrelépések lesznek a fesztivál történetében, legalább akkorák, mint a re-pohár bevezetése. Ezeknek van egy engedélyeztetési folyamata az ÁNTSZ-nél, teszteljük a technikát és elvégezzük a szükséges műszaki vizsgálatokat.
Következő lépésben az elektromos energia felhasználást igyekszünk csökkenteni, ezzel kapcsolatban már folynak a tárgyalások a gyártókkal. Idén is több fényvetőben Led-es világítást alkalmazunk, de ennél szeretnénk többet megvalósítani a jövőben.
TJ: Mennyi időd jut szórakozásra a fesztivál ideje alatt?
BB: Mikor több tízezer ember szórakozik, akkor egy fesztiválszervező értelemszerűen dolgozik. Igyekszem egy-két koncertbe belenézni, egy korsó sört meginni, de a büfében is rádió van a kezemben. Folyamatosan figyelem az esetleges hibákat és intézkedem. Nem felhőtlen kikapcsolódás, de élvezem, amit csinálok.
TJ: Mi szerepel a hosszú távú terveid között? Hány fesztivált szeretnél megvalósítani, ha gondolkodtál egyáltalán ilyesmin?
BB: Jó kérdés. Az angol Glastonbury fesztivál szervezőjétől kérdezték meg ugyanezt, ő sem tudta a választ. Pár évvel ezelőtt jelent meg egy sajtóhír, hogy a 71 éves fesztiválszervező átadta a feladatot a lányának, aki 53 éves. Elméletileg egy ilyen dolog is állhat előttem.
Dénes Gergely
