Egymást érik a fesztiválok , alig fejeződik be az egyik, a másik már el is kezdődött. Legyen az Miskolc, Veszprém, Pécs, Budapest gombamód szaporodnak. Szerencsére. Akad köztük helyi szorgalmazás, van országot átfogó, s vannak a világot újra és újra felölelő kezdeményezések. Török I. Adrien ezt a formáját választotta a fesztiválszervezésnek, mert voltak ott a Fülöp-szigetektől Kanadáig, Ausztriától Koreáig, több száz fesztiválszereplő, több ezer látogató. Azért csak volt, mert mindez június 1-tól június 6-ig tartott, Budapesten, de ha szeretnénk, elmehetünk jövőre is, mert lesz- ezt a szervező ígéri.
– Video-Art fesztivál. Merlin Színházi megnyitó. Nemzetközi résztvevők. Honnan az indíttatás?
– Ha jól végiggondolom a munkám, a kapcsolatrendszereim, az érdeklődési köröm, mind ezt ölelik fel, mármint az ábrázolásnak, az önkifejezésnek ezt a formáját, a vizualitást, a mozgó képet. Budapesten dolgozom egy galériában, festőművészek, fotóművészek az állandó szakmai kapcsolataim.Viszont szerettem volna egy kicsit tágabb kontextusban látni ezt a világot, ezt az alkotókörnyezetet. Spanyolországba nyertem egy ösztöndíjat, s ott megismerkedtem a kortárs alkotók munkáival. Olyan videó- és médiaművészeti „előadásokat” láttam , amit szerettem volna itthon is megismertetni az emberekkel. Ehhez a „feladathoz” a fesztivál tűnt legjobb megoldásnak. 2006-ban támogatókat kerestem, 2007-ben már konkrét célokkal mentem be a budapesti spanyol nagykövetségre; szeretném bemutatni a spanyol videó művészetet itthon, s ehhez anyagi támogatásra van szükségem. Megkaptam.
– Mikor volt az első?
– 2008-ban, s az akkor kialakult alapkoncepció jellemezte a 2009 és 2010 évi fesztiválokat is. Mindig van egy meghívott ország, vagy város, Ő a fővendég, az Ő videó- és média művészetének a bemutatása az egyik váza a programoknak.
– Kik voltak az eddigiek?
– Először Barcelona, a következőnek Spanyolország, most pedig Ausztria volt.
– Milyen módon kapcsolódhatnak be a programba az alkotók?
– Ez egy nemzetközi felhívás, a világhálón keresztül, s itt tényleg a föld minden pontjáról jelentkeztek; mintegy 500 videó anyag érkezett be, ebből a szakmai zsűri ötvenet válogatott be a versenyprogramba.
– Magyar alkotóktól érkezett videó?
– Körülbelül 10 %-a volt a jelentkezőknek magyar; nálunk még nem ismerik eléggé a média- és videó művészetet.
– A zsűrit ki állítja össze?
– Én kértem fel őket, szívesen fogadták a meghívást. A zsűritagjaim: Csontó Lajos, Mogyorósi Éva, Allan Siegel, Kolonczi Endre és Eln Ferenc voltak; mindannyian szakmabeliek.
– Milyen tematika szerint épül fel a fesztivál?
– Ne a klasszikus fesztiválkereteket képzeljük el, mert itt úgynevezett installáció formájában folyik a vetítés. LOOP-oljuk, vagyis végtelenítjük a vetítéseket, délelőtt 11 órától este 22 óráig.
– Miért a szokatlan forma?
– Van, aki „beesik” egy vetítésre és nem látja az elejét, vagy el kell mennie és lemarad a végéről, esetleg megnézné még egyszer. Ezért a Merlin Színház termeiben helységenként ugyanazon filmeket vetítettük egymásutánban. Kilenc órányi anyagot vetítettünk le egy héten keresztül.
– Mi a fesztivál alapkoncepciója?
– Minden évben ugyanaz. Ez a vetítés a versenyprogram része, a most éppen 60 kiválasztott anyag folyamatos vetítése. Van egy diákszekció, ahol a fiatalabb alkotóréteg is megmutathatja munkáit. A meghívott országtól, várostól kérjük egy adott intézmény gyűjteményének bemutatását, idén ez a Medienwerk Wien-é volt.
– A Merlin Színházon kívül más helyszínen is voltak programok?
– Társrendezvények Budapest különböző pontjain. Három napot ölelt fel az a szakmai kerek asztal beszélgetés, ahol olyan témákat boncolgattak, mint a videó- és médiaművészet az oktatásban, vagy az új technológiák hogyan befolyásolják ezt a művészeti ágat, illetve a „Videó mindenek felett” címmel külföldi partnerek prezentáltak. Mindennap volt kiállítás, például a Lengyel Intézet Platón Galériájában (WRO ART bemutatkozó), vagy a Videospace Galériában Harold Hund és Paul Horn osztrák művészek kiállítása.
– Mennyi idő amíg összeáll a következő évi program?
– Egész évben dolgozom rajta, folyamatosan alakul ki. Jó látni, hogyan fejlődik, s mind többet tud nyújtani az alkotóknak, az odalátogatóknak egyaránt.
– Az idei miben volt több, mint a tavalyi?
– Idén többen jelentkeztek munkáikkal; s most először volt díjazás. Az IKON egy, a Balkon két alkotót választott ki, hogy megjelenést biztosítson neki saját folyóiratában.
– És jövőre? Vannak már tervek?
– Persze, de nem mondom el. Jöjjenek el, nézzék meg!
Illés Adrienn
