Az Európai Bizottság a mai napon közzétette az üvegházhatást okozó gázok uniós kibocsátásának csökkentésére irányuló célkitűzés keretében előirányzott szint növelésének költségeivel, előnyeivel és megvalósítási lehetőségeivel foglalkozó elemzést. Bizonyos feltételek teljesülése esetén ugyanis a kibocsátás csökkentésének mértéke az 1990-es szinthez képest 2020-ra a jelenlegi 20%-ról 30%-ra emelkedne. E feltételek azonban mind ez idáig még nem teljesültek. Ez a közlemény az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi tárgyalások újraindításával foglalkozó bizottsági közleményen, valamint a Tanács azon felkérésén alapul, hogy a Bizottság végezzen hatásvizsgálatot a kibocsátáscsökkentés mértékének feltételhez között, 30%-ra történő növeléséről. A közlemény a kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló irányelv értelmében foglalkozik a kibocsátásáthelyezés kockázatának elkerülése érdekében az energiaigényes iparágak támogatására irányuló intézkedésekkel is. A közlemény rámutat arra, hogy az uniós kibocsátásban a gazdasági válság miatt bekövetkezett csökkenés, valamint a szén-dioxid-kibocsátási árak esése következtében módosultak a két évvel ezelőtt, az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) felülvizsgálatakor meghatározott becslések. Az új adatok ismeretében ezért a közlemény azt is vizsgálja, hogy a kisebb vagy nagyobb mértékben ambiciózus fellépések miképpen ösztönözhetik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházásokon keresztül az uniós gazdaság modernizációját, valamint új munkahelyek teremtését. Az elemzés továbbá kiterjed arra is, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátáscsökkentésének 20%-ot meghaladó, 30%-ot elérő mértéke mekkora erőfeszítést igényel az egyes főbb ágazatok részéről, megvizsgálja ezen erőfeszítések hatásait és a megvalósításukra szolgáló lehetséges szakpolitikai megoldásokat. Az egyes lehetőségek értékelése messzemenően figyelembe veszi a jelenlegi körülményeket, nevezetesen az államháztartások szűkösségét és a gazdasági recessziót.
Connie Hedegaard, az Európai Unió éghajlat-politikai biztosa kijelentette: „A 2020-ra elérendő kibocsátáscsökkentési cél 20%-ról 30%-ra való növelésének kérdése olyan politikai döntés, amelyet az EU vezetőinek kellő időben és megfelelő feltételek mellett kell meghozniuk. Nyilvánvaló, hogy jelenleg a legsürgetőbb politikai prioritás az euróval kapcsolatos válság kezelése. A Bizottság azonban már most hozzá kíván járulni a válságot követő, tényeken alapuló vita előkészítéséhez. A döntést nem ma kell meghozni, de remélem, hogy elemzésünk előmozdítja a további lépésekkel kapcsolatos vitát a tagállamokban.”
A célkitűzés megvalósításának költsége
2008 óta a 2020-ra teljesítendő 20%-os cél abszolút költsége a kezdeti évi 70 milliárd EUR-ról 48 milliárd EUR-ra csökkent (a GDP 0,32%-a). Ez több tényezőnek tulajdonítható: a vártnál alacsonyabb gazdasági növekedés következtében csökkent a kibocsátás, a magasabb energiaárak az energiahatékonyság növelését, valamint az energia iránti kereslet visszaesését okozták, valamint a szén-dioxid-kibocsátási ár a 2008-as előrejelzés szintje alá süllyedt, mivel az EU-ETS keretében biztosított, de a gazdasági recesszió idején felhasználatlanul maradt kibocsátási egységek továbbvihetők. Ugyanakkor azonban az abszolút költségek csökkenése válság idején következett be, amely miatt rövid távon a vállalkozásoknak kevesebb lehetőségük van a modernizációhoz szükséges beruházások megvalósítására.
Az EU 2007-ben1 kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ig 30%-ra növeli a kibocsátáscsökkentés mértékét, amennyiben egy globális éghajlat-változási megállapodás keretében a többi nagyobb gazdaság is méltányos részt vállal az erőfeszítésekből. Jelenleg a 30%-os célkitűzés megvalósításának becsült költsége 2020-ig évente 81 milliárd EUR-t tesz ki, ami a 20%-os célkitűzés megvalósításának két évvel ezelőtt meghatározott becsült költségeihez képest 11 milliárd eurós növekedést jelent. A jelenlegi becslések szerint a 30%-os célkitűzés megvalósítása a 20%-os csökkentéssel járó költségekhez képest 33 milliárd EUR-val (a GDP 0,2%-ával) kerülne többe.
Alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó növekedés
Az egyes országok világszerte elismerik a zöld, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó növekedésben rejlő lehetőségeket az új fenntartható munkahelyek teremtése és az energiabiztonság szempontjából. A globális verseny kiéleződésével Európának a zöld technológiák forradalmában betöltött vezető szerepét nem lehet magától értetődőnek tekinteni. Az uniós gazdaság modernizációját elősegítő fő mozgatórugónak tekintett 20%-os célkitűzés mára – a vártnál alacsonyabb szén-dioxid ár következtében – a változás és az innováció szempontjából vesztett ösztönző erejéből. Emellett Európának – mint a fejlett országokat magában foglaló csoport tagjának – fel kell készülnie hosszú távú céljai teljesítésére is, azaz arra, hogy 2050-re optimális költségek mellett 80–95%-os kibocsátáscsökkentést érjen el.
A 30%-os célra való áttérés lehetséges módjai
A közlemény felvázolja a 30%-os célkitűzés elérésének lehetséges módjait az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén (EU ETS) belül, valamint egyes más ágazatokban. Ezen belül többek között az alábbiakkal foglalkozik: az EU ETS keretében árverésre bocsátott kibocsátási egységek számának csökkentése, az energiahatékonyság növelését elősegítő szabályozás, az adóügyi eszközök okos felhasználása, az uniós kohéziós politikai támogatások átcsoportosítása a zöld befektetések területére, valamint az EU ETS-en belül elismert nemzetközi szén-dioxid-kibocsátási egységek környezetvédelmi integritásának javítása.
Figyelemreméltó intézkedés lenne – még a 30%-os célkitűzés lehetséges elfogadását megelőzően is –, ha az ipari ágazatoknak ki nem osztott, ingyenes kibocsátási egységek egy részét az alacsony széndioxid-kibocsátással összefüggő technológiai innováció felgyorsítására használnák fel, ahogyan ez a 300 millió kibocsátási egységgel finanszírozott innovatív megújulóenergia-, valamint széndioxid-leválasztási és -tárolási technológiákkal kapcsolatos demonstrációs program esetében történik.
Kibocsátásáthelyezés
A Bizottság megvizsgálta a nagy energiafelhasználású ágazatok helyzetét a „kibocsátásáthelyezés” kockázatát illetően (kibocsátásáthelyezés alatt azt értjük, amikor a termelés áttelepítésre kerül az Európai Unióból olyan országokba, ahol a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó szabályok kevésbé szigorúak).
A közlemény fő következtetése az, hogy az említett ágazatokban megvalósuló kibocsátásáthelyezés megelőzését szolgáló jelenlegi intézkedések – a térítésmentes kibocsátási egységek és a nemzetközi kreditekhez való hozzáférés – továbbra is indokoltak. Az elemzés igazolta továbbá, hogy a célkitűzés mértékének 30%-ra emelése – miközben a többi ország a Koppenhágai Megállapodás szerinti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásait teljesíti – a kibocsátásáthelyezés szempontjából csak korlátozott hatással bírna, amennyiben a jelenlegi intézkedések maradnak érvényben.
A Bizottság továbbra is nagy figyelemmel kíséri a kibocsátásáthelyezés kockázatának kérdését, különösen azon harmadik országok vonatkozásában, amelyek kibocsátásuk csökkentése érdekében eddig még nem tettek lépéseket. A vizsgálatra érdemes lehetséges intézkedések egyike az EU ETS kiterjesztése az importált árukra.
