„A fiatalok nyelvének, a szlengnek a megítélésében nagyok a szélsőségek, amint sokféle véleménnyel találkozunk általában az ifjúság magatartását illetően is. A szigorúság sem új keletű: a csak mára jellemző vonásokat emlegetők figyeljék meg, hogyan vélekedett korának ifjúságáról Annaeus Seneca időszámításunk kezdetén, Rómában: „A mai fiatalság nem ér föl velünk. Viselkedése szabados, ruházata bosszantóan rendetlen, hajviselete illetlen. Szórakozásai, táncai nélkülözik a méltóságot. Szomorú a szív, amikor az ész rádöbben, nekik kell majdan helyünkre lépniük.”
Az 1960-as évek közepe táján, az évtized második felében az ifjúság körében kialakult egy egységes nyelvváltozat, mely a tanulók, hallgatók, katona fiatalok nyelvéből és a jassznyelvből, később az alvilági argóból is táplálkozott, s mind általánosabbá vált a tizen – és huszonévesek körében. Gyors változások, közvetlenség, ötletesség, játékosság, változatos formák jellemzik egyfelöl, másfelöl azonban nem kis mértékű szürkeség, durvaság és trágárság.
Szokták a fiatalok nyelvét az argóval azonosítani, vagy az argó körébe vonni, ezzel nem lehet egyetérteni. Még akkor sem, ha bizonyítható, hogy egyre többet merítenek az argóból. Az argó célja ugyanis a titkolózás /lepedő, rongy = nagyobb értékű bankjegy, mackó = páncélszekrény, alma = nem, stb.
Jellegzetes része az ifjúsági nyelvnek az iskolai életre utaló, onnan vett szókincs: isi, töri, matek, samu /csontváz/; hajt vagy pedálozik = igyekszik, törtet; kottáz = leckét másol; karó, kampó, gyufa = elégtelen osztályzat; edzésre jár = pótvizsgára készül; visszatapsolták = megbukott; katonai nyelvből: terepjáró = cipő, bakancs; terepszínű pofát vág = hízeleg, alkalmazkodik stb.
Ami jó benne: előnyös, szinte irigylésre méltó vonása a fiatalok nyelvének a képszerű, láttató szavak, kifejezések használata: futómű = láb; vitorla = fül;
rizsa, puder = üres szavak.
Ezek a fordulatok, képek gyakran humorosak, sőt dupla csavarosak: macskabenzin = anyatej; pléhkecske = bicikli; szemfelszedés nincs = leesik a szemed a csodálkozástól; trombitának nézték = megfújták, azaz ellopták;
A fiatalok beszédének szembetűnő vonása, hogy erőteljes hatásra törekszenek és nemcsak a felnőttektől való elkülönülés érdekében, hanem ezért is új meg új szavakat, kifejezéseket, meghökkentő, figyelmet ébresztő fordulatokat keresnek. Gondoljuk meg, hány tartalmasabb, színesebb szót szorítanak ki ezek s az effélék! Pl. a mindenre használt ciki lehet: lélegzetállító, izgalmas, szokatlan, rendellenes, érdektelen, ellenszenves, kínos és sok más.
Még nagyobb kárral járnak a durva és trágár szavak, melyeket nem idézek. Ma szinte sikk a trágárkodás, s ami feltűnő és bántó, a nők, a lányok körében is.
Az autósok beszéde – tisztelet a kivételnek – közismerten trágár, durván tegeződő. A trágársággal rokon jelenség a durvaság, a nyelvi durvaság.
Százszámra lehetne példákat idézni a fiatalok, a felnőttek beszédéből, a sajtóból: pofa, pofázik, pofára esik, röhej, marhára hálás stb.
Mi a bajunk tehát a durva, a trágár szavakkal? Lehet azt mondani, hogy nem tetszenek, hogy – a trágár szavak – sértik az illemet. A nyelvművelő lényeges érve, hogy a durva és trágár szavak szegényítik nyelvhasználatunkat, egyszerűsítenek, megölnek maguk körül tucatnyi pontosabb, színesebb megjelölést.
Nem hallgatható el, hogy a durva és trágár szavak a durva belső tartalom, magatartás megnyilvánulásai. Az általános műveltség – nálunk, Európában – nemcsak ismereteket foglal magában, hanem gyakorlati készségeket és a társadalomban elfogadott magatartási szabályokat is. Ez az utóbbi tényező ugyancsak összetett dolog: idetartozik az érzelmi gazdagság, a viselkedés egyszerűsége és árnyaltsága, az érintkezés szabályozottsága és mindezek nyelvi megjelenítése, vetülete, a kommunikáció verbális és nem verbális eszközei /köszönés, megszólítás; gesztusok, mimika, távolságtartás/, még tovább menve az öltözködés. Mindezt tanulni és gyakorolni kell, s ebben megvannak a szülők, a felnőttek, az iskola feladatai, és nem háríthatja el felelősségét a sajtó és a televízió sem!
Dr.Vámos Lászlóné
-protokoll-info-
