„Az illem ott kezdődik, hogy az etikettet akarva-akaratlanul sem fordíthatjuk az etika ellen.” (Teológus Barth: Krichliche Dogmatik II/2.kötet)
Az illem nem egyéb, mint a figyelmesség, a mások iránti tapintat megnyilvánulása utcán, munkahelyünkön és a családi életünkben egyaránt.
Az udvariasság nemcsak a közlekedési szabályok betartását jelenti, hanem jól nevelt gyalogjáróként sem zavarunk másokat helytelen viselkedésünkkel, hiszen az utca a közösségé. Egyenesen járjunk és ne dülöngéljünk jobbra-balra az utcán. Ha valaki mégis dülöngélve megy, az vagy felöntött a garatra, vagy nem érzi jól magát.
A férfiak az esernyőt a fogantyúnál függőlegesen tartsák, és ne hadonásszanak, ne végezzenek vívómozdulatokat. Az esernyőt mindenkor függőlegesen tartsuk a kezünkben, mert a testünk mellett vízszintes helyzetben tartott esernyő szúró végével eléggé kellemet helyen szúrhatunk meg valakit.
Nedves ernyővel óvatosan mozogjunk, ha villamosra, autóbuszra szállunk esetleg zárt helyiségbe lépünk. Előzőleg csukjuk össze az ernyőt, és ne csöpögtessünk vizet mások ruhájára.
Nem tiltja az illemszabály, hogy az elegánsan és jól öltözött embereket az utcán feltűnés mentesen megnézzük. Ezt mindenkor kellő tapintattal tegyük, feltűnés nélkül, ne hozzuk kellemetlen helyzetbe az illetőt.
Ha ismeretlen kell megszólítanunk az utcán /felvilágosítás céljából /, kérjünk elnézést a zavarásért, majd udvariasan köszönjük meg a segítségét.
A járdán való közlekedésnek is van íratlan szabálya. Vajon melyik oldalon menjünk a járdán?
Sétálás közben a járda jobb oldalán haladjunk, az előttünk menőt pedig balra szokás megelőzni. Ha ketten megyünk, illik jobb oldalra engedni az idősebbet, a férfinek a hölgyet stb. Ha hárman megyünk a járdán, akkor a középső és a jobb oldali a legjobb hely. Minden esetre legyünk figyelemmel ilyenkor arra is, hogy ne foglaljuk el teljes szélességében a járdát, mert van aki siet és szeretne megelőzni minket. Tehát adjunk udvariasan helyet a mellettünk sietve elhaladónak, illetve a szembe jövőnek. Ha mi vagyunk azok, akik kitérünk a szemközt jövőknek vagy megelőzünk egy másik társaságot mi is vigyázzunk arra, hogy ne a társaság tagjai között menjünk el, ne válasszuk szét őket.
A hölgyek köszönjék meg, ha valahol helyet biztosítanak részükre.
Az utcán csoportba verődve beszélgetni, megjegyzést tenni másokra, nagy illetlenség.
Ha ismerősünket el akarjuk kísérni, kérdezzük meg, hogy nem zavarjuk-e.
Nem kell megsértődni, ha a válasz elutasítást eredményez. Köszönjünk el udvariasan.
Egy férfi és egy hölgy egymás mellett haladásának már szabályai vannak függetlenül attól, hogy hivatalos vagy magánkapcsolatban állnak.
A férfi a hagyományok szerint a jobb oldalán vezeti a hölgyet. Ennek történelmi magyarázata, hogy a lovagok, később pedig a kardot viselő tisztek a kardot baloldalukon hordták, oda volt felkötve. A hölgyek ezért a kezükben lévő kézitáskájukat, az esernyőjüket jobb kézbe veszik.
Van ennek egy gyakorlati oldala is, mert a férfi védi a hölgyet a kellemetlenségektől, a veszélyektől. Ezért a férfi a járdán mindig az úttest felöl kísérje a hölgyet, ezzel védi a forgalomtól a víztől felcsapódó sártól. A másik oldalon akkor megy, ha a csöpögő ereszektől akarja megkímélni a hölgyet.
Gyalogátkelőn pedig az oldalirányú forgalomtól védi meg a hölgyet. Senki nem várja el egy férfitől, hogy jobbra-balra ugráljon körülötte. Mindezt az ésszerűség határáig kövessük, minden esetre ezek olyan udvariassági szabályok, amelyek – úgy gondolom – megilletnek minden hölgyet.
Két hölgy társaságában a férfi középen halad. Szabály az, hogy ilyenkor a férfi a jobb oldalán vezeti a feleségét, bal oldalán az édesanyját vagy valamely nőrokonát, nőismerősét.
Amikor két férfi kísér egy hölgyet, akkor középen megy a hölgy.
Tömegben mindig a férfi megy előre azért, hogy utat biztosítson mindkettőjük számára.
Ha egy férfi és egy hölgy karöltve halad, az bizalmas kapcsolatuk jele. Nem a férfi karol a nőbe, hanem fordítva, a férfi nyújtja karját a nőnek. De itt is lehet kivétel: csúszós, jeges úton, egyenetlen útszakaszon nyugodtan segíthet a férfi karját nyújtva a hölgynek, az idősebbnek. Ilyenkor a karöltés a támasz jellegét ölti, így sem a vállak, sem a testek nem érnek össze.
Lépcsőn haladva
Lépcsőn való felfelé haladásnál a hölgy megy elől, a férfi mögötte. Ezzel védi a hölgyet attól, ha esetleg magas sarkú cipőjében megbillenne, nehogy elessen. Lefelé viszont a hölgy előtt megy a lépcsőn, szintén hasonló okok miatt.
Csigalépcsőn a lépcső szélesebb részén, a férfi előtt halad felfelé a hölgy.
A járművek lépcsőjéről a férfi száll előbb és kezét vagy karját nyújtja a hölgynek vagy idősebbnek.
A járművekre való felszállásnál vagy beszállásnál, vagy az azonos padlószintű metrón mindig az érkezési sorrend az irányadó. Azért lehet egy férfi udvarias, egy hölgyet vagy idősebbet maga elé engedhet, de természetesen nem várható el egyetlen férfitől sem, hogy több nőt vagy idősebbeket maga elé engedjen.
A mozgólépcső használatára vonatkozólag is vannak szabályok. Illik a mozgólépcső jobb oldalán állni azért, hogy a gyorsabban haladni kívánó előbbre jusson. Nagy tömeg esetén viszont nem illik senkinek sem törtetni és félrelökni mindenkit.
A repülőtéri mozgólépcsőn vagy a külföldi repülőtereken működő mozgójárdán mindenképpen álljunk jobboldalra. Ott tényleg fellökik, szó nélkül félresöprik azt, aki nem ad utat annak, aki rohan azért, hogy elérje a repülőgépet. Ez gyakran előfordul átszálló, tranzit utas esetén, akinek késve érkezik a gépe és el akarja érni a csatlakozást.
E sok intelem után, végül foglaljuk össze az előreengedés összes szabályát.
1. Hivatalos tárgyalásra érkezéskor, a tárgyalóterembe való belépéskor mindig a hivatalos rangsor érvényesül.
Volt egy férfi miniszteri főnököm. A beosztottjai közül az államtitkár, a kabinetfőnök, a sajtófőnök és jómagam mint protokollfőnök mind hölgy volt. Ha nem tartottuk volna be a hivatalos rangsort és a miniszter udvariaskodott volna velünk, akkor ő lépett volna be utolsónak a helyiségbe. Jegyezzük meg, hogy a hivatalos kapcsolatokban nem férfi és nő viszonylatában nézzük a dolgokat, hanem mindig a hivatali rang és a beosztás az elsődleges szempont. Tehát a miniszter lépett be elsőként és a hivatali rangunk alapján követtük őt.
2. Protokolláris rendezvényeken étterembe való belépéskor, bármilyen vendéglátás esetén ezt az elvet kell követni.
3. Étterembe való belépéskor mindig a férfi megy elöl és őt követi a hölgy. De ha már pincér vezeti asztalhoz a vendégeket, akkor a főpincért, teremfőnököt vagy az étterem igazgatóját már a hölgy fogja követni és csak utána követi őt a férfi. Több pár esetén a hölgyeket a férfipartnerük követi.
4. Amikor lakásra szól a meghívás, az érkezéskor a férfi a hölgypartnerét /lehet az felesége, kolleganője / engedi előre.
Helyfoglalás a metrón, villamoson vagy egyéb közlekedési járművön
A metró ülőhelyei hosszanti irányúak, tehát többen ülnek egymás mellett. Amikor helyet szeretnénk foglalni két utas között, akkor kérjünk helyet mindkettőjüktől valahogy így: szabad helyet foglalnom? Ekkor mindkét utas nagy valószínűséggel arrébb húzódik. Nem illik kérés nélkül úgy leülni, hogy közben egyik-másik utast lökdössük.
Fiatal embereknek nem illik a terpeszállás mintájára „terpeszülésben” ülni úgy, hogy két helyet foglalnak el egyszerre. Az illedelmes fiatal lehetőleg összezárt lábakkal ül és nem terpeszkedve.
Amikor bármelyik járművön helyet akarunk foglalni, kérjük meg kedvesen, udvariasan és kis mosollyal arcunkon az utasokat. Majdnem mindig nyert ügyünk lesz, mert az emberek többsége ilyen kérésre általában udvariasan reagál.
Az iskolába tartó fiatalok praktikus okokból hátizsákban viszik a könyveiket. Ez rendjén van. A problémát az okozza, amikor a hátukon lévő hátizsákkal törnek utat maguknak mindenkit félrelökve. Arról már nem is beszélve, hogy esetenként a hátizsákot a földre dobják, s amikor ismét felveszik, ezzel bepiszkítják az utasok ruházatát.
Végül az udvarias fiatal átadja a helyét az idősebb utasnak, vagy a gyermekével felszálló anyának. Vannak, akik inkább kinéznek az ablakon semhogy ezt megtegyék, de szerencsére akadnak még jól nevelt fiatalok, akik felállnak ilyenkor.
Utcán vagy járművön beszélgető emberek
Bármilyen nyilvános helyen – utcán, étteremben – beszélgető emberek között vagy mellettük állva nem illik hallgatózni. A téma csak rájuk tartozik. Ez volt az érem egyik oldala. A másik az, hogy a beszélgetőknek a hangerőt úgy illik megválasztani, hogy az ne legyen hallható illetve zavaró mások számára. Mindenkinek illik alkalmazkodni az adott körülményhez.
Ha túl közel állunk valamilyen oknál fogva másokhoz, így néha akaratlanul is halljuk a beszélgetésüket. Ilyenkor nem illik odafigyelni, tegyünk úgy mintha semmit sem hallanánk.
Dr.Vámos Lászlóné
-protokoll-info-
