Az volt és az az ünnepekben mindig a legjobb, ha kicsi és nagy együtt leül játszani. mert ez valahogy elengedhetetlen kelléke mindenféle társas kapcsolatnak. Így volt ez nálunk otthon is az Én gyermekkoromban, ment a kártyázás, a Gazdálkodj Okosan, az “Ország, város…” játék és az autóban, a hosszú utakon a különböző szójátékok. Hiába nőttek föl a gyerekek, s Mi szülők is, a játék nálunk együtt jár ma is, a közösen eltöltött idővel.
Sohasem felejtem el, amikor még a gyermekeink kisebbek voltak és eljött a karácsonyi, vagy szülinapi ajándékozás, Édesapám gyakran gyanúsított meg viccelődve azzal, hogy lányom, ezt te már megint magadnak vetted, s nem a gyerekeknek. Merthogy az örömteli kicsomagolás után Én voltam az első, aki leült az újdonsággal játszani. Ma pedig sokszor a gyermekeim, engem ajándékoznak meg egy-egy jópofa ördöglakattal, logikai-, vagy társasjátékkal. Szerencsére ma is ez a legkedvesebb közös időtöltésünk, s ettől lesznek szépek, emlékezetesek az ünnepek, az esték, vagy a hétvégék.
S, hogy miért tartom a játékot nagyon fontosnak felnőttként is, azonkívül, hogy sok-sok jellemvonása kiderül a játékosoknak játék közben. Például, hogy korrekt-e, tud-e emelt fővel veszíteni, ha szerencsés és nyerésben van, hogyan reagál, mennyire jó csapatjátékos, és sorolhatnám? Jó példa erre lányom barátnője, akinek négy éves kislányát még sohasem ültették le a tv elé, hogy lepasszolják,- nem is néznek tv-t-, vagy nem nyomnak a kezébe egy babát, hogy játssz egyedül, mert a mamának dolga van, hanem közösen néznek az Ő korához illő filmat,vagy közösen játszanak. A kislány bekerült az óvodába, s nem riadt kismadárként viselkedik, magányosan egy sarokba húzódva, hanem aktív kezdeményezője minden közös játéknak, foglalkozásnak, hiszen Ő ezt szokta meg otthon. Bizonyára egész életére, párválasztására kihat majd ez a dolog, s úgy gondolom nem lesz soha magányosan, unatkozó felnőtt.
Beszélgettem alsó tagozatos iskolásokkal, s megnéztem egy sor gyermekrajzot. Megerősítettek abban,- ha nem is mondták ki – hogy nekik is azok az élmények a maradandóak, s a legszebbek, amelyet szülővel, nagyszülővel közösen éltek meg: a közös játék, közös kirándulás, vagy akár a közös munka. Tehát kevesen rajzolják, vagy mesélik azt az élményt, amikor egyedül ültek a tv vagy a számítógép előtt, s ellenőrizetlenül néznek olyan tartalmakat, amelyek egyáltalán nem nekik valók.
Miért is jutott ez most eszembe? Beszabadultam egy játékboltba az ünnepek előtt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy veszek valamilyen új társasjátékot, meglepem a családot karácsonyra. Álldogáltam a temérdek autó, baba, hangosan éneklő, csipogó, visító, villogó, közlekedő játék között és figyeltem az embereket. Ugye ilyenkor főként felnőtt vevői vannak a boltoknak, hiszen meglepetés készülődik. Figyeltem, hogy mi a fő szempont a vásárlásnál, s bizony kis statisztikám nem lett igazán kedvező. Első szempont volt az ár, ami persze csöppet sem csodálkozhatunk a válság idején. Második a divat: – tudod mondta a gyerek, hogy már x-nek, z-nek is van ilyen, vagy látta a reklámot, ezt kérte. S, sokan azt nézték, hogy mivel tud a gyerek sokáig egyedül is eljátszani, hogy ne zavarjon senkit…
Erre elszomorodtam egy kicsit, hiszen a szeretet ünnepére készültünk, a nagy közös családi együttlétre, s bizony nagyon kevesen álltak meg úgy, hogy vegyünk egy jó társast, amivel az egész család együtt játszhat majd.
Elmúltak az ünnepek, de szerintem nem kellenének ehhez nagybetűs alkalmak, hanem az egyszerű hétköznapokon is szakítanunk kellene időt a közös örömre, ha csak néhány percet is, vagy csak egy fél órácskát is napjainkból.Még új évre szóló fogadalomnak is jó lehet. Persze tudom, az idő és a türelem, amiből mindnyájunknak a legkevesebb van, pedig ez sokkal kevesebbe kerül, mint a sok drága kütyü, amivel letudjuk az ajándékozást,vagy már gyermekkorukban elmagányosítjuk csemetéinket.
Orosz B. Erika
