„Egy zaklatott üzletember leparkolta a BMW-jét a repülőtéren és az utolsó pillanatban sikerült elérnie a gépét. A repülőn beszélgetni kezdett a másik oldalon ülő férfival arról, hogy milyen jók a látási viszonyok. Valóban – mondta – az útitárs.
– Az is jól látszik, hogy a parkolóban annak a piros BMW-nek égve hagyták a lámpáit.”
Az automobil viharos sebességgel terjedt el. Az ember és a gépkocsi ma már szorosan összetartozik. Az udvarias, figyelmes gépkocsivezetés nemcsak illem kérdése, sokkal több ennél, életszükséglet, mert a közlekedésben egymás partnerei vagyunk.
Budapesten 1895-ben tűnt fel az első automobil. Hatschek Béla optikus műszerész – ki tudja már, honnan véve az ötletet- automobilt vett. A visszaemlékezések szerint a furcsa kis járművet a gyártó cég mérnöke megindította, a tulajdonost maga mellé ültette, s megtanította a különböző karocskák, a pedálok használatára, az elindulásra, a fékezésre, a megállásra és a kormányzásra. A vállalkozó szellemű optikus értett ugyan a látcsövekhez, a lornyonokhoz, a monoklikhoz, de nem értett az autóhoz sem ő, sem más a környezetében. Nem sok öröme telt benne, mert mint az ” ördög szekerének ” hajtójára senki nem figyelt fel.
Az automobil viharos sebességgel terjedt el. Az ember és a gépkocsi ma már szorosan összetartozik. Az udvarias, figyelmes gépkocsivezetés nemcsak illem kérdése, sokkal több ennél, életszükséglet, mert a közlekedésben egymás partnerei vagyunk. Sajnos hazánkban is mindennapos jelenség a gyorshajtás, a követési távolság figyelmen kívül hagyása, az index használatának elmaradása és az udvariatlanság.
A gépkocsivezetőket ne hívjuk sofőrnek, a foglalkozásuk tiszteletét fejezi ki, ha gépkocsivezetőnek szólítjuk őket. Az ápolt tiszta külső a gépkocsivezetőre is vonatkozik, nemcsak az utasra. Legyen udvarias, szerény, de semmi esetre sem megalázkodó, még a külföldivel szemben sem. Tiszteletben kell tartania a hivatali beosztásokat és ez hölgyre, férfira egyaránt vonatkozik.
Az udvarias gépkocsivezető minden esetben elsőként üdvözli az utasokat, illendőségből kinyitja a jobboldali hátsó ajtót, majd a gépkocsit megkerülve a baloldali hátsó ajtót, s amikor minden vendége beszállt, akkor elindul. A protokoll szabályai szerint a gépkocsiban az első számú hely, vagyis a főhely mindig a jobboldali hátsó ülés, ide ültetjük a társaság legtiszteletreméltóbb tagját. Protokolláris szempontból a második hely a baloldali hátsó ülés, itt foglal helyet általában a legmagasabb rangú vendéglátó. A gépkocsivezető mellett foglal helyet a titkár, a tolmács, a szervező stb. Ha a gépkocsivezető az elmondott udvariassági szabályokat elmulasztja, akkor a magyar vendéglátónak kísérőnek illik segédkeznie az ajtó kinyitásánál és bezárásánál.
Ha lehetséges a gépkocsi úgy helyezkedjen el a vendégekre várakozva, hogy beszálláskor a gépkocsi eleje a beszállóknak bal kéz felé legyen, vagyis a kocsi bal oldala legyen előttünk a járdával párhuzamosan. A nagy forgalomban ezek a szabályok nem mindig tarthatók be, de azért kövessük őket amennyire csak lehetséges.
Ha két személy utazik a gépkocsiban, akkor mindketten a hátsó ülésen foglalnak helyet, ugyanis udvariatlanság lenne bármelyik részéről, ha a gépkocsivezető mellé ülne és a másikat egyedül hagyná hátul.
Hivatásos gépkocsivezető csak akkor kapcsolódik be a beszélgetésbe, ha a vendégek kérdeznek valamit, és soha nem beszél senkinek a gépkocsiban hallottakról. Az autóban utazók ne adjanak a gépkocsivezetőnek tanácsokat, mert ez mindenki számára idegesítő. Célszerű indulás előtt a dohányzás kérdését tisztázni. A kocsiban csak akkor illik dohányozni, ha kifejezetten felkínálják és az nem zavarja a többieket.
Az utasok jó néven veszik, ha hosszabb utazás előtt a gépkocsivezető a sebességre, a hőmérsékletre és az autórádió használatra vonatkozó kérdéseket is figyelembe veszi és egyeztet az utazókkal.
Egy hivatali gépkocsivezetővel történt meg, hogy a professzor utasa nehezen megközelíthető helyen lakott és így korholta a professzort: „hogy lehet ilyen helyen lakni?” A gépkocsivezetőnek nem az a dolga, hogy korholja az utasát, hanem az, hogy időben érkezzen a helyszínre. Létezik várostérkép, azt előre meg kell nézni és nem illik megjegyzéseket tenni. A tankolást és a műszaki teendőket is úgy kell lehetőleg megoldani, hogy ezzel ne várakoztassa az utast.
A külföldön tartózkodó gépkocsivezetőnek ismernie kell az illető ország forgalmi szabályait és műszaki előírásait. Legyen nála mindig térkép, nyilvánvalóan az egész országra kiterjedő topográfiai ismeretekkel nem rendelkezhet. Ne restellje megkérdezni, ha nem tudja pontosan az úti célt.
Mások a szabályok, ha valaki maga vezeti a gépkocsiját, amikor vendéget vár a repülőtéren vagy a pályaudvaron. Ilyenkor a vendéget maga mellé ülteti, mert ekkor a jobboldali első ülés a főhely. Ha kísérők is jelen vannak, akkor ők hátul foglalnak helyet.
Ha gépkocsival megyünk az üzleti partnerünkért a szállodába, az autóból kiszállva szokás üdvözölni. Külföldi utasok esetében vigyázni kell, nem szabad megjegyzéseket tenni, mert mindig érthet valaki magyarul.
Sokan nem ismerik azt a szabályt, ha taxin utazunk, a jobb hátsó ülésen illik helyet foglalni. Ha hárman vannak, az üljön a gépkocsivezető mellé, aki fizetni fog. Utazás után nők társaságában a férfiak egyenlítik ki a viteldíjat. Több férfi ne tanácskozzon a viteldíjról, egy fizesse ki és a kiszállás után a felosztást egymás között intézzék el.
Az udvarias férfi, ha a késő esti órákban viszi haza gépkocsijával a hölgyvendégét, akkor a kocsiból kiszállva a kapuig, vagy a bejáratig kíséri , illetve csak akkor hajt tovább, amikor a ház kapuja becsukódott a hölgy mögött. Nem ad teljes védettséget, de legalább a nagyobb biztonság illúzióját kelti és igazi figyelmességről tanúskodik.
Sok érdekességgel találkozhatunk a nagyvilágban.
A vezetők Európa-szerte a fényszóró felvillanásával jelzik, hogy beengednek maguk elé, mondta egy holland kamionos. Németországban viszont ez azt jelenti: „Eredj az utamból, jövök!”
P.Szabó József „Pillantás a császár hálószobájába” c. könyvében azt írta, hogy „Láttam már olyan gyereksapkát, amelynek a tetején telepről működtetett piros villogó volt és akad olyan útkereszteződés, ahol a felnőttek is kis sárga zászlókat vehetnek egy tartóból, hogy azokat figyelmeztetőül magasba emelve bajmentesen kelhessenek át a túlsó oldalra.”
Lehet, hogy ünneprontás amiről még tájékoztatom az Olvasót, de sajnos szembe kell néznünk azzal a ténnyel: rengeteg autót lopnak el napjainkban.
Egyik-másik autó típust 30 mp alatt nyitotta ki a huszonnégyszeres visszaeső autó tolvaj. Londonban naponta 1200 autót lopnak el. /2002-es évi adat /
Legkönnyebb a tulajdonos háza elől ellopni a gépkocsit. Ahol kamerák vannak, ott már nehezebb a dolog. Pl. vasúti parkolóban, bevásárló központ parkolójában.
Bár még itt is találkozhatunk trükkökkel. Egy hölgy az esti órákban a bevásárló központ parkolójában álló gépkocsijához ment. Kinyitotta, betette az ülésre a táskáját. Odament két férfi és azt mondta, hogy leengedett a gépkocsi hátsó kereke. Kiszállt, megnézte és igazuk volt. Míg ott hajolgatott, addig a másik kikapta a táskáját, majd elszaladtak és ott hagyták a kerekeket még mindig nézegető hölgyet. Mint utólag kiderült sok pénz volt benne!
A feltört autóból ellopják a rádiót, CD lejátszót, mobiltelefont. A rádiót 15 mp alatt kiszedi a gyakorlott tolvaj. Napjainkban családok foglalkoznak kocsilopással pl. kórházi parkolóból, temetőből. Soha nem szabad a gyújtáskapcsolóban hagyni a slusszkulcsot.
Járó motorral sem szabad soha benne hagyni a kulcsot. Inditásgátlóval nehezebb indítani, ezért elsősorban a kulcsot akarják megszerezni.
Átlagos autó ellopásához 53 mp-re van szükség, a kormányzárat puszta kézzel eltörik. Lada gépkocsit 7 mp alatt lehet kinyitni, 1 perc alatt elindítják.
Az összes lopás gátlóval csak időt lehet nyerni – sajnos.
Van olyan is, amikor a tulajdonos benne ül a gépkocsiban és kilökik az autóból, pisztolyt szegeznek a tulajdonosnak.
Létezik olyan gépkocsi, hogy a tolvaj elindul, majd egy rövid idő után lezár magától az összes ajtó és nem tud kiszállni belőle a tolvaj. Jelenleg az ilyen indítás gátló ma még megfizethetetlen számunkra.
Köztudott, hogy a lopott kocsikat gyakran alkatrészenként adják el.
De az is előfordul, hogy a gépkocsi négy téglán áll és mind a négy kereke hiányzik. Ez volt az én kocsim!
Előfordulhat hogy a rablók válságdíjat kérnek a tulajdonostól.
Nem tanácsos válságdíjat fizetni-mondja a rendőrség.
Sajnos a riasztókra már nem figyelnek az emberek.
Ma már az sem megoldás, hogy napi parkolóba állítja le valaki a gépkocsit, a tolvajok biztosan tudják, hogy egész nap távol lesz az illető, így azt könnyen ellophatják. A gyújtáskapcsolót kifeszítik, és be tudják indítani.
Hazánkban vezetés közben általános az agresszivitás. Szóval nem életbiztosítás manapság autóba ülni. Az utak és utcák egy élethalálharc színterei. Az életveszélyes szlalomozók az utcakép szerves részei.
”A gyalogosok a forgalom legvédtelenebb résztvevői, és sajnos a hazai közlekedési kultúrában farkastörvények uralkodnak: kevés autós áll meg előzékenyen az átkelőhelyek előtt. A parlament elfogadta a KRESZ-módosítást, így 2010. január 1-jétől érvénybe lépnek a változások, melyeknek leginkább a gyalogosok és kerékpárosok örülhetnek. Az új szabály így szól: „A jármű vezetőjének a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet csak fokozott óvatossággal és olyan sebességgel szabad megközelítenie, hogy a járművel, amennyiben szükséges, a gyalogos-átkelőhely előtt meg tudjon állni.”
Közúti állapotaink még szembetűnőbbek annak, aki külföldön él. Egy Németországban élő professzor -az egyik német autógyár fejlesztési osztályát vezette évtizedeken keresztül -mindig némi szorongással lépi át a határt. A legjobban az agresszivitás zavarja. Szerinte legalább 10-15 évnek kell eltelnie, míg nálunk is erkölcsi és szociális késztetésből vezetnek majd normálisan az emberek. Már csak az a kérdés, hányan és milyen állapotban érjük meg ezt. Addig ugyanis folyik az élethalálharc-egyre több és több áldozattal. „
Dr.Vámos Lászlóné
-protokoll-info.hu-
