Pesszimista nemzet vagyunk, azt mondják rólunk. Szomorúak a nótáink, sírva vigad a magyar, tartják. A cigányprímás kezében sír a hegedű. A népet már régen a balsors tépi, még a himnuszunk szerint is. Zárkózottá, érdektelenekké, közönyösekké váltunk, lehajtott fejjel, mosolytalanul közlekedünk az utcán. Most meg itt van nekünk ez a világválság, ezzel aztán csak erősödik ez a világvége hangulatunk. De az idei karácsony, mindezek ellenére is itt kopogtat már az ajtón… S most olyan négy kis epizódot mesélek el, amelyek rácáfolnak erre a közönyös hangulatra. Nem a mesében, hanem a mostani napokban történtek, Miskolcon, ahol a város már ünneplőbe öltözve várja a szeretet ünnepét.
A belvárosban mindig, de a karácsonyi bevásárlás miatt, még nehezebb parkolni. Egyszerre érkezünk egy üres parkolóhelyhez egy másik autóval, amelyben egy fiatal férfi ül. S, láss csodát! Nem húz be előttem kaján vigyorral a megüresedett helyre, hanem udvariasan int és átengedi a helyet. Alig térek magamhoz, úgy meglepődök, de amikor kiszállok az autóból máris újabb meglepetés ér. Az előttem parkoló autóhoz visszaérkezik gazdája, leveszi az ablakból a parkoló céduláját és így szól: Egy fél óra elegendő, hogy elvégezze a dolgát? Annyi idő még megmaradt nekem a kiváltott jegyből. Szívesen odaadom a parkoló cédulát, hogy ne fizessünk duplán. Körbenézek. Angyal szállt el felettünk?
Más. Azt mondja a nagyáruházban a hentes miután kiszolgálta a kígyózó sort, mosolyogva: ne most tessék vinni a karajból, hacsak nem mára kell, mert holnaptól akciós lesz, s majdnem 300 forintot tetszik kilónként spórolni. Azt hittem rosszul hallok. Körülnézek, de nincs senki mellettem, a figyelmesség nekem szól.
Más. Hivatalos ügyet kell intéznem. Ettől mindig ideges az ember, mert sokat kell várni, nem egyértelműek az adatlapok, stb. Az APEH ügyfélszolgálatánál a hölgy olyan türelmesen, mindenre kiterjedően magyarázza el, hogy hogyan kell kitöltenem az adatlapot, majd segítőkészen intézi a regisztrációt, hogy nem akarom elhinni, hogy mindez nem a mesében történik.
És akkor eszembe jutnak Ady sorai:
„Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek…
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.”
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden Kedves Olvasónknak békés karácsonyi ünnepet!
Orosz B. Erika
