A francia kódex valamikor a királyok számára egyetlen udvariassági tényezőt ismert: a pontosságot. A királyra nem vonatkozott a protokoll, miután ő mindenek felett állt. Az alattvalók sokféle módon fejezhették ki tiszteletüket a király felé, míg a királynak egyetlen lehetősége volt arra, hogy alattvalóival szemben udvarias legyen: ez volt a pontosság.
Érdekes, hogy az „udvarias” szó eredete, számos idegen nyelven is az udvari környezetből származik. Az ókorban a görögöknél a „városias” jelző adta ugyanezt az értelmet. A pontosság tehát udvariasság. Egy híres hadvezér azt mondta egyszer: minden csatámat azért nyertem meg, mert negyed órával korábban készültem fel, mint az ellenség.
Sajnos a magyarok nem pontos emberek, hazai szokásaink e tekintetben elég lazának mondhatók. Ismeretes, hogy a pontosság a hivatalos és a magánkapcsolatok egyik legfontosabb szabálya, mert kifejeződik benne a partner tisztelete és a saját magunk megbízhatósága.
Nagy-Britanniában, Finnországban pontosan, este 7 órakor kezdődik a színházi előadás, míg hazánkban 7,10-kor. Késésünkkel nemcsak az előadást zavarjuk meg, hanem a nézőket is. Ezért a későn érkezők igyekezzenek az érkezés helyéhez legközelebb helyet foglalni, hiszen nemcsak az előadást zavarjuk meg, hanem a nézőket is. Milyen jó lenne, ha szokásunkká válna a pontosság, mert ezzel nemcsak az előadó művészeket tisztelnénk meg, hanem embertársainkat is.
Egy politikusnak, közéleti szereplőnek is tisztában kell lennie azzal, hogy bizonyos rendezvényeken köszönteni fogják, ezért illik pontosságával megtisztelni a hallgatóságot. Manapság, a mobiltelefonok birtokában nem jelenthet gondot, hogy odaszóljunk, ha késünk valamiért. Valóban lehetnek objektív akadályok: halaszthatatlan hivatali feladat, hirtelen rosszullét, közlekedési akadály.
Bár a pontatlanságra általában ritkán van elfogadható mentség.
Remélem, nem veszik rossznéven tőlem az újságírók: tisztelet a kivételnek, de nincs az a sajtótájékoztató, ahonnan ne késnének el! A későn jövők az okot rendesen feledékenységgel vagy időhiánnyal magyarázzák. Notórius elkésőknél hiányzik az önfegyelmezés. Éppen a nagyon elfoglalt emberek tudják az idejüket beosztani. Megtanulták azt a fontos szabályt, hogy nemcsak a saját idejük drága, hanem a másoké is. Az önfegyelmezés legjobb eszköze: néhány perc vagy negyedóra előretartás a kitűzött időpont helyett. Előzékenységet fejez ki a várakozók felé és biztonságot önmagunk számára, feltéve, ha komolyan vesszük.
„Minden ember annyit ér, amennyivé önmagát teszi.” A pontatlanság a kötelességtudás hiánya.
A pontosság fogalma nemzetközi téren és főleg a diplomáciai életben sokkal szigorúbban értelmezendők. Amerikában a pontosság a hivatalos alkalmakon mindig szigorúan betartandó. A protokoll megkülönböztet – az alkalomtól függően – percnyi pontosságot, megengedett késést és meghatározott időpontok között való megjelenést.
Percnyi pontosság kötelező minden hivatalos megbeszélésen, üzleti tárgyaláson és díszétkezésen. Ha gépkocsinkkal előbb érkezünk, inkább egy utcával arrébb várakozzunk, várjuk ki az időpontot és lépjünk be a helyszínre pontosan.
Nagykövetségen adott díszvacsora alkalmával ezt így tettük mindenkor.
A fogadás az állóalkalmak legünnepélyesebb formája. Az érkezési időpont nem kötődik szorosan a fogadás kezdetéhez, 15-20 perces késés elfogadott. A koktélparti a fogadás szerényebb formája. Az érkezés és távozás ideje sokkal szabadabban megválasztható, mint a fogadáson.
Vigyázat! A pontosság a távozásra is vonatkozik. Amikor a meghívón jelzik a program időtartamát, – ami általában két óra – , ezentúl már nem illik tovább maradni.
A vendéglátóinkat egyébként az is zavarja, ha túl korán érkezünk. Akár csak öt perccel előbb beállítani, talán még nagyobb neveletlenség, mint késni. Mindenki egy megadott időpontra készül fel és addig még ezer tennivalója van. Igyekezzünk tehát pontosan érkezni a magánházba történt meghívásoknál is, különösen akkor, ha étkezésről van szó.
Nagy-Britanniában így szól a meghívó: szívesen látjuk ezen és ezen a napon 1 óra 15 perckor lunchre. A megadott időpont előtt és után 5 perccel szabad érkezni. Aki többet késik, ne menjen el, mert a vendégek már az asztalnál ülnek, a háziak nem állnak fel az üdvözlésére, úgy hogy a legkellemetlenebb helyzetnek teszi ki magát a későn jövő.
Az Új Idők Illemkódexe 1930-ban azt írja: étkezésről elkésni … kettős hiba. Nemcsak azért, mert ha nem vagy ott idejében, megvárakoztatod a házigazdát és a vendégeit, hanem azért is, mert sok ételnek megárt ha nem tálalhatják akkor amikor elkészült. Az otthoni étkezésekre se érkezz késve.
A fentiekből látható, hogy magánházaknál is percnyi pontosan készül el az étel. Megkésett vendégre várakozni a többiek számára, kínos bizonytalanság. Brillat-Savarin azt mondja erről: ” hosszú ideig várni egy későn jövőre, kíméletlenség a többi vendéggel szemben. ” /Etikett, társas élet, protokoll, Minerva l961./
Ha utcán, eszpresszóban, vendéglőben találkát adunk valakinek, percre pontosan kell megérkeznünk. Ha egy nő taktikából várakoztat meg egy férfit, az elég ostoba dolog. Ez olcsó és kicsinyes trükk, a komoly férfi ezért csak megveti. Ha közbejön valami s nem tudunk pontosan megjelenni a találkán, előre értesítsük a partnerünket. Ha erre nincs mód, utólag kérjünk elnézést a késésért.
Az illem követelményei általában nemzetköziek. A hasonlóság ellenére vannak mégis sajátos, egyes idegen országokban meglévő, megszokott illemszabályok. A britek rendkívül pontos emberek. Ha valakit hétre hívnak, elvárják, hogy pontosan hétre ott is legyen.
A németek rabjai a pontosságnak. Minden esetre tizenöt percet illik várakozni a későn érkezőre a hivatalos vacsora alkalmával. Ez az úgynevezett akademische Viertel, az a negyedóra, amit az egyetemisták türelmesen töltenek el padjaikban. Ám ha a professzor tovább késlekedik, a diákok egy percet sem várnak tovább, és örömmel könyvelik el, hogy az előadás ezúttal elmaradt.
Közismert tény, hogy a pontosság követelménye Európában északtól-délre haladva egyre lazul, más kultúrkörökben és más kontinensek országaiban pedig a pontosság fogalma egészen más értelmezést kap. Ilyenkor be kell számítani a helyi szokás szerinti ” kötelező ” késést. Brazíliában a krónikus pontatlanság mindenfajta találkozóra érvényes. A brazilok semmiféle időpontot nem vesznek komolyan, olyannyira nem, hogy hivatalos tárgyalások sokszor egyszerűen elmaradnak azért, mert az egyik fél a napokkal előre rögzített időpontban szó nélkül elutazik. Ezért viszont a partner nem sértődik meg, mert adott esetben ő ugyanígy fog eljárni.
„Latinos könnyedséggel meghívják a vendéget vacsorára, de ezt nem kell komolyan venni még akkor sem ha időpontban állapodnak meg. Ezek a meghívások csak akkor érvényesek, ha másodszor is elhangzanak. Ellenkező esetben maga a meghívó lepődik meg a legjobban, ha az általa megjelölt időpontban a vendég beállít! ”
Afrikában az egy hetes késés teljesen elfogadott. De nem a diplomáciai protokollban!
Dr Vámos Lászlóné
