Életének 83. évében, négyhónapos betegség után szerdán a reggeli órákban elhunyt Kokas Ignác Kossuth-díjas festőművész. Mint az MTI a családtól megtudta, a művész a betegsége ellenére a haláláig dolgozott. Temetéséről később intézkednek. Kokas Ignácot az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti. Kokas Ignác apját követve asztalosnak készült, fiatalon verseket írt, a pápai tanítóképzőben fordult a képzőművészet felé. 1947-ben került Budapestre. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél és Kmetty János tanítványa volt, 1952-ben nagy feltűnést keltett diplomamunkája, Az asztalos című festmény, amely nagy sikert aratott, meg is vásárolta a Magyar Nemzeti Galéria.
Alkotásaiban a fantázia és az érzelem is szerepet kap, tájképei kozmikus képzeteket keltenek. Az ember építette világ, a házak, hidak, kerítések, sírkövek romlásának és a nőtt természet diadalának kettőssége érzékelteti az élet dialektikus változásait, fél-absztrakt alkotásai elsüllyedt civilizációs emlékeket hordoznak. Humanizmusa, emberi harmóniája túlnyúlik a diszharmóniák feszítette világ képein. Szent György, miután legyőzte a sárkányt című képén egy antropomorf fatörzs és az azon éneklő madarak szólnak a győzelemről.
A művész 1972 és 1985 között tanított a Képzőművészeti Főiskolán, amelynek emeritus professzora lett, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Munkásságát két alkalommal is Munkácsy-díjjal ismerték el (1956, 1966), 1964-ben Egry József-díjat kapott, 1971-ben lett érdemes, 1978-ban kiváló művész. Több kiállítás nagydíját nyerte el, 1983-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1995-ben Vál díszpolgára lett, 2004-ben Prima-, 2005-ben Táncsics Mihály életműdíjat, 2006-ban Hazám-díjat kapott.
(MTI)
