Nem a közeli, ám annál bizonytalanabb jövőről (mi lesz szombaton?, hogy áll fel a kezdő tizenegy?) kérdeztük – részben a klubhonlap, a dvtk.eu számára – a péntek délután Diósgyőrbe frissen visszaérkezett Aczél Zoltán vezetőedzőt, hanem a múltról: a maga mögött hagyott közel két hétről. Mint ismeretes, a diósgyőri tréner „másodállása”, a magyar válogatott mellett adódó feladat folytán volt távol (a fővárosban, majd Koppenhágában), addig hazai klubcsapata felkészülését a keleti rangadóra csak „távmunka” révén kontrollálhatta.
– Háromfelé kellett figyelned a magunk mögött hagyott kalandos időszakban.
– Ez a tíz nap, amit távol töltöttem, nagyon megfeszített másfél hét volt, fizikálisan is, mentálisan is fárasztó.
– Budapest, majd Dánia, illetve Egyiptom, és természetesen Diósgyőr. Utóbbi kettő közül melyikre koncentráltál jobban?
– Az itteni dolgok izgattak jobban. Ez bizonyos értelemben rosszul hangzik, mert a magyar csapat, az U20-as válogatottunk szereplése, sikere is kellett hogy izgasson, de számomra a legfontosabb a DVTK. Miskolc a munkahelyem, ez a csapatom, imádom a szurkolótábort… Errefelé fordulnak a gondolataim, ha máshol vagyok, akkor is. Persze, a két gyereket (azaz az ifik keretének két innen beválogatott, Egyiptomban játszott játékosát, Balajtit és Takácsot – a szerk.) azért figyelmet. De jobban foglalkoztatott, hogy itthon rossz a helyzet.
– Rossz?!
– Rosszul állunk a tabellán.
– Azt hittem, valami újabb baj van… De egyébként rendben vannak a dolgok, nem? Mióta elmentél, újabb csoportnyi játékos érkezett a klubhoz.
– Igen, új emberek, minddel beszéltem is telefonon. Képben voltam. De azt viszont nem szerettem hallani-olvasni, mondjuk, az internetes híradásokban, hogy „erősödött” a csapatom. Többen lettünk, csak ennyi történt egyelőre. Az utóbbi két hétben – Apostu óta – érkezettek közül senkinek nincs még meg a játékengedélye. Egyelőre nem tudok számolni egyikkel sem. Továbbra is tizenheten vagyunk, azaz maradtunk; a két fiatal, ugye, még nem ért vissza a vébéről. Nyíregyházára tehát ennyien készülünk.
– És akik rendelkezésre állnak, velük mi a helyzet?
– Teljes mértékben tudatában vagyok, milyen munka zajlott, folyamatosan kaptam a híreket. Mindenkiről egyéni értékelést kértem a kollégáimtól, mikor hazatértem. És örömömre azt hallottam, hogy az elvárt legalább 70-80 százalékos teljesítés kivétel nélkül minden játékos részéről megvolt. Most már nem titok, ha nem így történik, arra az esetre komoly szankciókat helyeztem kilátásba. Hozzáteszem, ez még nem biztosíték arra, hogy jó eredményt érünk el szombaton. Ahhoz még addig sok minden másnak is össze kell jönnie. Szakmailag is, mind az edző, mind a pályára lépők részéről.
Balogh Attila
