Napjainkban számtalan csatornán keresztül értesülhetünk a Föld bármely országában történtekkel, az ott élő emberek életével kapcsolatos hírekkel, pletykákkal. De mit tudunk saját környezetünkről? Tudja –e valaki, hogy milyen értékes emberek élnek városunkban, mivel foglalkoznak, mit értek el eddig és mik a céljaik? Hogyan lehetséges, hogy városunk határain túl ismerik őket, saját otthonukban pedig semmit nem tudunk róluk?
Nem titkolt célom, hogy felkeresem a kortárs emődi művészeket, és bemutatom eddigi munkásságukat egy cikksorozaton keresztül, amelynek első alanya Szakállas Zsolt festőművész és dadaista költő!
Mottó: „Mindenkivel szeretném közölni, hogy létezik egy felettes valóság, mely eltörli a hétköznapok gyötrelmeit.”
– Megkérlek Zsolt, hogy mutatkozz be az olvasóknak!
– Miskolcon születtem1965-ben. A miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. A művészet iránti vonzódásom már kora gyermekkoromban megmutatkozott. Országos első helyezést értem el a Vihar című festményemmel, amelyet 14 éves koromban festettem. Tizenhárom éve foglalkozom festészettel, műfajom az absztrakt expresszionizmus. Lelkem teleszkópján apró rezdüléseket fogok be, s ez alól a traumák töredékei sem kivételek. Időnként tudatalatti áramlatok törnek a felszínre, s én ezek kifejezésére törekszem.
– Vannak példaképeid? Ha igen, nevezz meg kérlek néhányat közülük!
– Műveimre nagy hatással voltak Willem de Kooning, Antonió Tapies, valamint Joan Miró képei. Előbbi alkotóknál a peremszubsztanciák megformálására, utóbbinál pedig a játékosság mintakészletére figyeltem föl.
– Milyen eszközöket használsz műalkotásaid elkészítésére?
– Eszközeim tárháza elég széles: spakli, telefonkártya, gomb, cérna, csurgatásos módszer, ujjbegyek összjátéka és természetesen ecsetvonalak tarkítják alkotásaimat. Szeretek olajfestékkel bánni, ám a zománcfesték csillogó felületét ez sem éri utol.
Stílusomban egyre inkább előtérbe kerülnek a kollázsok, erőteljesen foglalkoztat az alaktalanság kérdése. A rend is káoszból született, s ez a kaotikus rend tükröződik vásznaimon, kartonjaimon, rajzaimon. A festményeket gyorsan készítem el, hasonlóan a kínai kalligráfiához. Nem szabad semmit fontolgatni, az alkotás akkor jó, ha spontán és kitörésszerű. Képeim több kiállításon szerepeltek már, első önálló kiállításomra 2007. októberében került sor a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban, a másodikra pedig 2009. májusában, szintén a Megyei Könyvtárban, de alkotásaim nívós budapesti kiállításokat is gazdagítottak.
– Úgy tudom, más művészeti ágban szintén jeleskedsz!
– Igen, 1986 óta foglalkozom versírással. Eleinte hagyományos stílusú verseket írtam. Műfajom a szürrealizmus és a dadaizmus lett. Mindkét műfaj alapvető írásmódja az automatikus írás, mely a kép és szókapcsolatok teljes fölszabadításával, a logika fegyelmének kiiktatásával képversek létrejöttét eredményezi. André Bretont idézve „A kép két, vagy több olyan dolog összekapcsolódásával keletkezik, melyeknek semmi közük sincs egymáshoz, s minél önkényesebb ez az összekapcsolódás, annál értékesebb a kép”.
Verseimben szívesen élek jelzőbőséggel és meghökkentő metaforákkal. A dadaista-szürrealista írásokra jellemzően alkotásaim laza szövésűek, háttérbe szorulnak a nyelvtani szabályok és hiányzik a központozás.
Művészetemre nagy hatással voltak: André Breton, Henry Michaux és Philippe Soupault szabad írásai. Kedvenc költőim: Richard Huelsenbeck, Kassák Lajos, József Attila valamint Kálnoky László.
Tagja voltam az Új Bekezdés Irodalmi Alkotócsoport és Művészeti Egyesületnek. Jelenleg a Másképp Látók Internetes Irodalmi és Művészeti Kör tagja vagyok. Alkotásaim megtekinthetők az egyesület honlapján, a www.maskepplatok.hu címen.
2009-től tagja vagyok a Revolúció elnevezésű művészeti körnek, melynek weboldalán, a www.revolucio.eoldal.hu-n rajzaimmal és verseimmel képviselem magam.
-Hol láthatja alkotásaidat a közeljövőben nagyközönség?
-Képeim 2009. novemberében a miskolci Képcsarnokban lesznek láthatók egy közös kiállításon, a Revolúció tagjainak alkotásaival együtt, továbbá szeretnék egy szürrealista-dadaista kötetet kiadni, amiben a festményeim is bemutatásra kerülnek.
TÉBOLY
Ki vár rám? Mi vár rám?
Gyere, ölelj át, gyere, duzzogok, gyere, nyisd ki a szám!
Szárazon úszok, ellöknek az angyalok.
Mindenkinek hátat fordítok. –
Vaskalapos, konok végszóra érkezz;
írigykedjenek a templomok…
Mocsok, mindenütt mocsok! –
Asszonyok, ti büszke asszonyok, lim-lomoktól alig láttok:
s ti liliomok, ezért nyíltok?
Jótevők, balgák, hancúrnak engedő cédák, lefogjatok! –
Még várok…
Kire?
Mire?
Talán egy erős kötélre, ami elbír.
Talán egy kósza hírre, felőled.
S te végszóra megérkezel.