Annyi ilyen ígéretet hallottunk már az elmúlt években, de sajnos nincs nagy szerencsénk ebben a térségben a munkahelyteremtés tekintetében. A válság előtt sem igazán voltunk vonzóak a betelepülni vágyó cégeknek – legalábbis a kívánt mértékben – azóta meg… Persze a befektető szereti a biztonságot, a megbízhatóságot, a stabilitást, a kiszámíthatóságot. No ezekkel pedig mi a rendszerváltás óta meglehetősen hadilábon állunk…
Talán ezért is kaptam fel a fejem a hírre, egy évvel ezelőtt, amely szerint a „távmunkaház” megoldhatja a vidéki munkanélküliséget. Nagyon furcsán hangzik, de a szakemberek azt mondták, a távmunkaházak enyhíthetik az elmaradott térségek súlyos foglalkoztatási problémáit. A távmunka hazánkban még újszerű foglalkoztatási forma, Európában és az USA-ban azonban évek óta sikeresen működik. A távmunka révén a vállalatok azonnali, húsz-negyven százalékos költségcsökkenést realizálhatnak, mert nem kell utat, ipartelepet építeni, de a távmunkaházak működtetése új alternatívát jelenthet a munkavállalók és a hátrányos helyzetű térségek számára is
A távmunkaházat gyakran a települési önkormányzat vagy a vállalkozó cég alakítja ki és tartja fenn. A távmunkaházakban dolgozók az őket foglalkoztató vállalkozással internet, telefon, vagy videokonferencia segítségével tartanak kapcsolatot. És itt álljunk meg egy szóra! Nálunk ezzel máris megbukott a rendszer, hiszen az elmaradott térségben mindezek hiányoznak. Sok milliárdot költöttünk az e-pontok kialakítására ugyan, de ez messze nem azt jelenti, hogy minden magyar háztartásban van számítógép, s a munkanélküliek profi módon tudják használni ezeket, hanem éppen ellenkezőleg.
Örkényben megvalósult egy távmunkaház – mintaprojekt, amely a befektető szerint is költséghatékonyan működik, de azért azóta sem hallunk arról, hogy tömegesen létesülnek ilyenek, pedig még pályázati pénz is akad hozzá.
Azon „filóztam”, hogy vajon miért van az, hogy nálunk sem a részmunkaidős foglalkoztatás, – ami máshol kifejezetten jól működik például a kisgyermekes anyukáknál, – sem a távmunka, sem a távmunkaház nem tud meghonosodni. De mondok mást. A kezdő kisvállalkozók megsegítésére létrehozott inkubátorházak is csak döcögtek mindenhol, most a legtöbb ilyen – tisztelet a kivételnek – piaci alapon, irodaház funkcióval működik, de már eredeti feladatára nem is emlékeznek. Ugyanez a helyzet az ipari parkokkal, ahová meglehetősen nyögve nyelősen lehet befektetőket csábítani, s két kezünkön meg tudjuk számolni, hogy mennyi az, ami valóban nagyon profi módon prosperál. Persze mindezeknek egy előnye kétségtelenül van. Lehet hozzá pályázati pénzeket szerezni, s legtöbb helyen egyesek nagyot kaszálnak a telekspekulációval.
Tessék mondani? Nem lehetne már minden hangzatos cím és blikkfang helyett egyszerűen munkahelyeket teremteni, vagy megbecsülni és segíteni azt a hazai kis és középvállalkozást aki egyáltalán foglalkoztat még vidéken embereket? Higgyék el ez nem demagógia, csak azt látom, hogy a Lajtán túl ez is olyan jól működik. Ha elmegyek egy osztrák kis hegyi faluba, s megalszom az első falusi háznál, a háziasszony a saját lekvárját teszi az asztalra, a helyi pék császárzsömléjét, a saját tehenükből lefejt tejet kínálja, – no persze nem csapott a kezére a HACCP – amiből a vajat is Ő köpüli, a helyi hentestől hozza a jóféle kolbászt a reggelihez, és folytathatnám. Tessenek már kiszámolni, hogy ez az én reggelim ott az osztrákoknál, hány embernek adott munkát vidéken, mindenféle hangzatos program nélkül! Nem is kell olyan messzire, Amerikába menni a távmunkaházas tapasztalatokért, csak ide a szomszédba a sógorokhoz egy kis józan észért…
