Felemás két héten esett túl a miskolci futballklub: előbb hazai pályán vallott váratlanul kudarcot a DVTK, majd ezt megismételten dunántúli túráján is; egyesületi szinten viszont szép siker, hogy játékosokat ad a Diósgyőr az ifiválogatottnak.
Egy vidéki klubnál, az utóbbi másfél-két évtizedben viharok által tépett Diósgyőri VTK-nál pedig különösképp ritka dicsőség, hogy ha a szövetségi szinten dolgozó szakemberek felfigyelnek egyik-másik itt futballozóra. A legutóbbi, fél évtizeddel ezelőtti kisebb „sikerkorszak” nagyválogatottja volt Miskolcról Egressy Gábor – ha nem is volt tipikusan helyi srác -, napjainkban pedig Köteles László kapus – aki viszont innen lett ismert – gondoskodott róla, hogy a kerethirdetéskor szerepeljen a listán a Diósgyőr név. „Kötél” ugyan csak a keretig jutott, pályára nemigen lépett a nemzetközi porondon, mostanra viszont átlépte az országhatárokat, hiszen nyáron Belgiumba igazolt. Mégsem marad válogatottak nélkül a Diósgyőr, avagy vice versa, a válogatottak diósgyőri nélkül, ugyanis a miskolciak alacsony átlagéletkorú csapatának két tizenéves tehetségét is behívta Egervári Sándor szakvezető a világbajnokságra készülő U20-as gárdába. Ez ugyan nem a reflektorfényben lévő nagyválogatott, de ott van „mögötte”, s magyar labdarúgás mai állapotában, nem véletlenül, majdnem annyi figyelem esik rá, mint a „nagyokra”.
Kezdjük a hír rosszabbik végével: a három aspiráns közül (az edzőtábor után) Búrány Zoltán már nem került az utazó keretbe, Balajti Ádám (csatár) és Takács Péter (középpályás) viszont annál inkább; előbbi részben itteni nevelésű futballista, utóbbi miskolci születésű. Ők ketten tehát esélyt kapnak, hogy magyar színekben szerepeljenek a következő hetekben Egyiptomban megrendezendő világbajnokságon.
Üröm az örömben, hogy a már említett módon ifjú diósgyőri gárda vélhetően megérzi majd legjobbjai közül kettőnek a hiányát, ami legalább két bajnoki fordulóban érezhető lesz. (Ha Búrány is utazott volna, akkor, sajátos szövetségi szabályozás folytán, a DVTK kérhette volna érintett meccseinek elhalasztását; két játékosra ez még nem jár.)
Más kérdés, hogy mindhárom kulcsember jelen volt az elmúlt két hét fiaskói idején… Nevezettek sem tudták megakadályozni, hogy előbb az Andrássy úton a Vasassal játszva, majd Pápán az NBI-es újonccsapat ellen ne hullajtson el egyaránt 3-3 pontot az Aczél-csapat. Aczél Zoltán tréner, miután a szezon első időszakában joggal gyűjthette be a dicséreteket és biztatásokat (Debrecen: bajnokságverés, más élcsapatok ellen: helytállás, Kecskemét: gólgazdag diadal), lassan immár magyarázkodni kényszerül: a DVTK-val körülbelül egyformán erősre – avagy gyengére – taksált riválisok nem szükségszerűen kellett, hogy szépen egymás után megverjék a borsodiakat. Mégis megtették, így a kiesés ellen, a középmezőnyhöz tartozás érdekében folytatott harcban mindkettővel szemben lépéshátrányba kerültek a piros-fehérek.
A javítási lehetőség időpontja és helye adott: a következő hétvége, vagyis szeptember 19., DVTK-stadion, este 7 óra kezdés.
