Egy előadónál elengedhetetlenül szükséges a jó beszédkészség. Minden előadás harc a hallgatóság meghódítására. Ehhez az előadónak szakmai felkészültséggel és beszédkészséggel kell rendelkeznie. Nem könnyű feladat percről percre lekötni a hallgatóság figyelmét.
A retorika az eredeti és legáltalánosabb értelmében: „a beszéd, közelebbről a nyilvános beszéd gyakorlati (és elméleti) tudománya; azon eszközök és eljárások összefoglalása, amelyek a szónoki beszéd megszerkesztésére és előadására vonatkoznak. A nyilvános beszéd célja a meggyőzés, a rábeszélés, a hallgatóság támogatásának, akaratának a megnyerése.”
Az anyag közlése magában véve nem elegendő, ha nem párosul élvezetes magyarázattal. A szemléltetés, a hangulatkeltés sok-sok gyakorlatot kívánó tudomány és művészet, amit egy modern előadó már semmiképpen nem nélkülözhet. Csak akkor lehet lekötni a hallgatóságot, ha az előadás élményt nyújt. Olyan átszellemülten kell beszélni, hogy a hallgatók lángra gyúljanak a téma iránt.
A jó előadás megtartásához tudni kell a mondanivalót. Az előadó nem bizonytalankodhat, különben megcsappan az érdeklődés.
Az előadásra mindig fel kell készülni, amelynek módja egyéni.
Sokszor napok kellenek a felkészülésre, bizonyos belső érési folyamatra is időt kell engedni.
Az előadó készüljön egy könnyen áttekinthető jegyzettel, amelyen első pillantásra eligazodhat.
Hinni kell abban amit mondunk, nem elég tudni az előadás anyagát;
Szeretni kell a témát és az élő szóba bele kell adni a hitet;
Akarni kell a sikert.
Összegezve: alapos felkészüléssel, mély meggyőződéssel és minden nehézséget leküzdő akaraterővel kell hozzáfogni az előadáshoz.
A hármas jelszó: Tudni, hinni, akarni!
De ez még nem minden!
A beszéd ne legyen hadaró.
Az előadó tartson beszéd közben rövid szünetet a mondatok között.
Ne énekelve mondja a szöveget.
Rövid, könnyen érthetőek legyenek a mondatok.
Legyen a beszédnek egy magja, amire az egész felépül.
Beszéd közben ne kalandozzon mellékutakra.
Meg kell találni a kellő hangot, amely emeli az előadó tekintélyét.
A túl halkan ejtett szavak sikertelenek, de a kiabálás sem vezet eredményre.
Olyan hangosan beszéljen, hogy az utolsó sorban is megértsék az előadást.
Lehetőleg ne használjon idegen szavakat.
A hangsúly ismerete nélkülözhetetlen, van szóhangsúly és van mondathangsúly.
Szünet nélkül nincs értelmes és érthető beszéd.
A mondanivalót a kézzel is lehet szemléltetni, de ne hadonásszon folyton.
Legyen derűs a tekintete. A megszólalás pillanata döntő jelentőségű.
Kövessen el mindent, hogy mondandóját érdekessé tegye!
Dr. Vámos Lászlóné – Katalin
