Az első méreg után rendkívül pozitív tapasztalatom volt egy ékszeróra vásárlása kapcsán. A történet hosszadalmas volta miatt nem mesélem el, a lényege annyi, hogy egy típusú órából, többet, többször vissza kellett vinnem az üzletbe, mert egymás után volt ugyanaz a hibája. Az üzlet tulajdonosa és készséges eladói nem küldözgettek össze vissza, hanem eljártak a nagykereskedő, vagy gyártó felé, aki végül is minden esetben kicserélte a hibás szériát. Tehát a bosszúság ellenére nem keserű szájízzel gondolok a történetre, s ma is örömmel viselem az órát. Így is lehet tehát! Ebben az esetben az Én fogyasztói érdekemet maga az a bolt képviselte, akivel közvetlen kapcsolatban álltam. Miért jutott mindez most eszembe?
A közelmúltban felröppent hír úgy szólt, hogy az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) országos hálózatában több tanácsadói iroda fenntartása veszélybe került, mert a működtetésükhöz szükséges pénzügyi hátteret a jelenlegi pályáztatási rendszerben egyelőre nem sikerült biztosítani. Az országos hálózatban 64 iroda fogadja a hozzájuk forduló fogyasztókat, és látja el őket panaszuk kezeléséhez szükséges tanácsokkal. A jelenlegi szabályozás szerint az elnyert 24 millió forint pályázati forrásból 20 millió forintot arra a hét OFE – irodára kell fordítani, amelyek tagjai a fogyasztóvédelmi törvény alapján létrehozott Fogyasztóvédelmi Tanácsadói Irodák országos hálózatának, a többi 54 civil szerveződésként működő irodára 4 millió forint marad, amelyből nem lehet megoldani a fenntartásukat. Tavaly több mint 13 ezren kerestük meg az irodákat, tehát érezhetően szükség van rájuk. Nélkülük pedig sérülhet a fogyasztó védelem!?
Közben ugye az ellenőrzések azért azt bizonyítják, hogy bizonyos területeken szám szerint már kevesebb a panasz, de például az élelmiszerek tekintetében riasztó a helyzet. Már aszerint a felmérés szerint is, amelyet szintén nem régiben olvastam, hogy az olcsó élelmiszerek között semmi nem az, aminek látszik:pékárú, hústermékek, tejtermékek stb. Nem vitatom, sőt nagyon fontosnak érzem az irodák létét, mindaddig, amíg a gyártóknak nem áll érdekükben, hogy olyan terméket bocsássanak piacra – még ha olcsóbb is – amelyek megütik a minőségi kívánalmakat.
De azért nekem az a véleményem, hogy mi fogyasztók tehetnénk a fogyasztóvédelemért a legtöbbet, még a hivataloknál is többet. Hogyan? Először is, hogy alaposan megnézzük, mit veszünk, – a pénzünkért megéri – vagy ha szolgáltatást keresünk, hogy pontosan mire van szükségünk. Milyen anyagokat tartalmaz az áru, főként, ha élelmiszer, vagy gyermekjáték? Másodszor, hogy elolvassuk a tájékoztatót / az apró betűs részt is/, vagy utánanézünk az aktuális jogszabálynak. Harmadszor, hogy élünk a jogainkkal, azaz nem hagyjuk magunkat becsapni, megkárosítani. Negyedszer, hogy a jelenlegi szervezeteknek név szerint megnevezzék, és a sajtó is nyíltan írjon azokról a termékekről, gyártókról, akik veszélyeztetik a vásárlóikat, vagy megkárosítják Őket. Ötödször, hogy egyszerűen nem vesszük meg azt a terméket, ami gyanús nekünk. Ha pedig nem vesszük meg és a polcon marad, akkor a gyártó nem fogja többé piacra dobni. Legyen szó akár élelmiszerről, akár műszaki cikkről, akár ruházati, akár egyéb termékről. Magyarul bojkottálni kellene az ilyen gyártókat, szolgáltatókat, hiszen piacgazdaságban már nem hiány, hanem túlkínálat van mindenből. Szerintem, csak így lehet azokat, – akinek nem inge, nem veszi magára – akiket kell rákényszeríteni arra, hogy ne sértsék meg alapvető fogyasztói jogainkat…
