Mintegy 200 ember zsúfolódott össze a Tokaji Rákóczi Pincében, ahol ma, 11.00 órakor hivatalosan is megnyitották a 37. Tokaji Írótábort.
Sáray László az Írótábor Kuratóriumának Titkára elsőként Májer Jánost, mint házgazdát kérte fel a tollforgató emberek köszöntésére. Májer János Tokaj város lakói nevében üdvözölte az egybegyűlteket, akik 15 millió magyar ma élő íróját, irodalmárját, költőjét, vagy pusztán érdeklődőket képviselnek.
Azzal kezdte mondanivalóját, hogy a kuratórium jól döntött, amikor a magyar nyelv ügyét, egyáltalán a nyelv ügyét vette fel az idei fő tanácskozás napirendjére. A nyelv, amely a széphalmi remete, Kazinczi Ferenc óta annyit sérült, mint Magyarország, mikor elveszítette területének kétharmadát. Ma is kellene születnie egy géniusznak, aki ismét helyre tenné ezt az ügyet és megtisztítaná a nyelvünket attól a zsargontól, amit már az irodalmi nyelvet beszélő honfitársaink nem is értenek.
Szlovákiában külön nyelvtörvényt alkottak, az anyanyelv ápolására, sajnos erőszakos elterjesztésre. Ezzel szembe, mi, magyarok, a globalizáció mögé bújva, átvettük a kereskedelmi médiák nyomdafestéket nem tűrő förmedvényeit.
Hölgyim és uraim! Mi marad nekünk Magyaroknak, akiknek elprivatizálták az országát és mégis szegények vagyunk? Csak a nyelvünk, s ha ezt is fokozatosan elveszítjük, akkor a „megsarcolt” Kárpát-medencében egy olyan szolganép fog élni, akinek a nyelvére, a történelmére, a nemzeti értékeire senki sem lesz kíváncsi, mert beolvadtunk egy olyan alakulatba, ahol nyelvre nem lesz szükségünk, mert dolgozni, küszködni szó nélkül is lehet.
A házigazda további mondanivalójában szólt arról, hogy a város nagy hangsúlyt fektet a kulturális beruházások további folytatására, hogy beteljesítse azt a küldetését, hogy kultúrát ad a szélesebben vett nagy tájnak, akár Kassától, Nagyváradig, olyan kultúrát, ami tiszta forrásból merítkezik és értéket közvetít. Ennek lesz egyik helyszíne az októberben kezdődő Fesztiválkatlan építése. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy – igen – most a válság alatt építkeznek, hogy kenyeret adjanak az embereknek a további elszegényedés megakadályozása ellen, s ha szerény módon is, élénkítik a fogyasztást, hogy a gazdaság ne tespedjen a mélyponton.
Az Írótábort Mezey Katalin a Kuratórium elnök asszony nyitotta meg, aki örömét fejezte ki, hogy válság ide, válság oda ismét együtt vannak a határon túli és inneni Magyar Irodalom mai képviselői. Igen, a nyelvről fognak diskurzusokat folytatni, – mint polgármester úr mondta-, egyetértve vele, hogy a Magyar Nyelv ma száz sebtől vérzik. Ez a folyamat elindult a múlt század elejétől, de a technikai vívmányok bevezetésével, azok részegységeinek, fogalmainak a magyarra fordításának hiányában beépültek a magyar nyelvbe, de nem menti ezzel fel a mai médiát, amely pedig egy másfajta, akár nem is kényszer szülte nyelvrombolást folytat. A ma élő magyar íróknak ezért az a kötelességük, hogy azon dolgozzanak, hogy ez a kilátástalannak tűnő tendencia megszűnjön. Igen – mondta – van olyan ország, amely a kisebbségének a nyelvét nem engedi használni és büntetéssel sújtja, ha a határain belül két ember az anyanyelvén szólal meg. Ezek ellen a szélsőséges, nem európai módszerektől el kell határolódnunk, s nem tehetünk mást, mint azt, hogy tiltakozunk, a többi a diplomácia dolga. Az anyanyelv az egy olyan szent dolog minden ember számára, amelynél szebbet és jobbat az azt beszélő egyén el sem tud képzelni, hiszen ezen a nyelven tudja a legszebben, a legközérthetőbben kifejezni magát. Ma, a XXI. században erről a konfliktust kiváltó gondról, sőt büntetőjogi kategóriáról, még beszélni sem lehetne egy ország vonatkozásában. Ki tudná azt szebben kifejezni az anyanyelvén kívül „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.” S nem véletlen, hogy ezeket a sorokat említem- mondta, mert ezúttal fogunk foglalkozni Radnóti Miklóssal a költőóriással. Talán nincs olyan magyar ember, aki verseiből egy két szakaszt ne tudna idézni.
De látogatást teszünk Széphalmon, amely településre azt mondta Petőfi Sándor, hogy minden embernek az életében a Kazinczi Mauzóleumhoz el kell zarándokolnia. S, vendégei lehetünk a Borsod-Abaúj Zemplén Megyei Önkormányzat által épített Magyar Nyelv múzeumának, amit reményeim szerint minden ember szintén fel fog keresni.
A nyelvünk és a történelmünk tele van szebbnél szebb fordulatokkal, s ha erre fogjuk tanítani az ifjú nemzedéket, akkor és csakis akkor következhet be változás.
A Kuratórium elnöke szólt arról, hogy tiszaladányi gyökerei ellenérel, azért mégis Tokajhoz vonzódik. Örömmel szemlélik, hogy ez a kisváros mennyi energiát fordít a kultúra templomainak az építtetésére, működtetésére. Itt nem csak tervek, hanem tettek is vannak. Ezért érzik Tokajban jól az írók, költők magukat, mert a meg-megújuló létesítmények mellett érzik a város és a Megyei Önkormányzat megtisztelő figyelmét és szeretetét. Bízik benne, hogy nem lesz akadálya annak , hogy jövőre is itt adjanak az irodalmárok kb. ugyanebben az időben randevút egymásnak. Ezzel a 37. Tokaji Írótábort megnyitottnak nyilvánította.
A megnyitón köszönetet mondtak a szponzoroknak, majd egy kedvcsináló verssel és népdalokkal kedveskedtek a rendezők a résztvevőknek.
Májer János pohárköszöntőjével a hivatalos megnyitó befejeződött, hogy az ebéd után elkezdődhessen a munka a Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola aulájában.
A tanácskozásokat és vacsorát követően a régióból két neves irodalmi folyóirat szerzői adnak hangulatos irodalmi estet 19.30-kor a Paulay Ede Színházban az irodalmároknak és a helyi érdeklődőknek. /ÖS/
