Bajnai Gordon Miniszterelnök úrnak – a kormányalakításkor – jól jött a művelt és sármos Oszkó Péter pénzügyminiszter. Ugyanis ez, a kiváló neveltetést kapott ifi ember, pénzügyminiszterként azt a feladatot kapta, ami ellen egész szakmai pályafutása során harcolt.
Az új Pénzügyminiszter korábban a bankok és befektetési alapok érdekit képviselte, soha nem találkozott a kisember problémájával, szociális érzékenysége ezért nem is fejlődhetett ki, és fogalma sincs az államigazgatás széles, ágas-bogas területéről, az egyes ágazatok közötti összefüggésekről. Egyet lát maga előtt, amit a főnöke elvár Tőle, hogy az államháztartási hiányt 4 % alá szorítsa.
E tekintetben vannak is némi sikerre utaló jelek, amit a bankoknál is megtanult, hogy a banki profit termelés tekintetében, Magyarország, válság ide – válság oda, az első helyen áll.
A háborúskodó országok tábornokainak vette át szenvtelen módszerét, hogy minden csatának van kalkulált személyi áldozata. Nos, Magyarországon is a Kormányban és a Pénzügyminisztériumban ha egy dolgot kiszámoltak, az nem más, hogy hány ember élete megy tönkre, s választja kiútként az öngyilkosságot. Ha ez a veszteségnormán belül van, akkor csak sikerről lehet beszélni, ha véletlenül alultervezték, akkor jön a Szolidaritási Alap.
Tény, hogy a Miniszterelnök elégedett lehet Oszkó Péterrel, teljesíti a köztársaság polgárainak kizárásával, a Valutaalapnak beígért tervet. Ennek egyik markáns, és az egész társdalomra kiható tétele az önkormányzati költségvetés 120 milliárd Forinttal való megkurtítása. Nagy rendszerből nagy összegeket lehet elvenni, s nem számít, hogy a megkurtítás hány éven át megy permanensen, az előző évek úgyis már történelmi kategóriába tartoznak.
Bajnai Gordon Miniszterelnök úr még arra is elszánta magát, hogy a FIDESZ egyik tekintélyes önkormányzati vezetőjénél kanosszát járt, hogy az ország második legnagyobb városának a polgármesterének elmagyarázza, hogy a keserű pirulát hány pohár vízzel kell bevenni. Bár érdemi sikerrel nem járt Kósa Lajosnál, de kapott néhány ötletet, amellyel oldani lehetne a nyomást, amit 6-7 éve tartanak az önkormányzatokon.
Talán a jó tanácsokból át is vesznek egyet – kettőt, hogy a szakértői Kormány demonstrálja az ellenzék felé való nyitottságát. Tény azonban, hogy sokkal több keserű pirula van, ha az önkormányzatok magas számát tekintjük, amit Bajnai Gordon, Oszkó Péterrel körbe tudna járni a költségvetés elkészítéséig. Nem baj – gondolják – a kivéreztetett és erőtlen helyhatóságokat II. Józsefi rendeletekkel is lehet irányítani, minek velük szóba állni, s különben is jobb a csendes morajt hallani, mint egyenként halálhörgésre ébredni. Nem tévedés a durva kifejezés, az önkormányzatok, akik megélték a Konvergencia Programot, utána annak a folyamatos további megszorításait, a válság „Saláta” törvényét és a jövő évi folyamodványait, már kiabálni sem képesek, hanem a lassú kimúlás hörgő hangjait nyüszítik.
A két szakértő Kormánytagnak minden bizonnyal még bűntudata sincs, mert amit tesznek a nép érdekében teszik, hogy elkerüljük a halálnál is rosszabb válságot és küldetéstudatuk arra terjed ki, hogy a siralomvölgy minden bizonnyal kellemesebb, mint a jobblétre szenderülés. Hogy mi vezetett ide, szintén történelmi kategória.
Nos, a haza megmentésének magasztos eszméjétől áthatva, fel sem merül, hogy mit kívánnak tenni azokkal az Önkormányzatokkal, amelyek minden Magyar Állampolgár földi létét végig kíséri a születési anyakönyvezéstől, a halotti anyakönyvig. Hogy mi van közte, közoktatás, egészségügy, szociális ellátás, általános igazgatás, szakigazgatás, egyéb szolgáltatások az állampolgárok felé, arról bizonyára nem is hallottak. Fogalmuk sincs arról, hogy van olyan helyhatóság, amely 20-30 feladatot lát el, van olyan amelyik pld 1800-t, míg a regionális központok – mondjuk 2400-t. Arról sincs fogalmuk, hogy naponta 4-5 állami feladatot passzolnak át körzetközpontokhoz permanensen, miközben a köztisztviselők bérét befagyasztották 4 éve, járandóságukat megkurtították, jövedelmüket markánsan csökkentették, egy szépen felkúszó inflációs ráta mellett.
Miért is érdekelné mindez például a Miniszterelnök urat, hiszen Neki tartósan 1 (azaz egy forint a fizetése). Lám azt üzeni nekünk – földi halandóknak – hogy Magyarországon ennyiből is meg lehet élni, – csak jól kell tudni beosztani – lehet fizetni a közmű és az élelmiszer költségeket, az adókat, jó ruhákban lehet járni, és alkalmanként nyaralni is jut belőle.
Ezek után mit akarnak a fránya „élősködő önkormányzatok”, jobb esetben rosszul gazdálkodó helyhatóságok – gondolhatja Oszkó Péter – a „főnök” is milyen jól tud gazdálkodni az egy Forinttal.
Miközben ha nézné a Statisztikai Hivatal jelentéseit, akkor látná, hogy Magyarország, a jóléti demokráciák mellett, ismét a hárommillió koldus országa lett. Lehet, hogy ezt még néhány öntudatos magyar polgár szégyelli, mert mégsem egy világháború után vagyunk, és kopottas öltözékében próbál mutatni egy felszínt, de ettől még hárommillió koldus országa vagyunk!
Az önkormányzatok többségében, ahol nincs ipar, vagy megszűnt az ipar, ott az állami finanszírozás – jó esetben – a nettó bérekkel és a nettó szociális segélyekkel egyezik meg. Megkérdezhetnénk a banki jövedelmekhez szokott Pénzügyminiszter úrtól, hogy ezek után miből fizetné ki a rezsi (villany, gáz, víz, szennyvíz, telefon) költségeit, az élelmiszer számlát az intézmények ellátottai után. De nem kérdezem, mert fel sem merül benne. Nem érdekli, mert egy kisváros érdekérvényesítő képessége zéró, a miniszterelnök sem fog Tokajba kanosszát járni, mint Debrecenben.
10 éve a mindenkori kormányok nem biztosítanak a normatívákban fedezetet, az általuk fenntartott intézmények dologi kiadásinak a fedezetére. A rezsi kiizzadása után, a meglévő épületállomány felújítására, karbantartására nem képződik forrás, mert a normatíva utoljára a Németh Kormány idején hasonlított a valódi működtetési költségekhez. A társadalom szeme láttára enyésznek el az új épületek, csak látogatásuk alkalmakor „gyógyítják a szifiliszt púderral”, mert még bennük van a Kádár-rendszerből maradt reflex, hogy ha a Miniszterelnök, vagy a Miniszter jön, akkor mindent takarjunk el, amely a szegénységünk szégyene és jele.
A kistérségek, amelyekhez oly nagy reményeket fűztek, szegényebbek, mint a templom egere, a kistérségi kiegészítő normatívákkal érik ma el a társult önkormányzatok azt a szintet, amit valamikor egyénileg, igaz akkor is alulfinanszírozva megkaptak, miközben a Vidékfejlesztési Irodák dőzsölnek, épületeket bérelnek, az önkormányzati köztisztviselők béreinek kétszeresét, háromszorosát kapják az alkalmazottaik, mély unalmukban. Hogy mit csinálnak, – immáron harmadik éve – senki nem tudja megmondani e hazában.
Miközben dől ki a pénz az kasszából a külföldi érdekeltségű bankok reorganizálására a rendszerváltás óta többször megtörtént. De dől a lé a hazai Eu-s irányító és közreműködő hatóságok vezetőinek, azok helyetteseinek, a „plázacicákból” verbuvált alkalmazottaknak, akiknek a boyfriend-jei a jól fizetett szakértők. De főnököstől, cicástól, selyemfiústól az egész bagázs nem ért semmihez, és nem is kell semmiért felelősséget vállalniuk, ezért minden egyhelyben áll! Ha bukik a Kormány, akkor köszönhetik ezeknek a „hangya mennyiségű parazitáknak”, akiknek a döntésképtelensége miatt, még az Eu-s források sem tudják dinamizálni az ország gazdaságát. Mindemellett küldetéstudatuk óriási, mert szentül meg vannak győződve arról, hogy értük van az ország és az ügyfél.
E „sisere-had” között nincs egy tapasztalt szakember sem, aki nem engedné, hogy az pályázókat a hülyeségekbe- és a régi tagországokat meghazudtoló módon felesleges adminisztrációba kényszerítsék.
A gyenge teljesítményű Minisztériumokba visszaszivárogtak az egykori barátok, hogy most ősszel, újabb végkielégítéssel távozzanak onnan, minimum 10 millió Forintos végkielégítéssel, de az élenjáró, e tekintetben, a szintén közpénzből gazdálkodó Főváros, BKV-stől, Metróstól. A metróépítésnél – jelenleg még csak – 36 milliárd forintos többletmunka igényléssel áll elő a kivitelező, mennyi lesz a végállomásig?
Robog az Önkormányzati úthenger III. Ugyanakkor szólni kell arról, hogy az ország propagandából az csorog, hogy milyen EU-s pályázati rendszerek vannak, s mindenki próbáljon részesülni az EU-s olcsó pénzből. Ez helyes is!
De ha önkormányzatok az alapvető működés felvételei nem adottak, akkor honnan teremtsék elő az önrészt? Gondolom, azt válaszolják, hogy hitelből, hiszen Önök ismerik jól ezt az intézményt, a közgazdák sem tartják ördögtől valónak. Tényleg látnak 120 milliárd elvonása után arra lehetőséget, hogy még önrész képződik a helyhatóságoknál? Vagyis Önök a propaganda ellenére – talán nem is szándékosan – fosztják meg az Önkormányzatokat a pályázatok lehetőségétől.
Ha a fővárosra vetjük tekintetünket, akkor a híradások attól voltak hangosak, hogy a 4-es metró kivitelezője 36 milliárd Forint pótmunkát követelt az önkormányzattól, ez maga egynegyede az önkormányzatoktól elsarcolni szánt forrásnak, s még hol állunk a négyes metró befejezéséig? Talán a 4-es metró állami többlet finanszírozása fedezné a 3200 önkormányzattól elvonni szánt összeget?
Arról is dönteniük kellene, hogy hány Polgármesteri Hivatalt akarnak, 176-t, 1000-t 1500-t? Ugyanis anakronisztikus, hogy a kis-közép városok viszik hátukon a hatósági feladatok 4/5-t, 4-5 éves bérfejlesztési moratórium és létszámstop mellett, míg máshol a számítógépen mindössze pasziánszoznak.
Ha a felsorolt néhány téma nem győzte meg Miniszter úrékat, akkor kár minden beszéd, bevégeztetett. Ha az ország egyetlen, még működőképes ágazatát az önkormányzatokat is kivéreztetik, talán még a választásokat sem tudják lebonyolítani. Remélem nem ez a céljuk?
Az utolsó hasznos perceket élik, ezért gondolják végig, hogy a 120 milliárdot honnan kívánják előteremteni. Sokan jóindulattal ajánlják Önöknek, hogy ne az önkormányzati szférát feszítsék keresztre, hanem az Önök által is jól ismert pazarlásoknak vessenek véget.
Talán nem veszik rossz néven, hogy ha egy kisváros polgármestere, akit úgy sem keresnek fel a véleménye meghallgatása érdekében, nem csak olyan témákat vetek fel, mint egy megyei jogú város polgármestere, akinek a dimenziókból adódóan sok esetben más prioritásai lehetnek.
• Negyedeljék meg az irányító hatóságok és közreműködős szerveztek létszámát, vegyenek fel néhány döntésképes 50-60 éves szakembert, akik az életben már bizonyítottak, s nincs veszíteni valójuk, csak legfeljebb a nemzet boldogulását nézik, akik képesek felgyorsítani a döntési és a monitoring rendszert.
• Vizsgálják felül az állami nagyberuházásokat, a presztízs jellegűeket állítsák le.
• Rendeljenek el azonnali vizsgálatot azoknál a fővárosi beruházásoknál, ahol a kivitelezői igények több tíz milliárddal meghaladják az eredeti tervezettett összeget. A Kormány ne álljon jót, ezen többletköltségekért.
• A Minisztériumokba és azok háttér szervezeteibe visszaszivárgott személyeket végkielégítés nélkül bocsássák el.
• Vizsgálják felül az állami tulajdonban lévő nagyvállalatokat, keressék meg a vezetők bérezésének a tisztességes határértékét, az egész állami szférában szüntessék meg – átmenetileg – a premizálást. Ezek a vizsgálatok terjedjenek ki azokra az önkormányzati cégekre is, amelyek működéséhez az állami költségvetés fejezeteiből forrást biztosítanak.
• Átmenetileg szüntessenek meg minden olyan művészeti, sport fesztivál, előkészületeit, amelyhez az állam milliárdos előkészítő forrást folyósít.
• Fogadják el a legnagyobb ellenzéki párt javaslatait, amelyeket az önkormányzati költségvetés megkurtításának kiváltására tettek.
• Tisztázzák az önkormányzatok számát, ha ez nem megy, a 2/3-os törvények miatt, akkor ne alkalmazzák a fűnyíró elvet.
Tisztelettel:
Tokaj
