Beszélgetés Nagy Andrással – BanDJ-vel –
a Magyar Lemezlovas Egyesület operatív igazgatójával
Általánosan elfogadott nézet, hogy az országosan amúgy sem rózsás helyzet mellett Borsod-megyéből még nehezebb elindulni. Még nehezebb karriert befutni, sikeressé és ismertté válni, egy álmot valóra váltani. Bizonyos álmok azonban arra születtek, hogy ne csak álmodjuk őket, hanem meg is éljük azokat. Ilyen egy tiszaújvárosi történet is, melyben egy zeneszerető borsodi srác ismert és elismert lemezlovassá küzdötte fel magát, s ma már Budapest legnépszerűbb szórakozóhelyeinek dj-eként tartják számon. A Magyar Lemezlovas Egyesület operatív igazgatójával, Nagy Andrással – BanDJ-vel – a kezdetekről és a szakma szépségeiről beszélgettem.
Nem sokat tévedek, ha azt mondom, egy gyerekkori álom vált valóra azzal, dj lettél. Hogy kezdődött?
A lemezlovas-szakma legfontosabb alapja a zene szeretete. Már gyermekkoromban – persze akkor még nem tudatosan – kezdtem magam egyre mélyebbre ásni a zenében. Valahogy mindig úgy alakult, hogy tíz alkalomból csak nyolcszor mentem focizni a többiekkel, a fennmaradó időben pedig a magnóm előtt ülve hallgattam az egyetlen akkoriban könnyűzenei műsorokat sugárzó rádió, a Petőfi műsorait – Kettőtől Ötig, Csak fiataloknak! Ezenkívül számos zenei újságot olvastam, faltam az aktuális slágerlistákat, s az iskolai farsangokra és osztálybulikra is én vittem a zenét.
Sok szerepelni vágyó srác tette, teszi ugyanezt. Ettől még nem lesz valaki befutott dj…
Ez így igaz. De ahogy mondtam, lassan beleástam magam a zene legmélyebb bugyraiba, és ez meghozta a gyümölcsét. Amikor tizenhat éves voltam, a Tiszaújvárosi Művelődési Ház diszkósa egy esti buli után felküldött a dj-pultba, és kérte, hogy konferáljak fel pár zenét, és játsszak le néhány számot. Úgy látszik, látott bennem fantáziát. Hát, valahogy így indult.
Aztán mégis elkanyarodtál picit… Hogy jött képbe a gödöllői agrártudományi egyetem?
Ha a szó szoros értelmében vesszük, az agráregyetem zsákutca volt, hiszen az ott szerzett tudást szakmailag nem hasznosítom. Mégis úgy gondolom, sokat köszönhetek az ott eltöltött éveknek, s mindig azt mondom, hogy a tanulás a legértelmesebb dolog, amit az ember tehet az életében.
Az agrár utána már kicsit tudatosabban választottál iskolákat…
Igen. Gödöllő után először a Kereskedelmi Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola következett, marketing szakirányon. Úgy éreztem – mivel nincs felsőfokú lemezlovas képzés hazánkban – a szakmámhoz kapcsolódó tudást kell valahogy összeszednem. Így utólag visszatekintve, a marketing az egyik legjobb választás volt. Ezután a Magyar Rádió 2 éves médiaiskolája következett. Ez talán még közelebb áll a lemezlovas munkához, amit olyan rádiós lemezlovasok sikerei mutatnak, mint Komjáthy György vagy B.Tóth László. A szakdolgozataim témái is természetesen szakmához kapcsolódóak voltak – könnyűzene, rádiózás.
Említetted, hogy nincs felsőfokú képzés.
Így van. Ennek a kérdésnek egyébként most éppen érdekes aktualitása is van, ugyanis hazánk legerősebb dj érdekvédelmi szervezete, a DJ Szövetség – Magyar Lemezlovas Egyesület az utóbbi fél évben tett kemény munkájának köszönhetően sikeresen elindított egy, a szaktárcákkal közös gondolkodást egy szabályozási rendszer – vizsga, képzés – elindításáról. Nemzetközileg elfogadott gyakorlat, hogy a szabályozás kialakításában kikérik a szakmai képviseletek véleményét és segítségét.
Mesélj egy kicsit a szövetségről, melynek amellett, hogy felügyelő bizottsági tagja, operatív igazgatója is vagy.
A Magyar Lemezlovas Egyesület 2002-ben alakult, hazai lemezlovasok, illetve az ő életüket segítő szakemberek részvételével. Elsődleges küldetésünknek azt tartjuk, hogy mind a lemezlovas társadalom egésze, mind a szakma egyes képviselői külön-külön is megkapják az őket megillető tiszteletet, elismerést, és sikerüljön véget vetni a szakma utóbbi években tapasztalható erőteljes felhígulásának, és a kontárok, a szakmát tisztességtelenül űzők tevékenységének. Ugyanakkor célunk az is, hogy tagjaink gondolkodásmódjának alapvető jellemzője legyen a szakmai elhivatottság és egészséges szakmai öntudat is. Ennek összetevői többek között a folyamatos szakmai fejlődés, továbbképzés, a zenei ismeretek folyamatos szélesítése, az újabb és újabb információkra és az előrelépésre való belső igény.
Van erre igény?
Természetesen. Mind a közönség, mind pedig a vendéglátók, szórakozóhelyek tulajdonosai is egyre inkább vágynak a minőségi szórakoztatásra.
Térjünk vissza hozzád. Hogy jutottál el Budapestre?
Lépésről lépésre. Előbb kisebb diszkókból nagyobba, majd kisebb településekből megyeszékhelyekre hívtak. Tiszaújvárosban kezdtem, ezután Miskolc, Gödöllő, majd – persze kisebb állomásokkal – de Budapest következett.
Elsősorban retro zenét játszol. Miért pont ezt választottad?
Hogy miért ezt választottam? Talán ő választott engem. Számomra azok a zenék, amelyek kiállták az idők próbáját, értékesebbek, mint az aktuális stílusok. Mindig is a slágerzene volt a fő irányvonalam. Ezalatt azokat a zenéket, zenei stílusokat értem, melyeket a rádiókban hallunk, zenei csatornákon látunk, és a legkevesebb szélsőséget tartalmazzák. Ezeket tíz emberből kilenc ismeri.
Tehát a retro örök szerelem…
Én ezt imádom, és mindig is nagy hangsúlyt fektettem rá Külön szakmai irányvonalnak tartom a nosztalgiát, mai divatos szóval élve a retro-t. Azt szoktam mondani, hogy trendek jönnek-mennek, de a nosztalgia örök! Természetesen emellett tisztelem, és forgatom a mindenkori aktuális slágereket is. Tíz év múlva a mai dalokból lesznek a tegnap nosztalgiaslágerei.
Kik a kedvenc előadóid?
Kedvenceim a legnagyobbak: Elvis, Beatles, Jacko, Madonna, ABBA, James Brown, Kool & The Gang, és a sort még folytathatnám. Ami viszont a szívemhez igazán közel áll, amit otthon is hallgatok, az nem diszkózene.
Hanem?
Hanem olyan zene, ami nem a lábnak, hanem a fejnek szól. Vagy még inkább a szívnek és a léleknek. Az úgynevezett Adult Oriented Rock kategória. Az abszolút kedvencem Viktor Lazlo. Ő egy érdekes nevű belga énekesnő, aki énekel angolul, franciául és néha még olaszul is. Szenzációs. Kicsit popos, kicsit swinges, kicsit jazzes, és néha nagyon melankolikus. A másik: OMD. Utánozhatatlan. Ha azt kérdeznéd, melyik az az album, ami valaha a világon megjelent, és a legközelebb áll a szívemhez, azt mondanám, OMD – Sugar tax.
Már épp kérdezni akartam! De komolyra fordítva a szót, mennyire nehéz vidékiként Budapesten érvényesülni?
A diszkózás is, mint a legtöbb szakma manapság, némi alapozást kíván. Kapcsolati tőke terén. Úgy gondolom, ez inkább személy, mint származási hely függő. A kemény munka azonban mindig meghozza a gyümölcsét.
Volt már külföldi fellépésed?
Éppen most szóltak, hogy lesz egy fellépésem Svájcban, kint élő magyaroknak tartandó retro bulin. De őszintén szólva, nem igazán tervezek ilyen irányú fellépéseket, inkább hazai pályán maradok.
Kik a példaképeid?
Az abszolút példakép B. Tóth László. Nemcsak azért mert kultúrember, hanem mert 1965 óta diszkózik mind a mai napig, minden tevékenysége egész életében a zenéhez kapcsolódott. Ő a példaképem, és egyben élő példa arra, hogy ezt egy életen át lehet és érdemes csinálni.
Egy igazán elhivatott dj a szabadidejében is csak zenével foglalkozik?
Nem feltétlenül. Néha ki kell szellőztetni az agyat. És persze a hallójáratokat is!
Melyik az az öt szám, amit minden bulidban lejátszol?
Ez azért nem szentírás, hiszen más egy esküvő, egy tini diszkó és egy retro party zenei repertoárja. De ha tényleg választani kell, akkor: Michael Jackson – Billie Jean, Aneka – Japanes boy, Hungária – Csókkirály, Neoton Familia – Santa Maria, Ray Charles – Hit da road Jack, Village People – YMCA.
Hogy meglep-e? Meglep-e az, hogy egy vidéki lemezlovas a fővárosban is sikereket érhet el? Hogy ennyire nyitott és közvetlen, hogy ennyire széles rálátása van a dolgokra, és nem csak a dj-pult pökhendinek tűnő magasságából szemléli a többséget? Nos, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy barátomnak mondhatom a megvalósult álom tulajdonosát. Nem, nem lep meg.
