Magyarország jelenlegi legjobb sakkozója, Lékó Péter immár ötödször érkezett Miskolcra, hogy összemérje tudását egy másik kiemelkedő játékossal. A Lékó+ sorozat hatalmas népszerűségnek örvend mind a városban, mind a nemzetközi sakkbarátok köreiben.
Idén az aktuális világbajnok, Viswanathan Anand volt Lékó ellenfele. Noha összesítésben végül 5-3 arányban vereséget szenvedett, egyáltalán nem látszott letörtnek – tudta, hogy remek sakkozó győzte le.
A díjátadó után beszélgettünk Lékóval a pályafutásáról, a magyar sakk helyzetéről, és természetesen Miskolcról is, amely – mint elmondta – kiemelkedő helyszín életében.
– Már ötödik éve vagy visszatérő vendége Miskolc városának. Hogy érzed itt magad?
– Nagyon örülök ennek a rendezvénynek, hiszen folyamatosan a legerősebb ellenfelek ellen játszhatok, ami óriási kihívás számomra.
– Idén Viswanathan Anand ellen sakkoztál itt. Hogyan értékeled ezt az összecsapást?
– Tudtam előre, hogy nagyon nehéz dolgom lesz, hiszen Anand nem csak az aktuális világbajnok, de a rapid-műfajban is a legjobb sakkozó. Szoros mérkőzés volt, ami apróságokon múlott, de el kell ismernem, hogy ellenfelem jobb volt, megérdemelten nyert.
– Bár vereséget szenvedtél a nyolc játszma alapján, elégedett vagy a mérkőzéssorozattal?
– Anand lehetőséget sem hagyott nekem, végig nekem kellett alkalmazkodnom az ő játékához. Bíztam benne, hogy sikerül a szenzáció, de végül teljesült a papírforma. A Miskolc előtti két utolsó rapidjátszmánkat megnyertem ellene, ám egy szimpla játék, és egy párosmérkőzés természetesen teljesen más.
– Rengeteget utazol egész évben. Van időd megismerni a mérkőzések helyszínéül szolgáló városokat?
– Nem igazán, de azért gyakoriak az évenkénti hagyományos sakktornák. Ahova már sokadszor térek vissza, ott azért már otthonosabban mozgok. Ilyen például Linares, vagy Dortmund. Ebből a szempontból Miskolc különleges, hiszen szinte második otthonommá vált. Ide nem csak a versenyre járok vissza, hanem a Lékó Sakkiskolát is igyekszem többször is meglátogatni.
– Ha már szóba került, mi a véleményed a magyarországi sakk-utánpótlásról?
– Éppen nemrég beszélgettünk Ananddal erről, aki elmondta, hogy Indiában az iskolabajnokságon – amelynek ő a fővédnöke – éves szinten körülbelül százhetvenezren vesznek részt. Ezzel nem tudunk versenyezni, ám példaértékű az, ami itt, Miskolcon elindult.
– A sakk mellett, amely bizonyára időd legnagyobb részét lefoglalja, mennyi időd jut a családodra, barátaidra, hobbikra?
– Elég kevés a versenyek és az utazások miatt, az otthonlét nagy része pedig a felkészülésre megy el, ám a kikapcsolódás mindig fontos része a felkészülésnek, hisz többórányi sakkozás után pihenésre is szükség van. Ilyenkor szeretek focizni, teniszezni, esetleg egy-egy filmet megnézni moziban. Ezek adnak egy-egy olyan lökést, amellyel utána ismét frissen tudok a sakkozásra koncentrálni. A családom pedig megértő, biztos háttér áll mögöttem.
– Visszagondolva eddigi pályafutásodra, melyik a legemlékezetesebb momentum számodra?
– Szerencsére elég sok ilyen volt. Kiemelném azt, amikor tizennégy évesen a világ legfiatalabb nagymestere lettem. Ez a későbbi fejlődés szempontjából volt nagyon fontos, hisz így töretlen maradhatott a pályafutásom. Szakmailag a legemlékezetesebb a 2002-es dortmundi tornagyőzelem volt, amelyet megnyertem, és így megszereztem a jogot arra, hogy Vlagyimir Kramnyikkal a világbajnoki címért mérkőzzek meg. Azon a párosmérkőzésen egyébként Kramnyik csak az utolsó játszmában tudott kiegyenlíteni, és végül így sikerült számára a címvédés. Noha drámai eredmény született, szakmailag azt a mérkőzést is sikeresnek gondolom.
– Sokéves dominancia után véget ért az oroszok „uralkodása” a sakkozás trónján. Mit gondolsz, mi lehet ennek a váltásnak az oka?
– A számítógép elterjedésével immár többen is hozzáférnek ahhoz a tudáshoz, amely megszerzésében korábban az orosz sakkozóknak nagy előnyük volt. Ám mivel a számítógép szinte korlátlan információmennyiséget tartalmaz, most már a világ bármely pontjáról le lehet azt hívni, így bárki a csúcsra érhet, akiben megvan az elhivatottság és a tehetség.
– A sakkot tekintve milyen további ambícióid vannak még?
– Lassan tíz éve vagyok már a ranglistán az első tízben, ahol viszont egyre nehezebb megmaradni, hiszen annyira kicsik a különbségek. Jelenleg a nyolcadik hely környékén vagyok – ez gyakran változik –, ahonnan mindenképpen szeretnék még előrébb lépni. Gondolok a világbajnoki cím megszerzésére, de nagyon nehéz odakerülni, úgyhogy inkább arra összpontosítok, hogy a játékomat színesebbé, kiismerhetetlenebbé tegyem.
– Mit remélsz, mi lesz Lékó Péterrel mondjuk tíz év múlva?
– Pillanatnyilag a közeljövőre összpontosítok, és így, hogy mindig feladatok állnak előttem, nehéz túlságosan előre tekinteni. Szeretném a pályafutásomat folytatni, amíg lehet. Itt van remek példának Anand is, aki idén lesz negyvenéves, és most van a csúcson. Ez nem gyakori, de éppen azt bizonyítja, hogy mennyire különleges játékos is ő.
A képek a chessbase.com-ról, és a chess-press.com-ról származnak.
Írta:Dicsuk Dániel
