Júniusi jegyzet – Szülőségből példás

Ültem éppen olvasgatva a kertünkben, s közben hallgattam a rádiót, ahol állami gondozott gyerekek nyilatkoztak a gyermeknapi élményeikről, szüleikről, vagy inkább hiányukról. Mondhatni idilli volt a hangulat, bár kicsit elszorult a szívem, hallgatva ezeket a gyerekeket, akik sohasem érezték igazán mi a szülői szeretet, a gondoskodás. Jómagam is a gyermekeimet vártam, s már sült a sütőben barátnőm anyukájának receptje szerint az isteni húsos kifli, hogy kedvükbe járhassak, ha megérkeznek a hétvégére. Ekkor óriási csipogásra lettem figyelmes.
  Nem tudtam elképzelni mi történhetett, mert a csipogás egyre riadtabbá, hangosabbá vált. Akkor láttam, hogy egy fiatal madárfióka elvéthette a landolást, vagy ereje nem tartott még ki egyik fától a másikig, mert a földre huppant. Ment mendegélt a járdán és kétségbeesetten hívott segítséget. Tátogatta csőrét, s jelzett, ahogy a torkán kifért. Bogi kutyánk is felfigyelt az éles hangra, de szerencsére csak egy szimatolás erejéig érdeklődött a madárka iránt, s békében hagyta a még inkább megriadt fiókát tovább menni. Majd leheveredett, s csöndesen szemlélte az eseményeket. Csapkodta az aprócska madár a szárnyait, nagy sebességgel, de sajnos nem tudott velük a levegőbe emelkedni.
  Már éppen elindultam felé, hogy valahogy segítsek rajta, mielőtt a szomszéd macskája is meghallaná a riadt hangocskát, de ekkor olyan dolog történt, amit még soha nem tapasztaltam, pedig minden tavasszal nagy élmény nekem, hogy figyelhetem a madarakat, hogyan tanítják meg röpülni a kicsinyeket. Gondviselésből, szeretetből példát vehetnének róluk egyes szülők… Szóval megérkeztek Fekete Rigóék: papa és mama. Felmérték a helyzetet, s láthatóan igyekeztek nyugtatni a kétségbeesett kicsit. Röpködtek körülötte ide –oda mutatva, hogy hogyan kell a szárnyemelgetésből repülő mozdulatokat csinálni, s elemelkedni a földtől. Ez bizony nem sikeredett a kis ügyetlennek. Ekkor más módszerhez folyamodtak. Ketten közrefogták, s egyszerűen szárnyaik segítségével elemelték a földről, egészen a cseresznyefa alsó ágára. A rettenetes izgalom után ott ültek hármasban a fán pihegve. Elröpültek a másik fára, s egy kis cseresznyével kínálták a fiókát, hogy erőre kapjon. Eszegetett is megszeppenve. A papa és a mama azonban nem érte be ennyivel, s a pihenő után kezdődött a lecke. Csak rövidke távokat jelöltek ki a kis nebulónak, amelyet úgy érezték könnyebben teljesít, s szépen ágról ágra vezetve Őt, így jutottak haza.
 Éppen gyermeknap volt, de ezt a helyes kis rigó család biztosan nem tudta. Ösztönösen is példásan vizsgáztak szülőségből.