Esélyteremtés az egyenlőségre

Mit tud tenni egy hivatal, hogy az elvek a gyakorlatban is megvalósulhassanak?- kérdezem Tóth Józsefné Pruma Évát  az Esélyek Háza irodavezetőjét, aki 2004-től a Szociális Minisztérium főosztályvezetőjeként, és 2006-tól itt a megyében dolgozik a helyzet jobbításáért.

-Programokat, képzéseket szervezünk az esélyegyenlőségi szempontok érvényesítése érdekében. Emellett szakmai tevékenységként jogi és egyéb tanácsadást, ügyfélszolgálatot tartunk, pályázatokat generálunk. Célunk az esélyegyenlőségi elvek mind maradéktalanabb érvényesítése, valamint az esélyegyenlőségi célcsoportok helyzetének javítása. Fontos feladatnak tartjuk a gyermekszegénység kérdését, igyekszünk felhívni a megye polgármestereinek figyelmét azokra a lehetőségekre, támogatásokra, melyeket a települések igényelnek. Az Egyenlő Bánásmód Hatósággal és a Kisebbségi Ombudsmannal közvetlenül együttműködünk, így a hátrányt szenvedettek (diszkrimináltak) hatékony érdekérvényesítése még célratörőbb.

– Elégséges ez ahhoz, hogy változzon a helyzet?

– Nem elegendő, de ez egy lépés ahhoz, hogy javuljon a helyzet, de természetesen kell hozzá az állami segítség, a jó törvények. Itthon 2004-től építjük az Esélyegyenlőségi Hálózatot, ami a Szociális Minisztérium, a megye jogú városok és a megyék összefogásával jöhetett létre. Gyakran mondom, hogy az esélyegyenlőség nem szociális kérdés, de a szociális kérdés lehet esélyegyenlőségi kérdés. Az esélyegyenlőség véleményem szerint a gondolkodásmódnál kezdődik. A mi hálózatunk koordinációs szerepet tölt be az érintettek és a döntéshozók között. Az a legfontosabb feladat, hogy a pontos és szakszerű információ eljusson az érintettekhez. Természetesen az is fontos, hogy az érintett célcsoportok érdekeit szakszerűen képviseljük.

– Hogyan valósulnak meg ezek az elvek a mindennapokban?

– Óvodapedagógusként is azt tapasztaltam, hogy a korai szocializációtól kell kezdeni a speciális felzárkóztatást, nevelést. Amennyiben ez nem történik meg,

óriási hátránnyal indulnak a gyermekek az óvodában, később az iskolában.

Fontos feladatnak tartom a szülők gondolkodásmódjának formálását és ebben van nekünk szerepünk a mindennapokban, hogy megértsék azt, hogy milyen

nagy szükség van a gyermek fejlődése szempontjából a tudatos nevelésnek, a rendszeresség kialakításának. Egyes településeken a hátrányos helyzetű gyermekek nevelési programját végző intézmények kiemelt támogatást kapnak, amely feltétele, hogy a kisgyermek napi rendszerességgel látogassa, tehát az intézményekben dolgozó szakembereknek is nagy szerepük van ebben.

-Vesszőparipám, ezért öntől is megkérdezem, hogy jónak tartaná-e azt, ha a hátrányos helyzetű gyermekeket hetes óvodába, iskolába kellene adniuk a szülőknek, s így a családi pótlékok egy részét is az intézmények kapnák, s nem az a szülő, aki nem költi a gyermekére. Ezzel az intézmények biztosabb anyagi fenntartása mellett azt is elérnénk, hogy óvodákat, iskolákat nem kellene bezárnunk az alacsony gyermeklétszám miatt, a pedagógusoknak lenne munkahelye, és a felzárkóztatás sokkal könnyebben menne.

– Ez nagyon összetett kérdés, amelynek a feltételeit jól ki kellene dolgozni. Az viszont igaz, amit Én is mindig hangsúlyozok, hogy arra kell törekednünk, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek, minél több időt töltsenek olyan inger gazdag környezetben, ahol az étkezések mellé még törődést, gondoskodást is kapnak, saját korosztályukkal tölthetik a nap nagy részét, értelmi szintjüknek megfelelő képességfejlesztésben részesülnek. Most szinte csak a gyermekekről beszéltünk, bár véleményem szerint ott célszerű elkezdeni az esélyteremtést, de nekünk minden érintett réteg számára vannak programjaink és lehetőségeink a helyzet jobbítására.

…így itt nem is zárjuk le a témát. Beszélgetésünket inkább bevezetőnek szántuk, s lapunk minden hónapban foglalkozik majd az Esélyek Háza által indított programokkal, lehetőségekkel.