Míg hazánkban egy-két évtizeddel ezelőtt a képzési rendszer – a várható munkaerő-piaci igényekhez igazodva – viszonylag jól tervezhető volt, addig manapság meglehetősen nehéz feladat előtt állnak azok az intézmények, amelyek nemzeti, vagy pláne megyei szinten hivatottak eldönteni, milyen tudásbázisra lesz szükség öt-tíz év múlva a munkaerő piacon. Ezért egyre több olyan szakmai képzés jelenik meg a megújuló szakképzési palettán, amire ma még nincs is kereslet: nem tűnik jó ötletnek az elsajátításuk, illetve olybá tűnhet, hogy egyes szakmákat – a kelleténél jobban – népszerűsítenek az intézmények. Mindjárt itt van az általános iskolások pályaválasztásának ideje, s felteszik a szülők a kérdést: Mi legyen a gyerekből? Az ma már látszik, hogy egy szakma sok esetben nem tart ki életünk végéig, az élethosszig tartó tanulás, így válik szlogenből életszükségletté, hiszen két-három pályamódosítást bizonyára át kell élnünk. De egyáltalán mi látszik ma biztosnak? Nem számít, majd átképezzük, tovább képezzük – mondják egyesek. No, de mivé képezzük át?Mindig kételyeim vannak, ha azt hallom, hogy valakit masszőré, műköröm-építővé, kommunikációs menedzserré, vagy befektetési tanácsadóvá képeznek át. Amellett, hogy ezek az átképzések nem olcsóak, felmerül a kérdés, vajon valaha találnak- munkát a végzettek? Megtérül-e a belefektetett pénz akár a tanuló saját maga, akár az állam fizette. Vajon kell-e ezekből a szakemberekből ennyi? Vagy ki tudná ma megmondani, hogy miből mennyi kell. A szakképzés átalakítása egy-egy nyugat európai országban is tíz esztendőt vett igénybe, s mára sem zárult igazán le. Most, hogy globális válság van a világon, s ágazatok tűnnek el, vagy alakulnak át, még nehezebb a helyzet. Az már jól látszik, hogy a termelő ágazatok helyett inkább a szolgáltató ágazatok maradnak Európában, s a termelés érthető okok miatt, áttevődik a Távol-Keletre, vagy Afrikába.
Sajnos Én sem hordom zsebemben a bölcsek kövét, csak a gazdasági folyamatokat figyelve adtam ötletet a baráti család gyerekének. A vendéglátás és a kereskedelem jól bejön, hiszen enni, vásárolni mindig fogunk. Ami ma már látszik, hogy szerencsére egyre nagyobb szerepet kap a környezetvédelem, így vélhető, hogy ebben az ágazatban majd kellenek szakemberek. Azt is tapasztaljuk, hogy öregszik a társdalom, de ezzel együtt nem jobb az emberek egészségi állapota így az egészségügy pálya biztosnak látszik. Egyre romlik a közbiztonság, így a biztonságtechnika nagyobb szerepet kap, mint valaha, s az ehhez kapcsolódó műszaki szakmák is biztos jövőt nyújthatnak.
Láthatóan nem csak a szakemberek, hanem a családok is nehéz döntés előtt állnak, ha biztos megélhetést szeretnének …
Orosz B. Erika
