 |
Név: Orbán József Kor: 63 év Eredeti foglakozás: gépgyártás technológus, üzemmérnök, Család: felesége adminisztratív munkakörben dolgozott , Gyerekek:egy jogász, és egy kardiológus leány, s egy két hónapos unoka, Hobby: Zene, pecázás, Kedvenc könyv: háborús könyvek, s mindenekelőtt Hemingway, Kedvenc zene: opera, operett, s a 80-as évek könnyűzenéje |
Magyarország legnagyobb lapátgyárában vagyunk, ahol az éves kapacitás 500 ezer darab lapát, s az éves árbevétel 28 millió forint. Amikor 1992-ben megalakult a cég akkor 30 embert foglalkoztatott. A folyamatos fejlesztésnek köszönhetően ma már 18 fajta lapáttípust gyártanak, amelyek általában nagyszilárdságú alapanyagból, melegsajtolással készülnek.
– Amikor az energiaárak 140, az alapanyagárak 107 százalékkal emelkedtek, s mi csak 5 százalékot tehettünk termékeinkre, vagy amikor megláttuk az üzletekben a silány minőségű, de fele annyiba kerülő kínai szerszámokat, akkor bizony gyakran jutott az eszünkbe, hogy befejezzük, nem érdemes tovább csinálni. Aztán mindig felcsillan a remény, jön egy-egy újabb rendelés, új termékhez kell szerszámot gyártani, mert igény van rá, s akkor azt mondjuk, hogy amíg ebben a rettenetesen szegény térségben kilenc embernek munkát tudunk biztosítani addig érdemes nap, mint nap harcolni a piacon. – mondja beszélgetésünk elején Orbán József, a borsodnádasdi HOH Lapátgyártó Kft. ügyvezetője. Vele és tulajdonostársával Hlavács Istvánnal beszélgettünk a cégről, amelyet 15 esztendeje működtetnek közösen.
– A korszerű technika bevezetése miatt építették le az eredeti létszámot?
– Sajnos nem. Azért kényszerültünk megválni munkatársainktól, illetve a nyugdíjba vonuló szakemberek helyett már nem vettünk fel újakat, mert csökkent a kereslet. Bezártak a kohászatok, bányák, ahová pl. a szívlapátokat gyártottuk. Az építőipar sem igen jeleskedett nagy beruházásokkal az elmúlt időszakban, a külföldi piacokon sem vagyunk jelen már, így nekünk is nehezebben megy.
– Azt hinné az ember, hogy ez az a termék ami minden háztartásba kell, s hogy nem lehet belőle eleget gyártani, hiszen szemét, szenes, vagy hólapátot minden kamrában találni…
– No ez így is van. De mi elhatároztuk, hogy a piacra csak jó minőségű termékkel lépünk, ami kicsit drágább ugyan, de hosszabb életű. Ahogy az emberek szegényednek, ebben is az olcsó tömegárut keresik, s a multiknál csak azt is találják meg, hiszen egy ilyen kis vállalkozás, mint a miénk, nem tud azoknak az elvárásoknak megfelelni, amit ők diktálnak, így nem vagyunk ott ezen a piacon. A kormánynak ebben kellene segíteni a hazai kisvállalkozásoknak, hogy ha már betelepülnek a nagy láncok, legalább ne legyünk kiszolgáltatva nekik, védjék kicsit a belső piacot, s főleg ne csak a kereskedőket, hanem a gyártókat is támogassák.
– Annak ellenére, hogy most kicsit nehezebben megy, tudom, hogy tele vannak mindig tervekkel, hiszen nagyon jó marketingpolitikát folytatva, mindig látni lehet Önöket a kiállításokon.
– Persze tervekben nincs hiány, s egyébként sem vagyunk ilyen depressziós, könnyen feladós fajta…- mosolyog össze a két ügyvezető. – Szeretnénk a központi épületünket felújítani, szállító járműveket vásárolni, ha meg tudjuk teremteni az önrészt, akkor pályázati pénzből. Az elmúlt évben bővítettük a termékeink körét, s forgalmazunk kaszát, villát, talicskát, csákányt, abban a reményben, hogy lesz sok új útépítés, s egyéb nagy beruházások, munkahelyteremtés, s a mi kistérségünk is felzárkózik majd, s akkor még több jó minőségű szerszámra lesz szükség.
