Az utóbbi két évben egyre több hazánkfia „ruccan át” a szomszédos Romániába, többségük a természeti és a történelmi helyeket részesítik előnyben. A megkérdezett idegenforgalmi szakemberek becslése szerint Erdélyt évente, közel egymillió magyar keresi fel, akiknek egy része a hosszú hétvégeket vagy az egyhetes kiutazást részesíti előnyben. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye számos települése valamilyen kapcsolatrendszernek- testvérvárosi, vallási, oktatási közintézményének – köszönhetően rendszeresen felkeresik, látogatják egymást. A kiutazó magyarok leggyakoribb célállomása Belső-Erdély, a Partium, Máramaros és a Temes-köz.
Az idei Erdélyi utazások jórészt Nagyszebenbe vezetnek, amely méltó módon, az Európai Unió Kulturális Fővárosa címet viselheti. A teljesen megújult-megszépült egykori szászváros régi pompájában fogadta/fogadja az idelátogatót. A természet „imádói” viszont előnyben részesítik, a Miskolctól mintegy ötszáz kilométerre fekvő – gyógyvizéről híres – Szovátát, vagy a több mint száz méter mélyen fekvő Parajdi sóbánya komplexumot, amely gyermeknek, felnőttnek egyaránt garantálja az élményszerzést. E településen található Ápryl Lajos író emlékháza és a máig élő Szekeres fivérek messze földön híres faragott székely-kapuja, a szomszédos településen Korondon pedig, az erdélyi kézművesek remekeit kínálják utcahosszan a helybéli árusok. Sokan keresik fel a védett területté nyilvánított Tordai-hasadékot, megejtve útközben – a történelmi nevezetességeiről is híres Kolozsvárt, megcsodálva Mátyás király lovas szobrát, vagy a Szent Mihály székesegyházat.
A zsúfolt hegyi utakon oda és vissza majd miden ötödik személygépjármű magyar rendszámú akár keletnek, akár délkeletnek tart az ember. A hagymás-patak völgye igencsak forgalmas, köszönhetően a Békás-szorosnak és a Gyilkos-tónak köszönhetően. A természet e két csodás remekműve körül látogatók hada szemlézik, ámul, csodálkozik, és fényképeket készít. Természetesen itt sem hiányoznak az utcai árusok, akik az erdélyi és az ázsiai csecse-becsék garmadáját kínálják a nézelődőknek. S ha már beteltünk e csodákkal, tiszteleghetünk Farkaslakán Tamási Áron virágokkal borított nyughelyénél, Szejkefürdőn pedig az ide látogatók leróhatják kegyeletüket a „legnagyobb székely” Orbán Balázs sírjánál, amelyhez székely-kapuk tucatja mutatja az utat. A legtöbbet látogatott nagyobb városok, mint Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Arad, Segesvár, Nagyvárad, egyaránt kínálja az idelátogatóknak történelmi, kulturális és vallási emlékeit. De szép számmal gyarapodnak az utóbbi időkben azon erdei iskoláknak a száma, amelyek arra hivatottak, hogy a felnövekvő nemzedékekkel megismertetessék, elfogadtassák, a természet óvásának, védelmének szükségességét.
Erdély sokszínűségét, természeti és történelmi nevezetességeit egyre többen ismerik fel, – egyrészt köszönhetően Románia uniós tagságának, amelyhez nem kis mértékben hozzájárul a székely emberek közismert emberszeretete, kedvessége, őszintesége. Ezek a „zarándok utak” a maradandó élmények mellett biztosítják a teljes testi és lelki felfrissülést legyen az akár hosszú hétvége, vagy többnapos üdülés.
